HU/SB 7.7.43

Revision as of 11:42, 8 September 2020 by TattvaDarsana (talk | contribs)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


43. VERS

kāmān kāmayate kāmyair
yad-artham iha pūruṣaḥ
sa vai dehas tu pārakyo
bhaṅguro yāty upaiti ca


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

kāmān—az érzékkielégítést szolgáló dolgokra; kāmayate—vágyik; kāmyaiḥ—különféle kívánatos tettekkel; yat—amelynek; artham—az érdekében; iha—ebben az anyagi világban; pūruṣaḥ—az élőlény; saḥ—az; vai—valójában; dehaḥ—test; tu—de; pārakyaḥ—másoké (kutyáké, keselyűké stb.); bhaṅguraḥ—mulandó; yāti—elmegy; upaiti—megöleli a szellemi lelket; ca—és.


FORDÍTÁS

Az élőlény a test kényelmére vágyakozik, s ennek érdekében számtalan tervet készít. A test azonban valójában mások tulajdona. A mulandó test csupán átöleli az élőlényt, majd magára hagyja.


MAGYARÁZAT

Mindenki a testi kényelemre vágyakozik, s ennek érdekében megfelelő körülményeket akar teremteni. Közben azonban megfeledkezik arról, hogy testén kutyák, sakálok vagy molyok lakmároznak majd, s így haszontalan ürülék, hamu vagy föld lesz belőle. Az élőlény csupán az idejét vesztegeti, amikor azzal próbálkozik, hogy anyagi javakra tegyen szert az egymást követő testek kényelme érdekében.