HU/SB 7.6.17-18
17-18. VERSEK
- yato na kaścit kva ca kutracid vā
- dīnaḥ svam ātmānam alaṁ samarthaḥ
- vimocituṁ kāma-dṛśāṁ vihāra-
- krīḍā-mṛgo yan-nigaḍo visargaḥ
- tato vidūrāt parihṛtya daityā
- daityeṣu saṅgaṁ viṣayātmakeṣu
- upeta nārāyaṇam ādi-devaṁ
- sa mukta-saṅgair iṣito ’pavargaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yataḥ—mert; na—soha; kaścit—bárki; kva—bárhol; ca—szintén; kutracit—bármikor; vā—vagy; dīnaḥ—csekély tudással rendelkező; svam—saját; ātmānam—önvaló; alam—nagyon; samarthaḥ—képes; vimocitum—felszabadítani; kāma-dṛśām—a kéjes nőknek; vihāra—a nemi élvezetben; krīḍā-mṛgaḥ—egy élvhajhász férfi; yat—akiben; nigaḍaḥ—ami az anyagi kötöttség béklyóját jelenti; visargaḥ—a családi kapcsolatok kiterjesztései; tataḥ—ilyen körülmények között; vidūrāt—messziről; parihṛtya—feladván; daityāḥ—ó, barátaim, démonok fiai; daityeṣu—a démonok között; saṅgam—társulás; viṣaya-ātma-keṣu—akik túlságosan ragaszkodnak az érzéki élvezethez; upeta—meg kell közelíteni; nārāyaṇam—az Úr Nārāyaṇát, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét; ādi-devam—minden félisten eredetét; saḥ—Ő; mukta-saṅgaiḥ—a felszabadult lelkekkel társulva; iṣitaḥ—kívánt; apavargaḥ—a felszabadulás útja.
FORDÍTÁS
Kedves barátaim, ó, démonok fiai! Kétségtelen, hogy az anyagi kötelékektől mindeddig egyetlen olyan embernek sem sikerült megszabadulnia, aki nem rendelkezett tudással az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről. Azokat, akik nem ismerik az Urat, az anyagi törvények gúzsba kötik. Az érzékkielégítés megszállottjai ők. Egyetlen céljuk a nő, s valójában csupán játékszerek a vonzó nők kezében. Ennek az életfelfogásnak az áldozataiként gyermekek, unokák és dédunokák veszik körül őket, s így béklyóik az anyagi világ börtönéhez láncolják valamennyiüket. Azokat, akik szenvedélyesen ragaszkodnak ehhez az életfelfogáshoz, démonoknak hívják. Ezért annak ellenére, hogy démonok fiai vagytok, kerüljétek az ilyen embereket, és keressetek menedéket az Istenség Legfelsőbb Személyiségénél, Nārāyaṇánál, valamennyi félisten eredeténél, mert Nārāyaṇa híveinek végső célja az, hogy megszabaduljanak az anyagi lét kötelékeitől.
MAGYARÁZAT
Prahlāda Mahārāja filozófiai szemlélete az volt, hogy az embernek el kell hagynia a családi élet sötét kútját, s az erdőbe kell vonulnia, hogy ott oltalmat keressen az Istenség Legfelsőbb Személyisége lótuszlábánál (hitvātma-pātaṁ gṛham andha-kūpaṁ vanaṁ gato yad dharim āśrayeta (SB 7.5.5)). Ebben a versben ugyanezt a gondolatot hangsúlyozza. Az emberi társadalom történelmében még soha, sehol sem fordult elő, hogy valaki elérte volna a felszabadulást annak köszönhetően, hogy túlságosan ragaszkodott a családjához. Ez a családi ragaszkodás még azokban is megtalálható, akik látszólag rendkívül műveltek. Még öregen és magatehetetlenül sem képesek arra, hogy lemondjanak a családjukról, mert ragaszkodnak az érzéki élvezethez. Ahogyan már többször elmondtuk, yan maithunādi-gṛhamedhi-sukhaṁ hi tuccham (SB 7.9.45): az úgynevezett családfenntartókat egyedül a nemi élvezet vonzza. Így aztán a családi élet bilincseiben maradnak, és azt akarják, hogy gyermekeik is ugyanilyen béklyókat viseljenek. A nők kezében az aranyifjak szerepét játszva az anyagi lét legsötétebb régióiba zuhannak. Adānta-gobhir viśatāṁ tamisraṁ punaḥ punaś carvita-carvaṇānām (SB 7.5.30). Képtelenek uralkodni az érzékeiken, ezért tovább rágják a megrágottat, aminek következtében az anyagi világ legsűrűbb sötétsége vár rájuk. Le kell mondanunk az ilyen démonok társaságáról, s a bhakták társaságát kell keresnünk. Ily módon megszabadulhatunk majd az anyagi béklyóktól.