HU/SB 9.11.5
5. VERS
- te tu brāhmaṇa-devasya
- vātsalyaṁ vīkṣya saṁstutam
- prītāḥ klinna-dhiyas tasmai
- pratyarpyedaṁ babhāṣire
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
te—a hotā, a brahmā és a többi pap; tu—de; brāhmaṇa-devasya—az Úr Rāmacandráé, aki annyira szerette a brāhmaṇákat; vātsalyam—a szülői ragaszkodás; vīkṣya—miután látta; saṁstutam—imákkal dicsérte; prītāḥ—nagyon elégedettek; klinna-dhiyaḥ—ellágyult szívvel; tasmai—Neki (az Úr Rāmacandrának); pratyarpya—visszaadták; idam—ezt (minden földet, amit kaptak); babhāṣire—beszéltek.
FORDÍTÁS
A brāhmaṇák, akik az áldozat különféle műveleteit végezték, mind nagyon elégedettek voltak az Úr Rāmacandrával, aki nagyon kedvelte őket, s mindig a kedvükben járt. Ellágyult szívvel visszaadtak Neki minden földet, amit Tőle kaptak, s így szóltak:
MAGYARÁZAT
Az előző fejezetben olvashattuk, hogy a prajāk, az állampolgárok szigorúan követték a varṇāśrama-dharma rendszerét. A brāhmaṇák pontosan úgy viselkedtek, mint brāhmaṇák, a kṣatriyák pontosan úgy, mint kṣatriyák, stb. Ezért amikor az Úr Rāmacandra mindent a brāhmaṇáknak ajándékozott, azok — képzett brāhmaṇák lévén — bölcsen úgy gondolkodtak, hogy nekik nem szabad birtokkal rendelkezniük, hogy abból haszonra tegyenek szert. A Bhagavad-gītā (BG 18.42) meghatározza a brāhamṇák szükséges tulajdonságait:
- śamo damas tapaḥ śaucaṁ
- kṣāntir ārjavam eva ca
- jñānaṁ vijñānam āstikyaṁ
- brahma-karma svabhāva-jam
„A brāhmaṇák munkáját az alábbi, természetükből adódó tulajdonságok jellemzik: nyugodtság, önfegyelmezés, vezeklés, tisztaság, béketűrés, becsületesség, tudás, bölcsesség és vallásosság.” A brahminikus jellem nem engedi, hogy valakinek földje legyen, vagy emberek fölött uralkodjon — ezek a kṣatriya kötelességei. Ezért a brāhmaṇák, noha nem utasították vissza az Úr Rāmacandra ajándékát, miután elfogadták, visszaadták a királynak. Olyannyira elégedetté tette őket az Úr Rāmacandra irántuk érzett szeretete, hogy a szívük teljesen ellágyult. Látták, hogy az Úr Rāmacandra amellett, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége, olyan kṣatriya, aki minden kellő tulajdonsággal rendelkezik, és jelleme is példamutató. A kṣatriya egyik tulajdonsága, hogy szeret adományozni. Egy kṣatriya, egy uralkodó nem a saját érzékkielégítése érdekében vet ki adókat népére, hanem hogy kellő esetben adományt adhasson. Dānam īśvara-bhāvaḥ. A kṣatriyák egyrészt vonzódnak az uralkodáshoz, másrészt viszont rendkívül nagylelkűen adományoznak. Amikor Yudhiṣṭhira Mahārāja adományozni akart, Karṇára bízta az ajándékok szétosztását. Karṇa Dātā Karṇaként volt híres. A dātā szó arra utal, aki rendkívül nagylelkűen adományoz. A királyok mindig rengeteg gabonát tartottak raktáraikban, és ínséges időkben szétosztották adományként. A kṣatriyának kötelessége az adományozás, a brāhmaṇának pedig az adomány elfogadása, de nem szabad elfogadnia többet annál, mint amennyi ahhoz szükséges, hogy a testét és a lelkét együtt tartsa. Ezért aztán, amikor a brāhmaṇák túl sok földet kaptak az Úr Rāmacandrától, visszaadták Neki, s nem voltak mohók.