HU/SB 9.18.20-21
20-21. VERSEK
- taṁ vīram āhauśanasī
- prema-nirbharayā girā
- rājaṁs tvayā gṛhīto me
- pāṇiḥ para-purañjaya
- hasta-grāho ’paro mā bhūd
- gṛhītāyās tvayā hi me
- eṣa īśa-kṛto vīra
- sambandho nau na pauruṣaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tam—neki; vīram—Yayāti; āha—mondta; auśanasī—Uśanā Kavinak, Śukrācāryának a leánya; prema-nirbharayā—szeretettel és kedvességgel átitatott; girā—ilyen szavakkal; rājan—ó, király; tvayā—általad; gṛhītaḥ—elfogadott; me—enyém; pāṇiḥ—kéz; para-purañjaya—mások birodalmának meghódítója; hasta-grāhaḥ—ő, aki elfogadta a kezem; aparaḥ—másik; mā—nem; bhūt—válik; gṛhītāyāḥ—elfogadott; tvayā—általad; hi—valójában; me—nekem; eṣaḥ—ez; īśa-kṛtaḥ—a gondviselés elrendezéséből; vīra—ó, nagy hős; sambandhaḥ—kapcsolat; nau—miénk; na—nem; pauruṣaḥ—ember alkotta.
FORDÍTÁS
Szeretettel és ragaszkodással átitatott szavakkal Devayānī Yayāti királyhoz fordult: Ó, nagy hős, ó, nagy király, ellenségeid városainak meghódítója! Azzal, hogy elfogadtad kezemet, elfogadtál mint hites feleségedet. Ne érintsen engem senki más, hiszen hitvesi kapcsolatunkat a gondviselés, és nem emberi lény tette lehetővé!
MAGYARÁZAT
Amikor Yayāti király kihúzta Devayānīt a kútból, minden bizonnyal elismeréssel adózott a leány zsenge szépségének, és biztosan azt is megkérdezte tőle, melyik kaszthoz tartozik. Devayānī azonnal így válaszolhatott: „Már házasok vagyunk, hiszen elfogadtad a kezemet.” Minden társadalomban szokás, hogy a menyasszony és a vőlegény kezét összekapcsolják. Ezért amint Yayāti elfogadta Devayānī kezét, házasnak lehetett tekinteni őket. Mivel Devayānī beleszeretett a hős Yayātiba, arra kérte, hogy ne gondolja meg magát, és ne engedje, hogy valaki más vegye feleségül.