HU/SB 7.7.21

Revision as of 11:21, 8 September 2020 by TattvaDarsana (talk | contribs)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


21. VERS

svarṇaṁ yathā grāvasu hema-kāraḥ
kṣetreṣu yogais tad-abhijña āpnuyāt
kṣetreṣu deheṣu tathātma-yogair
adhyātma-vid brahma-gatiṁ labheta


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

svarṇam—arany; yathā—mint; grāvasu—az aranyérc köveiben; hema-kāraḥ—a hozzáértő, aki ismeri az aranyat; kṣetreṣu—az aranybányákban; yogaiḥ—különféle folyamatok által; tat-abhijñaḥ—egy hozzáértő, aki tudja, hol az arany; āpnuyāt—nagyon könnyen eléri; kṣetreṣu—az anyagi mezőkön; deheṣu—az emberi testek és a nyolcmillió-négyszázezer különféle faj többi formája; tathā—hasonlóan; ātma-yogaiḥ—lelki folyamatok által; adhyātma-vit—aki jártas a lélek és az anyag közötti különbség megértésében; brahma-gatim—tökéletesség a lelki életben; labheta—elérheti.


FORDÍTÁS

A hozzáértő geológus tudja, hol van az arany, s különböző módszerek segítségével ki tudja vonni az aranyércből. Hozzá hasonlóan a fejlett lelki szinten álló ember tudja, hogyan létezik a lelki részecske a testben, s így a lelki tudás művelésével tökéletességre tehet szert a lelki életben. Azonban ahogyan az, aki nem ért hozzá, nem tudja, hol az arany, úgy az az ostoba, aki nem törődik a lelki tudással, szintén nem érti meg, hogyan létezik a lélek a testben.


MAGYARÁZAT

Ez egy nagyon jó példa a lelki megértéssel kapcsolatban. Az ostoba gazemberek, köztük a magukat jñānīknak, filozófusoknak és tudósoknak nevező emberek nem érthetik meg a lélek létét a testben, mert nem rendelkeznek lelki tudással. A Védák kijelentik: tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet, a lelki tudás megértése végett egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnunk. Ha valaki nem tanul geológiát, nem találja meg az aranyat a kőben. Hasonló módon ha valaki nem kap oktatást egy lelki tanítómestertől, nem értheti meg, hogy mi a lélek és mi az anyag. Ebben a versben azt olvashatjuk: yogais tad-abhijñaḥ. Ez arra utal, hogy aki kapcsolatba került a lelki tudással, az megérti, hogy a testben van egy lélek. Aki azonban állatias felfogásban él, és nem rendelkezik lelki műveltséggel, az nem értheti meg ezt. Ahogy egy kiváló ásványszakértő vagy geológus tudja, hogy hol az arany, s így befektetheti pénzét, hogy ott ásson és aztán vegyi úton elválassza az aranyat az érctől, úgy a lelki tudományban jártas ember megérti, hol van a lélek az anyagban. Akit nem képeztek erre, az nem tud különbséget tenni az arany és a kő között. Hasonló módon az ostobák és gazemberek, akik nem tanulták meg egy kiváló lelki tanítómestertől, hogy mi a lélek és mi az anyag, nem érthetik meg, hogy a testben létezik a lélek. E tudás megértése érdekében az embernek a misztikus yoga rendszerét vagy a bhakti-yogát kell tanulnia. A Bhagavad-gītā (BG 18.55) kijelenti: bhaktyā mām abhijānāti. Ha valaki nem keres oltalmat a bhakti-yoga folyamatánál, nem értheti meg a lélek létét a testben. A Bhagavad-gītā ezért a következő tanítással kezdődik:

dehino ’smin yathā dehe
kaumāraṁ yauvanaṁ jarā
tathā dehāntara-prāptir
dhīras tatra na muhyati

„Amint a megtestesült lélek állandóan vándorol ebben a testben a gyermekkortól a serdülőkoron át az öregkorig, a halál pillanatában is egy másik testbe költözik. A józan embert azonban nem téveszti meg az efféle változás.” (BG 2.13) Az első utasítás tehát az, hogy meg kell értenünk, hogy a testben ott a lélek, s egyik testből a másikba vándorol. Ez a lelki tudás kezdete. Mindazok, akik nem értik meg vagy nem akarják megérteni ezt a tudományt, a testi, vagyis állati életfelfogásban maradnak. Ezt erősíti meg a Śrīmad-Bhāgavatam is (yasyātma-buddhiḥ kuṇape tri-dhātuke... sa eva go-kharaḥ (SB 10.84.13)). Az emberi társadalomban mindenkinek tisztán meg kell értenie a Bhagavad-gītā tanításait, mert csakis ez vezet lelki felemelkedésükhöz, és egyedül így mondhatnak le automatikusan arról a hamis, illuzórikus tudományról, amelynek a hatására így gondolkoznak: „Én ez a test vagyok, és minden az enyém, ami ehhez a testhez tartozik [ahaṁ mameti (SB 5.5.8)].” Ezt a kutyákhoz illő felfogást azonnal el kell vetnünk. Készen kell állnunk megérteni a szellemi lelket és a legfelsőbb lelket, Istent, akiket örök kapcsolat fűz egymáshoz. Így az élet valamennyi kérdését megoldva az ember hazatérhet, vissza Istenhez.