HU/SB 10.7.6
6. VERS
- autthānikautsukya-manā manasvinī
- samāgatān pūjayatī vrajaukasaḥ
- naivāśṛṇod vai ruditaṁ sutasya sā
- rudan stanārthī caraṇāv udakṣipat
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
autthānika-autsukya-manāḥ—Yaśodā anyát nagyon lefoglalta gyermeke utthāna szertartásának megünneplése; manasvinī—nagyon nagylelkűen ajándékozott ételt, ruhákat, ékszereket és teheneket, ahogy a szükség megkívánta; samāgatān—az összesereglett vendégeknek; pūjayatī—hogy elégedetté tegye őket; vraja-okasaḥ—Vraja lakóinak; na—nem; eva—bizonyára; aśṛṇot—hallotta; vai—valójában; ruditam—a sírását; sutasya—gyermekének; sā—Yaśodā anya; rudan—sírva; stana-arthī—Kṛṣṇa, aki arra vágyott, hogy anyja tejét ihassa a melléből; caraṇau udakṣipat—dühösen rúgkapált a két lábával.
FORDÍTÁS
A nagylelkű Yaśodā anya, aki egészen belemerült az utthāna szertartás ünneplésébe, fáradhatatlanul fogadta a vendégeket, minden tiszteletét felajánlva imádta őket, majd ruhákat, teheneket, virágfüzéreket és gabonát ajándékozott nekik. Így aztán nem hallhatta, hogy kisfia anyja után sír. A gyermek Kṛṣṇa közben dühösen rúgkapált felfelé a lábával, követelve, hogy anyja megszoptassa.
MAGYARÁZAT
Kṛṣṇát egy házi kézikocsi alá tették, ez a kézikocsi azonban igazából Śakaṭāsura démon egyik alakja volt, aki azért jött, hogy megölje a gyermeket. Azzal az ürüggyel, hogy anyja tejét akarja inni, Kṛṣṇa most élt az alkalommal, hogy megölje a démont. Megrúgta hát Śakaṭāsurát, hogy leleplezze. Habár mamája a vendégek fogadásával törődött, az Úr Kṛṣṇa Magára akarta vonni a figyelmét Śakaṭāsura megölésével, és ezért belerúgott a szekértestet öltött démonba. Ilyenek Kṛṣṇa kedvtelései. Magára akarta terelni anyja figyelmét, közben azonban olyan nagy felfordulást okozott, amit a közönséges emberek nem képesek megérteni. Ezek az elbeszélések csodálatosan élvezetesek, s akik szerencsések, azokat csodálat tölti el az Úr rendkívüli tetteinek hallatán. Noha a csekély értelmű emberek mítoszként tekintenek rájuk — hiszen egy tompa agy nem képes megérteni őket —, ezek az események valóban megtörténtek. Ezek a elbeszélések valójában olyan élvezetesek és lelkesítőek, hogy Parīkṣit Mahārāja és Śukadeva Gosvāmī nagy örömüket lelték bennük, s a nyomdokaikban járva más felszabadult lelkeknek is maradéktalan boldogságot nyújtott, amikor hallottak az Úr csodálatos cselekedeteiről.