HU/SB 9.11.23
23. VERS
- puruṣo rāma-caritaṁ
- śravaṇair upadhārayan
- ānṛśaṁsya-paro rājan
- karma-bandhair vimucyate
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
puruṣaḥ—bárki; rāma-caritam—az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az Úr Rāmacandra tetteiről szóló elbeszélést; śravaṇaiḥ—hallással; upadhārayan—pusztán a hallás e folyamatával; ānṛśaṁsya-paraḥ—teljesen megszabadul az irigységtől; rājan—ó, Parīkṣit király; karma-bandhaiḥ—a gyümölcsöző tettek kötelékével; vimucyate—felszabadul.
FORDÍTÁS
Ó, Parīkṣit király! Aki hallja az Úr Rāmacandra kedvteléseit leíró elbeszéléseket, végül meg fog szabadulni az irigység kórjától, és így megszabadul a gyümölcsöző tettek kötelékeitől.
MAGYARÁZAT
Itt, ebben az anyagi világban mindenki irigy a másikra. Még a vallásos életben is azt látjuk néha, hogy ha egy bhakta fejlődik a lelki tettek terén, más bhakták irigykedni kezdenek rá. Az ilyen irigy bhakták nem mentesek teljesen a születés és halál kötelékeitől. Amíg az ember teljesen meg nem szabadul a születés és halál okától, nem léphet be a sanātana-dhāmába vagy az Úr örök kedvteléseibe. Az ember azért lesz irigy, mert a testi megjelölések hatása alatt áll, de a felszabadult bhaktának nincs köze a testéhez, ezért ő teljes mértékben a transzcendentális síkon áll. Egy bhakta nem irigy senkire — még az ellenségére sem. Mivel tudja, hogy az Úr a legfőbb védelmezője, így gondolkodik: „Hogyan árthatna nekem egy úgynevezett ellenség?” Így aztán bizonyos abban, hogy védelmet élvez. Az Úr (BG 4.11) azt mondja: ye yathā māṁ prapadyante tāṁs tathaiva bhajāmy aham. „Amilyen mértékben valaki meghódol Nekem, Én aszerint viszonozom azt.” Egy bhaktának tehát teljesen meg kell szabadulnia az irigységtől, különösen, ha más bhaktákra irigy. A bhaktákra irigykedni nagy sértés, vaiṣṇava-aparādha. Az a bhakta, aki mindig elmélyülten hall és énekel (śravaṇa-kīrtana), kétségtelenül mentes az irigység betegségétől, s így alkalmassá válik arra, hogy hazatérjen, vissza Istenhez.