HU/SB 8.20.3

Revision as of 23:21, 6 September 2020 by Vanibot (talk | contribs) (Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


3. VERS

sa cāhaṁ vitta-lobhena
pratyācakṣe kathaṁ dvijam
pratiśrutya dadāmīti
prāhrādiḥ kitavo yathā


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

saḥ—egy olyan ember, mint én vagyok; ca—szintén; aham—én vagyok; vitta-lobhena—elbűvöl a pénz iránti mohóság; pratyācakṣe—csaljak vagy nemet mondjak, amikor egyszer már igent mondtam; katham—hogyan; dvijam—különösen egy brāhmaṇának; pratiśrutya—miután már megígértem; dadāmi—hogy oda fogom adni; iti—így; prāhrādiḥ—én, aki Prahlāda Mahārāja unokájaként vagyok híres; kitavaḥ—egy közönséges csaló; yathā—mint.


FORDÍTÁS

Prahlāda Mahārāja unokája vagyok. Hogyan vonhatnám vissza ígéretemet csupán a pénz utáni mohóság miatt, ha egyszer már azt mondtam, hogy odaadom azt a földet? Hogyan viselkedhetnék úgy, mint egy közönséges csaló, különösen egy brāhmaṇával szemben?


MAGYARÁZAT

Bali Mahārāját nagyapja, Prahlāda Mahārāja megáldotta, ezért tiszta bhakta volt, annak ellenére, hogy démonok családjában született. A kimagasló szinten álló bhaktáknak két csoportja van: a sādhana-siddhák és a kṛpā-siddhák. Sādhana-siddha az, akiből úgy lett bhakta, hogy mindig betartotta a śāstrákban említett szabályozó elveket, a lelki tanítómester parancsai és útmutatásai szerint. Ha valaki rendszeresen ilyen odaadó szolgálatot végez, idővel kétségtelenül eléri a tökéletességet. Vannak azonban olyan bhakták is, akik esetleg nem mentek még keresztül az odaadó szolgálat minden szükséges gyakorlatán, de a guru és Kṛṣṇa    —    a lelki tanítómester és az Istenség Legfelsőbb Személyisége    —    különleges kegyéből azonnal elérték a tiszta odaadó szolgálat tökéletességét. Ilyen bhakták például a yajña-patnīk, Bali Mahārāja és Śukadeva Gosvāmī. A yajña-patnīk gyümölcsöző tetteket végző egyszerű brāhmaṇák feleségei voltak. Noha ezek a brāhmaṇák rendkívül műveltek és kiválóak voltak a védikus tudás terén, Kṛṣṇa-Balarāma kegyét nem kaphatták meg, míg feleségeik annak ellenére, hogy nők voltak, teljes tökéletességre tettek szert az odaadó szolgálatban. Hasonló módon Vairocani, Bali Mahārāja elnyerte Prahlāda Mahārāja kegyét, s Prahlāda Mahārāja kegyéből megkapta az Úr Viṣṇu kegyét is, aki megjelent előtte egy brahmacārī koldus alakjában. Bali Mahārāja így a guru és Kṛṣṇa különleges kegyéből kṛpā-siddha lett. Caitanya Mahāprabhu megerősíti ezt a kegyet: guru-kṛṣṇa-prasāde pāya bhakti-latā-bīja (Cc. Madhya 19.151). Bali Mahārāja Prahlāda Mahārāja kegyéből megkapta az odaadó szolgálat magját, s amikor ez a mag nőni kezdett, azonnal elnyerte e szolgálat végső gyümölcsét, az istenszeretetet (premā pum-artho mahān), amikor az Úr Vāmanadeva megjelent. Bali Mahārāja mindig teljes odaadással fordult az Úr felé, és mivel megtisztult, az Úr megjelent előtte. Az Úr iránti vegyítetlen szeretete miatt azon nyomban elhatározta: „Megadom ennek a kis törpe brāhmaṇának, amit kér tőlem.” Ez a szeretet jele. Bali Mahārājára ezért úgy tekintünk, mint aki különleges kegy által érte el az odaadó szolgálat legmagasabb rendű tökéletességét.