HU/SB 10.1.21
21. VERS
- giraṁ samādhau gagane samīritāṁ
- niśamya vedhās tridaśān uvāca ha
- gāṁ pauruṣīṁ me śṛṇutāmarāḥ punar
- vidhīyatām āśu tathaiva mā ciram
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
giram—a szavak hangvibrációját; samādhau—transzban; gagane—az égben; samīritām—zengett; niśamya—hallva; vedhāḥ—az Úr Brahmā; tridaśān—a félisteneknek; uvāca—mondta; ha—ó; gām—az utasítást; pauruṣīm—amit a Legfelsőbb Személy adott; me—tőlem; śṛṇuta—halljátok; amarāḥ—ó, félistenek; punaḥ—újra; vidhīyatām—hajtsátok végre; āśu—azonnal; tathā eva—úgy; mā—ne; ciram—késlekedjetek.
FORDÍTÁS
Transzba merülve az Úr Brahmā hallotta az Úr Viṣṇu égben zengő szavait, s így szólt a félistenekhez: Ó, félistenek, halljátok most tőlem Kṣīrodakaśāyī Viṣṇu, a Legfelsőbb Személy parancsát, s hajtsátok végre haladéktalanul!
MAGYARÁZAT
Láthatjuk, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége szavait csak transzba merült, erre alkalmas személyek hallhatják. A modern tudomány megajándékozott bennünket a telefonnal, aminek a segítségével távoli helyekről érkező hangvibrációkat is hallani tudunk. Ehhez hasonlóan bár mások nem hallhatták az Úr Viṣṇu szavait, Brahmā képes volt rá, hogy hallja magában. Ezt a Śrīmad-Bhāgavatam kezdete (SB 1.1.1) is megerősíti: tene brahma hṛdā ya ādi-kavaye. Ādi-kavi az Úr Brahmā. A teremtés kezdetén az Úr Viṣṇu a szívén keresztül (hṛdā) oktatta az Úr Brahmāt a védikus tudományra. Ugyanezt az elvet erősíti meg ez a vers. Mialatt transzban volt, Brahmā képes volt meghallani Kṣīrodakaśāyī Viṣṇu szavait, és átadta az Úr üzenetét a félisteneknek. Éppen így Brahmā a kezdetben először a szívén keresztül elsajátította a védikus tudást az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől. Mindkét esetben ugyanazon folyamat révén kapta meg az üzenetet. Más szóval annak ellenére, hogy még az Úr Brahmā sem láthatta az Úr Viṣṇut, szívén keresztül meghallotta szavait. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége még az Úr Brahmā számára is láthatatlan, mégis alászáll a Földre, és láthatóvá válik az egyszerű emberek számára. Ezt kétségtelenül indokolatlan kegyéből teszi, ám az ostobák és az abhakták azt hiszik, hogy Kṛṣṇa egy közönséges történelmi személyiség. Amiatt, hogy azt gondolják, hogy az Úr éppolyan közönséges ember, mint ők maguk, mūḍhának nevezik őket (avajānanti māṁ mūḍhāḥ (BG 9.11)). Az efféle démonikus emberek, akik nem képesek megérteni a Bhagavad-gītā tanításait, és ezért félremagyarázzák őket, semmibe veszik az Istenség Legfelsőbb Személyisége indokolatlan kegyét.