HU/Prabhupada 0217 - Devahuti a tökéletes nő

Revision as of 09:31, 1 October 2018 by Vanibot (talk | contribs) (Vanibot #0023: VideoLocalizer - changed YouTube player to show hard-coded subtitles version)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)


Lecture on SB 3.28.1 -- Honolulu, June 1, 1975

Tehát a hercegnő, azaz Manu lánya, Kardama Munit kezdte szolgálni. És a yoga-āśramban [ahol éltek], egy kis kunyhóban, nem ettek jó ételeket, nem volt szolgálólány, semmi ilyesmi. Így fokozatosan egyre véznább, soványabb lett, holott korábban gyönyörű volt, egy király lánya. Kardama Muni így gondolkozott: „Az apja rám bízta, ő pedig egyre betegesebb, egyre haloványabb. A férje vagyok, tennem kell valamit érte.” Ezért a jóga erejével épített egy hatalmas repülő várost. Ilyen a jóga ereje. Nem Boeing 747-est. (nevetés) Hatalmas város volt, tavakkal, kertekkel, szolgákkal, hatalmas palotákkal. Az egész lebegett az égen, és Kardama megmutatta a feleségének a különböző bolygókat. Ilyen módon… Ez áll a negyedik fejezetben, elolvashatjátok. Jógiként minden tekintetben elégedetté tette a feleségét. Aztán az asszonya szeretett volna gyermekeket. Kardama Muni kilenc lányt és egy fiút nemzett neki, azzal a feltétellel, hogy: „Amint a gyermekeid megszületnek, én elmegyek. Nem fogok örökké veled élni.” A felesége beleegyezett ebbe. Aztán megszülettek a gyerekek, és Kapiladeva is, az egyetlen fiú, aki, miután felnőtt, azt mondta édesanyjának: „Kedves anyám, atyám elhagyta az otthonunkat. Én is ezt szeretném tenni. Ha szükséged van az útmutatásomra, készen állok rá, de azután elmegyek.” Mielőtt elment, tanácsokkal látta el az édesanyját.

Nos, Devahūti a tökéletes asszony mintaképe. Jó apától származott, jó férjet kapott és rendkívüli fiúnak adott életet. Egy nő három élethelyzeten megy át. Egy férfinak tíz szintet kell meglépnie. A három életszakasz a következő: amikor fiatal, az apja védelme alatt kell élnie. Amikor Devahūti felnőtté vált, megkérte az apját: „feleségül szeretnék menni ahhoz az úriemberhez, ahhoz a jógihoz.” Az édesapja védelmet nyújtott neki, amíg nem ment férjhez. Amikor aztán megházasodott, a jógi menedékében élt. Oly sok nehézséggel került szembe amiatt, hogy hercegnő volt, egy király lánya. Ez a jógi pedig egy kunyhóban élt, étel, menedék és hasonlók nélkül. A hercegnőnek tehát szenvednie kellett. Soha nem említette: „Egy király lánya vagyok. Fényűző körülmények között nőttem fel. Most pedig olyan férjet kaptam, aki nem tud szép lakást, finom ételeket biztosítani számomra. Elválok tőle.” Nem. Sosem tett ilyet. Nem ez a megfelelő mód. „Akárhogy is legyen, a férjem, olyan, amilyen. Mivel hozzámentem ehhez az úriemberhez, gondoskodnom kell a kényelméről, függetlenül attól, hogy milyen helyzetben van.” Ez a nő kötelessége. Ez a védikus tanítás. Manapság, amint felmerül egy kis ellentét, nézeteltérés – azonnal jön a válás. Keresnek maguknak másik férjet. Nem. Ő maradt. Aztán a legszebb gyermeket kapta, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, az Úr Kapilát. Tehát ez a három életszakasz. A nőnek erre kell törekednie… Legelébb a karmájának megfelelően kapjon helyet egy megfelelő apánál, aztán legyen megfelelő férje, és utána szüljön egy szép gyermeket, mint amilyen Kapiladeva volt.