HU/SB 10.12.24
24. VERS
- asmān kim atra grasitā niviṣṭān
- ayaṁ tathā ced bakavad vinaṅkṣyati
- kṣaṇād aneneti bakāry-uśan-mukhaṁ
- vīkṣyoddhasantaḥ kara-tāḍanair yayuḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
asmān—mi mindnyájan; kim—vajon; atra—itt; grasitā—fel fog falni; niviṣṭān—akik be akartunk menni; ayam—ez az állat; tathā—úgy; cet—ha; baka-vat—mint Bakāsura; vinaṅkṣyati—el fog pusztulni; kṣaṇāt—azonnal; anena—Kṛṣṇától; iti—ily módon; baka-ari-uśat-mukham—Kṛṣṇának, Bakāsura ellenségének szépséges arcát; vīkṣya—látva, nézve; uddhasantaḥ—hangosan nevetve; kara-tāḍanaiḥ—tapsikolva; yayuḥ—besétáltak a szájába.
FORDÍTÁS
„Azért jött volna ide ez a teremtmény, hogy felfaljon bennünket? Ha megteszi, azon nyomban meghal, mint Bakāsura!” — mondták a fiúk, majd Kṛṣṇa, Bakāsura ellensége gyönyörű arcára pillantottak, és hangos nevetéssel, tapsikolva besétáltak az óriáskígyó szájába.
MAGYARÁZAT
Miután mindent megtárgyaltak a szörnyűséges állatról, a tehénpásztorfiúk úgy döntöttek, besétálnak a démon szájába. Teljes hitük volt Kṛṣṇában, hiszen már egyszer átélték, ahogyan Kṛṣṇa kimentette őket Bakāsura szájából. Most itt volt egy másik asura, Aghāsura, ezért azt akarták játszani, hogy bemennek a démon szájába, Kṛṣṇa, Bakāsura ellensége pedig megmenti őket.