HU/SB 9.10.20
20. VERS
- te ’nīkapā raghupater abhipatya sarve
- dvandvaṁ varūtham ibha-patti-rathāśva-yodhaiḥ
- jaghnur drumair giri-gadeṣubhir aṅgadādyāḥ
- sītābhimarṣa-hata-maṅgala-rāvaṇeśān
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
te—mindannyian; anīka-pāḥ—a katonák parancsnokai; raghupateḥ—az Úr Śrī Rāmacandra; abhipatya—az ellenséget űzve; sarve—mindannyian; dvandvam—harcolva; varūtham—Rāvaṇa katonái; ibha—elefántok által; patti—a gyalogság által; ratha—a szekerek által; aśva—lovak által; yodhaiḥ—az ilyen harcosok által; jaghnuḥ—megölte őket; drumaiḥ—hatalmas fákat dobálva; giri—hegycsúcsok által; gadā—buzogányok által; iṣubhiḥ—nyílvesszők által; aṅgada-ādyāḥ—az Úr Rāmacandra minden katonája, Aṅgadāval és másokkal az élen; sītā—Sītā anya; abhimarṣa—a dühtől; hata—elveszett; maṅgala—akinek szerencséje; rāvaṇa-īśān—Rāvaṇa követői és védencei.
FORDÍTÁS
Aṅgada, valamint Rāmacandra katonáinak többi parancsnoka mind szembeszálltak az ellenség elefántjaival, gyalogságával, lovaival és szekereivel, és hatalmas fatörzseket, hegycsúcsokat, buzogányokat és nyilakat dobáltak rájuk. Az Úr Rāmacandra katonái így megölték Rāvaṇa harcosait, akiket minden szerencse elhagyott, hiszen Sītā anya haragja kárhozatra ítélte Rāvaṇát.
MAGYARÁZAT
Az Úr Rāmacandra katonái, akiket az őserdőben toborzott, mind majmok voltak. Nem volt megfelelő fegyverük, hogy az ellenséggel harcoljanak, hiszen Rāvaṇa katonái korszerű harceszközökkel voltak felszerelve, míg a majmok csak köveket, hegycsúcsokat és fákat tudtak dobálni rájuk. Egyedül az Úr Rāmacandra és Lakṣmaṇa lőttek nyilakat. Mivel azonban Rāvaṇa katonáit Sītā anya átka már pusztulásra ítélte, a majmok végezni tudtak velük úgy is, hogy pusztán köveket és fákat hajítottak rájuk. Kétféle erő van: daiva és puruṣākāra. Daiva arra az erőre utal, amelyet az ember a Transzcendenstől kap, puruṣākāra pedig arra, amelyre valaki saját eszével és hatalmából tesz szert. A transzcendentális erő mindig magasabb rendű a materialisták erejénél. A Legfelsőbb Úr kegyére támaszkodva az embernek meg kell küzdenie az ellenségeivel még akkor is, ha nincsenek modern fegyverei. Kṛṣṇa (BG 8.7) arra utasította Arjunát, hogy mām anusmara yudhya ca: „Gondolj Rám, és harcolj!” Legjobb képességeink szerint kell felvennünk a harcot az ellenségünkkel, ám a győzelmet illetően az Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyétől kell függnünk.