HU/SB 6.7.39

Revision as of 21:47, 6 September 2020 by Vanibot (talk | contribs) (Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


39. VERS

sura-dviṣāṁ śriyaṁ guptām
auśanasyāpi vidyayā
ācchidyādān mahendrāya
vaiṣṇavyā vidyayā vibhuḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

sura-dviṣām—a félistenek ellenségei; śriyam—a gazdagság; guptām—megvédte; auśanasya—Śukrācāryának; api—bár; vidyayā—a tehetsége által; ācchidya—összegyűjtve; adāt—átadták; mahā-indrāya—Indra királynak; vaiṣṇavyā—az Úr Viṣṇunak; vidyayā—egy ima által; vibhuḥ—a nagy hatalmú Viśvarūpa.


FORDÍTÁS

A félistenek ellenségeként ismert démonok gazdagságát Śukrācārya tehetsége és cselfogásai védelmezték. A nagy hatalmú Viśvarūpa azonban költött egy védelmező imát, a Nārāyaṇa-kavacát. Ezzel az okos mantrával elvette a démonok minden kincsét, és Mahendrának, a mennyek királyának ajándékozta.


MAGYARÁZAT

A félistenek (a devák) és a démonok (az asurák) között az a különbség, hogy a félistenek mind az Úr Viṣṇu bhaktái, míg a démonok olyan félistenek hívei, mint az Úr Śiva vagy Kālī és Durgā istennő. Akadnak olyan démonok is, akik az Úr Brahmā hívei. Hiraṇyakaśipu például az Úr Brahmāt imádta, Rāvaṇa az Úr Śivát, Mahiṣāsura pedig Durgā istennőt. A félistenek mind az Úr Viṣṇu bhaktái (viṣṇu-bhaktaḥ smṛto daiva), míg a démonok (āsuras tad-viparyayaḥ) mindig szemben állnak velük, a viṣṇu-bhaktákkal, azaz a vaiṣṇavákkal. A démonok az Úr Śiva, az Úr Brahmā, Kālī, Durgā és mások híveivé válnak, hogy szembeszálljanak a vaiṣṇavákkal. Még az ősidőkben történt, hogy a devák és az asurák egymás ellenségei lettek, s ez a szellem még ma is jelen van, mert az Úr Śiva és Durgā istennő hívei örökké rosszindulatúak a vaiṣṇavákkal szemben, akik az Úr Viṣṇu hívei. Ez a feszültség az Úr Śiva és az Úr Viṣṇu hívei között mindig is létezett. A felsőbb bolygórendszerekben hosszú-hosszú ideje folyik a harc a démonok és a félistenek között.

E versből megtudhatjuk, hogy Viśvarūpa egy védelmező burkot hozott létre a félistenek számára, amit egy Viṣṇu mantrával itatott át. A Viṣṇu mantrát néha Viṣṇu-jvarának, a Śiva mantrát pedig Śiva-jvarának nevezik. A śāstrákban olvashatunk róla, hogy a démonok és félistenek néha bevetik a Śiva-jvarát és a Viṣṇu-jvarát, amikor egymás ellen harcolnak.

A sura-dviṣām szó, ami ebben a versben azt jelenti, hogy „a félistenek ellenségei”, az ateistákra is utal. A Śrīmad-Bhāgavatam egy helyen azt mondja, hogy az Úr Buddha azért jelent meg, hogy megtévessze a démonokat és az ateistákat. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége mindig megáldja a bhaktákat. Ezt Ő Maga erősíti meg a Bhagavad-gītāban (BG 9.31):

kaunteya pratijānīhi
na me bhaktaḥ praṇaśyati

„Ó, Kuntī fia, hirdesd bátran: az Én hívem nem vész el soha!”