HU/SB 7.10.5

Revision as of 22:59, 6 September 2020 by Vanibot (talk | contribs) (Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


5. VERS

āśāsāno na vai bhṛtyaḥ
svāminy āśiṣa ātmanaḥ
na svāmī bhṛtyataḥ svāmyam
icchan yo rāti cāśiṣaḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

āśāsānaḥ—aki vágyik (a szolgálatért cserében); na—nem; vai—valójában; bhṛtyaḥ—egy képzett szolga vagy az Úr tiszta bhaktája; svāmini—a mestertől; āśiṣaḥ—anyagi haszon; ātmanaḥ—a személyes érzékkielégítés érdekében; na—sem; svāmī—az úr; bhṛtyataḥ—a szolgától; svāmyam—a mester tekintélyes pozíciója; icchan—vágyva; yaḥ—minden olyan mester; rāti—ad; ca—szintén; āśiṣaḥ—anyagi nyereség.


FORDÍTÁS

Az a szolga, aki anyagi hasznot akar a mesterétől, nem egy jó szolga vagy tiszta bhakta. Éppen így az a mester, aki csupán arra vágyva részesíti áldásokban a szolgáját, hogy megőrizze a tekintélyét, szintén nem egy tiszta mester.


MAGYARÁZAT

A Bhagavad-gītā (BG 7.20) kijelenti: kāmais tais tair hṛta-jñānāḥ prapadyante ’nya-devatāḥ. „Akiket az anyagi vágyak megfosztottak értelmüktől, meghódolnak a félistenek előtt.” Egy félisten nem lehet mester, hiszen az Istenség Legfelsőbb Személyisége az igazi mester. A félistenek tekintélyes pozíciójuk megőrzése érdekében megadják imádóiknak mindazt, amire vágynak. Egyszer például az történt, hogy egy asura azt az áldást kapta az Úr Śivától, hogy bárkit megölhet azzal, hogy a kezét a fejére teszi. Ilyen áldásokat kaphatunk a félistenektől. Ha azonban valaki az Istenség Legfelsőbb Személyiségét imádja, az Úr sohasem ad neki efféle elítélendő áldásokat. Ennek éppen az ellenkezője történik, ahogyan a Śrīmad-Bhāgavatam (SB 10.88.8) elmondja: yasyāham anugṛhnāmi hariṣye tad-dhanaṁ śanaiḥ. Ha valaki túlságosan anyagi felfogású, ám ugyanakkor szeretne a Legfelsőbb Úr szolgája lenni, az Úr amiatt, hogy végtelenül könyörületes bhaktájához, elveszi tőle minden anyagi gazdagságát, s ezzel arra kényszeríti, hogy tiszta bhaktájává váljon. Prahlāda Mahārāja különbséget tesz a tiszta bhakta és a tiszta mester között. Az Úr a tiszta mester, a legfelsőbb mester, az anyagi szándékok nélküli tiszta bhakta pedig a tiszta szolga. Akinek anyagi céljai vannak, abból nem válhat szolga, s aki nemkívánatos áldásokat ad szolgájának, hogy megőrizze tekintélyes helyzetét, az nem igazi mester.