HU/SB 9.9.44
44. VERS
- na bālye ’pi matir mahyam
- adharme ramate kvacit
- nāpaśyam uttamaślokād
- anyat kiñcana vastv aham
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
na—nem; bālye—gyermekkorában; api—valójában; matiḥ—vonzódás; mahyam—nekem; adharme—vallástalan elvekben; ramate—élvez; kvacit—bármikor; na—sem; apaśyam—láttam; uttamaślokāt—mint az Istenség Személyisége; anyat—bármi mást; kiñcana—bármi; vastu—lényeg; aham—én.
FORDÍTÁS
Soha, még gyermekkoromban sem vonzódtam a jelentéktelen dolgokhoz vagy a vallástalan elvekhez. Sohasem találtam semmit fontosabbnak az Istenség Legfelsőbb Személyiségénél.
MAGYARÁZAT
Khaṭvāṅga Mahārāja jellegzetes példa a Kṛṣṇa-tudatú emberre. Aki Kṛṣṇa-tudatú, az semmi mást nem talál fontosnak, csupán az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, és az anyagi világban nem tekint semmire sem úgy, hogy az nem áll kapcsolatban a Legfelsőbb Úrral. A Caitanya-caritāmṛta (Madhya 8.274) kijelenti:
- sthāvara-jaṅgama dekhe, nā dekhe tāra mūrti
- sarvatra haya nija iṣṭa-deva-sphūrti
„A mahā-bhāgavata, a fejlett bhakta kétségtelenül lát minden mozgó és mozdulatlan dolgot, de nem egészen azok formáját látja, hanem mindenhol azonnal a Legfelsőbb Úr formájának megnyilvánulása van a szeme előtt.” Noha a bhakta az anyagi világban van, nincs kapcsolata vele. Nirbandhaḥ kṛṣṇa-sambandhe. Az anyagi világot az Istenség Legfelsőbb Személyiségével kapcsolatban fogadja el. A bhakta foglalkozhat pénzkereséssel, ám ezt a pénzt arra használja, hogy a Kṛṣṇa-tudatú mozgalmat terjessze azzal, hogy nagy templomokat épít, s lehetőséget teremt az Istenség Legfelsőbb Személyisége imádatára. Khaṭvāṅga Mahārāja tehát nem volt materialista. Egy materialista mindig ragaszkodik a feleségéhez, a gyermekeihez, az otthonához, a vagyonához és sok minden máshoz, ami az érzékkielégítését szolgálja, de ahogy azt fentebb olvashattuk, Khaṭvāṅga Mahārāja nem kötődött ezekhez a dolgokhoz, és nem is tudott semmi olyanra gondolni, ami a Legfelsőbb Úr szándéka nélkül létezne. Īśāvāsyam idaṁ sarvam: minden kapcsolatban áll az Istenség Legfelsőbb Személyiségével. Természetesen ez nem egy közönséges ember tudata, de ha valaki elfogadja az odaadó szolgálat útját, ahogy azt Az odaadás nektárja című könyv elmondja, akkor kifejlesztheti ezt a tudatot, és eljuthat a tökéletes megértésig. Egy Kṛṣṇa-tudatú ember számára semminek sincs íze a Kṛṣṇához fűződő kapcsolat nélkül.