HU/SB 9.9: Amsuman nemzetsége
9.9.1. vers: Śukadeva Gosvāmī így folytatta: Aṁśumān király nagyatyjához hasonlóan hosszú-hosszú ideig lemondásokat végzett. Ennek ellenére nem tudta elhozni a Gangeszt az anyagi világba, s később, amikor elérkezett az ideje, meghalt.
9.9.2. vers: Ahogy Aṁśumān, úgy Dilīpa, a fia sem tudta elhozni a Gangeszt az anyagi világba, és idővel őt is elragadta a halál. Ezután Dilīpa fia, Bhagīratha végzett nagyon szigorú lemondásokat, hogy a Gangeszt elhozza e világba.
9.9.3. vers: Ezután Gangesz anya megjelent Bhagīratha király előtt, és így szólt: „Nagyon elégedett vagyok lemondásaiddal, és készen állok megadni neked azt az áldást, amit kívánsz.” E szavakkal szólt Gaṅgādevī, Gangesz anya, a király pedig fejet hajtott előtte, és feltárta vágyát.
9.9.4. vers: Gangesz anya így felelt: Ha az égből a Föld bolygó felszínére zuhanok, a víznek kétségtelenül hatalmas ereje lesz. Ki fogja majd fel ezt az erőt? Ha valaki nem tart meg, át fogom szakítani a Föld felszínét, és lemegyek a Rasātalára, az univerzum Pātāla részébe.
9.9.5. vers: Ó, király! Nem vágyom a Föld bolygóra menni, mert ott az emberek megfürdenek majd a vizemben, hogy megtisztuljanak bűnös tetteik visszahatásaitól. Ha mindezen bűnös visszahatások összegyűlnek bennem, hogyan fogok megszabadulni tőlük? Fontold meg ezt nagyon alaposan!
9.9.6. vers: Bhagīratha így szólt: Akik szentek, mert odaadó szolgálatot végeznek, s akik ezért az élet lemondott rendjében élnek anyagi vágyaktól mentesen, valamint akik tiszta bhakták, és jártasak a Védákban említett szabályozó elvek követésében, azok mindig dicsőségesek, viselkedésük tiszta, és képesek felszabadítani minden elesett lelket. Amikor ilyen tiszta bhakták fürdenek majd a vizedben, ez kétségtelenül semlegesíteni fogja a másoktól származó, felhalmozódott bűnös visszahatásokat, mert ezek a bhakták mindig szívük mélyén hordják az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, aki képes megsemmisíteni minden bűnös visszahatást.
9.9.7. vers: Akárcsak egy hosszáig és széltéig terjedő szálakból szőtt anyag, ez az univerzum teljes széltében és hosszában az Istenség Legfelsőbb Személyisége különféle energiáinak irányítása alatt áll. Az Úr Śiva az Úr inkarnációja, s így a megtestesült lélekben jelen lévő Felsőlelket képviseli. Ő képes arra, hogy fejével felfogja hatalmas hullámaidat.
9.9.8. vers: Így szólt Bhagīratha, majd lemondásokat végezve kedvében járt az Úr Śivának. Ó, Parīkṣit király! Az Úr Śiva nagyon hamar elégedetté vált Bhagīrathával.
9.9.9. vers: Amikor Bhagīratha király az Úr Śivához fordult, és arra kérte őt, hogy fogja fel a Gangesz erős hullámait, az Úr Śiva e szavakkal fogadta el javaslatát: „Úgy legyen!” Ezután nagy gonddal tartotta fején a Gangeszt, mert a Gangesz vize amiatt, hogy az Úr Viṣṇu lábujjaitól ered, tisztító hatású.
9.9.10. vers: A nagyszerű és szent Bhagīratha király elvitte a Gangeszt — amely képes felszabadítani minden elesett lelket — a Földön arra a helyre, ahol ősatyáinak a teste hevert porrá égve.
9.9.11. vers: Bhagīratha egy sebes szekérre szállt, és Gangesz anya előtt hajtott, aki számtalan országot megtisztítva a nyomában haladt, míg csak el nem érték Bhagīratha ősatyáinak, Sagara fiainak hamvait, akikre így ráhullott a Gangesz vize.
9.9.12. vers: Mivel Sagara Mahārāja fiai megsértettek egy kiváló személyiséget, testük heve felfokozódott, s így valamennyien porrá égtek. Csupán attól azonban, hogy a Gangesz vize rájuk hullott, mindannyian méltóvá váltak arra, hogy a mennyei bolygókra menjenek. Mit mondhatnánk hát azokról, akik arra használják Gangesz anya vizét, hogy őt magát imádják vele?
9.9.13. vers: Sagara Mahārāja fiai pusztán attól a mennyei bolygókra emelkedtek, hogy elégett testük hamvait megérintette a Gangesz vize. Mit mondhatnánk akkor egy olyan bhaktáról, aki eltökélt fogadalmat téve odaadóan imádja Gangesz anyát? El sem tudjuk képzelni azt az áldást, amiben egy ilyen bhaktának van része.
9.9.14. vers: Gangesz anya az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Anantadeva lótuszlábujjától ered, így képes megszabadítani az embert az anyagi béklyóktól. Ezért az, amit elmondtam róla, egyáltalán nem csoda.
9.9.15. vers: A nagy bölcsek, akik mentesek az anyagi, kéjes vágyaktól, elméjüket teljesen átadják az Úr szolgálatának. Az ilyen emberek könnyedén kiszabadulnak az anyagi béklyókból, és transzcendentális helyzetbe kerülnek, hiszen szert tesznek az Úr lelki természetére. Ilyen dicsőséges az Istenség Legfelsőbb Személyisége.
9.9.16-17. vers: Bhagīrathának volt egy Śruta nevű fia, akinek a fiát Nābhának hívták. Ez a fiú más, mint az a Nābha, akiről korábban beszéltem. Nābhának volt egy Sindhudvīpa nevű fia, Sindhudvīpától született Ayutāyu, tőle pedig Ṛtūparṇa, aki Nalarājával kötött barátságot. Ṛtūparṇa megtanította Nalarājának a szerencsejáték művészetét, Nalarāja pedig a lovak idomításáról és tartásáról oktatta Ṛtūparṇát. Ṛtūparṇa fia Sarvakāma volt.
9.9.18. vers: Sarvakāmának volt egy Sudāsa nevű fia, akinek a fiát Saudāsának hívták, s aki Damayantī férje volt. Saudāsát néha Mitrasahának vagy Kalmāṣapādának is nevezik. Mitrasahának bűnei miatt nem volt fiúgyermeke, és Vasiṣṭha arra átkozta, hogy váljon emberevővé [rākṣasává].
9.9.19. vers: Parīkṣit király így szólt: Ó, Śukadeva Gosvāmī! Miért átkozta meg e nagy lelket, Saudāsát lelki tanítómestere, Vasiṣṭha? Szeretném ezt megtudni. Ha nem titok, akkor arra kérlek, beszélj nekem róla!
9.9.20-21. vers: Śukadeva Gosvāmī így szólt: Egyszer Saudāsa az erdőbe ment, hogy ott éljen, s megölt egy emberevőt [egy rākṣasát]. Az emberevő bátyjának azonban megbocsátott, és szabadon engedte. Ám a fivér úgy határozott, hogy bosszút áll. Azon gondolkozott, hogyan árthatna a királynak, s így szakács lett a király házában. Egy napon a király meghívta lelki tanítómesterét, Vasiṣṭha Munit vacsorára, és a rākṣasa szakács emberhúst szolgált fel neki.
9.9.22. vers: Amikor Vasiṣṭha Muni szemügyre vette az ételt, amit elé tettek, misztikus hatalma révén rájött, hogy az nem alkalmas a fogyasztásra, mert egy emberi lény húsa. Nagy haragra gerjedt, s nyomban megátkozta Saudāsát, hogy váljon emberevővé.
9.9.23-24. vers: Amikor Vasiṣṭha megértette, hogy az emberhúst a rākṣasa, s nem a király szolgálta fel, tizenkét évig lemondást végzett, hogy megtisztuljon a bűntől, hogy megátkozta a vétlen királyt. Eközben Saudāsa király vizet vett a tenyerébe, és a śapa-mantrát vibrálva arra készült, hogy átkot mondjon Vasiṣṭhára, de felesége, Madayantī megtiltotta neki. Ekkor a király látta, hogy a tíz irány, az ég és a föld színe mindenhol élőlényekkel van teli.
9.9.25. vers: Saudāsában emberevő hajlam alakult ki, a lábán pedig egy fekete folt keletkezett, ami miatt Kalmāṣapādának nevezték el. Egyszer Kalmāṣapāda király az erdőben egy brāhmaṇa házaspárt pillantott meg, akik épp nemi életet éltek.
9.9.26-27. vers: A rākṣasa-ösztöntől hajtva, éhségtől űzve Saudāsa király megragadta a brāhmaṇát. Ekkor a szerencsétlen asszony, a brāhmaṇa felesége így szólt: „Ó, hős! Te valójában nem vagy emberevő, hanem Ikṣvāku Mahārāja leszármazottjai közé tartozol. Valójában nagy harcos vagy, Madayantī férje. Ne kövess el ilyen vallástalan tettet! Fiúgyermekre vágyom. Kérlek, add hát vissza férjemet, mert még nem termékenyített meg!”
9.9.28. vers: Ó, király, ó, hős! Ez az emberi test egyetemes hasznot szolgál. Ha idő előtt megölöd, elpusztítod az emberi élet áldását is.
9.9.29. vers: Művelt, rendkívül képzett brāhmaṇa ő, aki lemondásokat végez, és nagyon szeretné imádni a Legfelsőbb Urat, a Felsőlelket, aki minden élőlény szívének mélyén ott él.
9.9.30. vers: Uram, te tökéletesen ismered a vallásos elveket. Ahogyan egy gyermek sohasem szolgál rá, hogy az apja megölje, úgy itt van egy brāhmaṇa, akit a királynak meg kell védelmeznie, és akit sohasem szabad megölnie. Mivel szolgált rá, hogy megölje egy olyan rājarṣi, mint te?
9.9.31. vers: A művelt körökben jól ismernek és imádnak téged. Hogyan vetemedhetsz arra, hogy megöld ezt a brāhmaṇát, aki szent, bűntelen, és alaposan ismeri a Védák tudományát? Az ő életét kioltani olyan lenne, mint elpusztítani a magzatot a méhben vagy megölni egy tehenet.
9.9.32. vers: A férjem nélkül egy pillanatig sem élhetek. Ha fel akarod falni őt, jobb, ha engem eszel meg először, mert nélküle olyan vagyok, akár egy halott test.
9.9.33. vers: Saudāsa királyt Vasiṣṭha átka kárhozatra ítélte, ezért Saudāsa felfalta a brāhmaṇát, éppen úgy, ahogy egy tigris falja fel zsákmányát. Noha a brāhmaṇa felesége végtelenül szánalomra méltóan szólt hozzá, a királyt nem indította meg kesergése.
9.9.34. vers: Amikor a brāhmaṇa erényes felesége látta, hogy férjét, aki épp a magját akarta adni neki, felfalta az emberevő, elöntötte a gyász és a keserűség, s dühösen megátkozta a királyt:
9.9.35. vers: Ó, ostoba bűnös! Megetted a férjemet, amikor nemi vágyat éreztem s egy gyermek magjára vágytam, ezért hát én is látni fogom halálod, amikor majd megpróbálod magodat feleségedbe juttatni! Más szóval amint egyesülni akarsz a feleségeddel, meghalsz!
9.9.36. vers: Így átkozta meg a brāhmaṇa felesége Saudāsa királyt, akit Mitrasahaként ismernek. Aztán mivel szeretett volna a férjével tartani, máglyát rakott férje csontjaiból, a tűzbe vetette magát, s ugyanoda ment, ahová a férje.
9.9.37. vers: Tizenkét év múltán, miután Saudāsa király megszabadult Vasiṣṭha átkától, egyszer arra vágyott, hogy feleségével egyesüljön. A királynő azonban emlékezetébe idézte a brahmaṇī átkát, s ez megállította őt tettében.
9.9.38. vers: Amikor a király ezt az utasítást kapta, lemondott a nemi kapcsolat jövőbeli boldogságáról, és a sors akaratából fiúgyermek nélkül maradt. Később a király engedélyével Vasiṣṭha, a nagy szent egy gyermeket nemzett Madayantī méhébe.
9.9.39. vers: Madayantī hét évig hordta a gyermeket a méhében, s nem hozta világra. Vasiṣṭha ezért egy kővel megütötte a hasát, s megszületett a gyermek, akit emiatt Aśmakának hívtak [„a gyermek, aki egy kő miatt született”].
9.9.40. vers: Aśmakától született Bālika. Bālikát nők vették körül, s így megmenekült Paraśurāma dühétől, ezért Nārīkavacaként ismerik [„akit nők védelmeznek”]. Amikor Paraśurāma elpusztította az összes kṣatriyát, Bālika lett az eljövendő kṣatriyák nemzője, ezért Mūlakának, a kṣatriya dinasztia gyökerének nevezték.
9.9.41. vers: Bālikától született egy Daśaratha nevű fiú, Daśarathától egy Aiḍaviḍi nevű fiú, Aiḍaviḍitől pedig Viśvasaha király. Viśvasaha király fia a híres Khaṭvāṅga Mahārāja volt.
9.9.42. vers: Khaṭvāṅga király legyőzhetetlen volt minden harcban. Amikor a félistenek megkérték, hogy álljon az oldalukra a démonok ellen vívott csatában, győzelmet aratott, és mivel a félistenek nagyon elégedettek voltak vele, meg akarták áldani. A király élete hosszáról kérdezte őket, és megtudta, hogy csupán egy pillanata van hátra. Így aztán nyomban elhagyta palotáját, és saját otthonába ment, ahol elméjét teljesen az Úr lótuszlábára szögezte.
9.9.43. vers: Khaṭvāṅga Mahārāja így gondolkodott: Még az életem sem kedvesebb számomra a brahminikus kultúránál és a brāhmaṇáknál, akiket a családom imád. Mit mondhatnék akkor a királyságomról, a birtokomról, a feleségemről, a gyermekeimről és a vagyonomról? A brāhmaṇáknál semmi sem kedvesebb számomra.
9.9.44. vers: Soha, még gyermekkoromban sem vonzódtam a jelentéktelen dolgokhoz vagy a vallástalan elvekhez. Sohasem találtam semmit fontosabbnak az Istenség Legfelsőbb Személyiségénél.
9.9.45. vers: A félistenek, a három világ irányítói azt az áldást akarták adni nekem, hogy teljesítenek bármit, amit csak kívánok. Nekem azonban nem kellett az áldásuk, mert engem egyedül az Istenség Legfelsőbb Személyisége érdekel, aki az anyagi világban mindent megteremtett. Jobban érdekel az Istenség Legfelsőbb Személyisége, mint minden anyagi áldás együttvéve.
9.9.46. vers: Noha a félistenek olyan előnyös helyzetben vannak, hogy a felsőbb bolygórendszerben élhetnek, az anyagi körülmények örökké zaklatják elméjüket, érzékeiket és értelmüket. Így aztán még az ilyen kiemelkedő szinten álló élőlények is kudarcot vallanak az Istenség Legfelsőbb Személyisége megvalósításában, aki örökké ott lakozik a szív mélyén. Mit mondhatnánk akkor másokról, például az emberi lényekről, akiknek helyzete kevésbé előnyös?
9.9.47. vers: Most meg kell válnom attól a ragaszkodástól, amely az Istenség Legfelsőbb Személyisége külső energiája által teremtett dolgokhoz köt. Az Úrra kell gondolnom, s így meg kell hódolnom Neki. Ez az anyagi teremtés, melyet az Úr külső energiája hozott létre, olyan, akár egy képzeletbeli város, amelyet egy hegyen vagy egy erdőben látunk. Minden feltételekhez kötött lélek természetéből adódóan vonzódik és kötődik az anyagi dolgokhoz, de ezt a ragaszkodását egyszerűen csak el kell vágnia, és meg kell hódolnia az Istenség Legfelsőbb Személyiségének.
9.9.48. vers: Khaṭvāṅga Mahārāja fejlett értelmével, mellyel az Úr odaadó szolgálatát végezte, megvált attól a hamis felfogástól, hogy önmagát a tudatlansággal teli testtel azonosítsa, s eredeti helyzetében, örök szolgaként az Úr szolgálatába merült.
9.9.49. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Vāsudevát, Kṛṣṇát rendkívül nehéz megérteniük azoknak az ostoba embereknek, akik személytelennek vagy üresnek vélik Őt, noha Ő nem az. Az Urat ezért a tiszta bhakták értik meg, s ők énekelnek Róla.