HU/Prabhupada 0611 - Ha elvesztitek a szolgáló hangulatot, ez a templom egy nagy bukás lesz

Előző oldal - videó 0610

Következő oldal - videó 0612

Original Vaniquotes page in English

---

Load video

YouTube

YouTube might collect personal data. Privacy Policy

ContinueDismiss

Lecture on SB 1.7.27 -- Vrndavana, September 24, 1976

Tehát legalább mi indiaiak így vagyunk képezve. Nem csak képezve vagyunk, hanem bhaktának születtünk. Bárki, aki Indiában születik, az egy különleges adottság. Az előző életükben sok-sok lemondást végeztek. Még a félistenek is arra vágynak, hogy Indiába szülessenek, és megkapják ezt a lehetőséget. India... Ne gondoljátok... India ez a bolygót, Bhāratavarṣát jelenti. Ez egy jó lehetőség. Nem szabad azt gondolnunk... Ha úgy gondolkodunk, hogy „Itt egy kőszobor,” akkor ez nem fog sokáig tartani. Nem fog... Galagraha. Nincs több vigraha, hanem galagraha van. Mondjuk, hogy megalapítottam ezt a templomot. Most a vezetésemmel a tanítványaim imádják a vigrahát. A vigraha az Úr formáját, a rūpát jelenti. De ha nem követik a szabályozó elveket, akkor a halálom után galagraha lesz, egy teher, hogy „A mi gazember Guru Mahārājánk létrehozta ezt a templomot, nekünk meg végezni kell az imádatot, kora reggel kelni, mind csak kellemetlenség.” Ez... Ezt úgy nevezik, hogy galagraha, teher, „Itt hagyott minket ezzel a teherrel.” Ez a kockázat. És majd egy ilyen nagy templomot rosszul irányítanak, s azt fogjátok látni, hogy „Ez tönkremegy.” és „Ez koszos.” és nincs odafigyelés. Ez lesz a mi... Ezt nevezik galagrahának, „A gazember egy terhet adott nekünk.”

Tehát ez nagyon nehéz. Ha elveszítjük... ha elveszítjük azt az érzést, hogy „Itt van Kṛṣṇa. Itt a lehetőség, hogy szolgáljuk Őt...” Sākṣād-dharitvena samasta-śāstraiḥ... Nem az. Śrī-vigrahārādhana-nitya-nānā-śṛṅgāra-tan-mandira-mārjanādau. Amint... Ezért vagyunk annyira éberek, hogy „Miért nem csináltad meg ezt? Miért nem csinálod azt? Miért...?” Mihelyt az odaadó szolgálat érzése elveszik, ez a templom egy teherré válik. Ez a folyamat. Ez egy olyan nagy templom lesz, és az irányítása hatalmas teherré fog válni. Tehernek érzik. Ezért nem bánják, ha olykor valahol elromlik valami. „Rendben, bármennyi pénzünk is van, először együnk.” Ez a helyzet. Vigraha és galagraha. Ezt meg kell értenetek. Ha elfelejtjük, hogy „Itt Kṛṣṇa személyesen van jelen. Nagyon szépen kell Őt fogadnunk. Finom ételt, szép ruhát kell Neki adni..." Akkor ez szolgálat. És amint az az érzés jön, hogy „Itt egy kőszobor”, időnként mondják, hogy bálványimádás, „és arra utasítottak, hogy öltöztessük Őt, adjunk Neki,... mindez csak kellemetlenség.” Akkor vége. Vége. Ez történt mindenhol. Ezt láttam Nasikban, sok-sok nagy templomban nincs pūjārī, és a kutyák odapiszkítanak. Nem csak ők mennek tönkre. A nyugati országokban szintén bezárnak a templomok. Nagy-nagy templomok, Londonban nagyon nagy templomokat láttam, de zárva vannak. Amikor vasárnap összejövetel van, a gondnok és két-három öreg hölgy megy el. Senki más. És mi megvesszük ezeket. Néhány ilyen templomot már megvettünk. Mert most haszontalanok. Haszontalanok. Los Angelesben és máshol vettünk már néhányat. Torontóban mostanában vettünk egyet. Nagy-nagy templomok. De nem akarják nekünk eladni. Az egyik templomban a pap azt mondta, „Felgyújtom, mintsem Bhaktivedanta Swaminak adnám!” Ez a torontói templom is ilyen volt. És Melbournben pedig az volt a helyzet, hogy le kell bontani a templomépületet. Megkérdeztük, hogy „Miért?” Erre azt válaszolták, „Most templomként használják, de nem fogjuk nektek adni.” Visszautasítottak minket. Tudjátok, miért? Mert nem szeretik azt, hogy „Ez a Kṛṣṇa-tudatú mozgalom meg fogja venni a templomot, és Rādhā-Kṛṣṇa mūrtikat avatnak be.” Ezt nem szeretik.

De ez történik. Nem csak a nyugati országokban, itt is. Amint elvesztitek a szolgálat hangulatát, ez a templom egy hatalmas bukás lesz, ennyi. Nincs többé templom. Tehát fenn kell tartanunk a szolgáló hangulatot. Ezért vagyunk annyira aprólékosak, „Miért nincs friss virág?” Ha azt gondoljátok, hogy „Itt egy kőszobor. Mi értelme annak, hogy a virág friss vagy a hervadt? Valamilyet adni kell. Ennyi.” De nincs meg az az érzés, hogy „Itt van Kṛṣṇa. Friss virágot kell adnunk!” Mint ahogyan én élek, és ha friss virágot adtok, vagy ha szemetet hoztok, és azt adjátok, elégedett leszek? Mit gondoltok? Ezt az érzést már a kezdetekkor is el lehet veszteni, és azt gondoljuk, hogy „Elégedetté kell tennünk ezt a szobrot valami szemét virággal. Úgysem fog tiltakozni.” Igen, Ő nem fog tiltakozni. De nektek végetek lesz. A tiltakozása így fog jönni. Amint elvesztitek az érzést, bhāva, budhā bhāva-samanvitāḥ ((BG 10.8)... Ki imádhatja Kṛṣṇát? Amikor jelen van a bhāva, sthāyi-bhāva. Ezt megtárgyaltuk a Bhakti-rasāmṛta-sindhuban, azt, hogy mi a bhāva. De ha nincs bhāvátok, akkor anyagi szinten lévő kaniṣṭha-adhikārīk vagytok. Csak előadás. Egy előadás nem folytatódhat sok-sok napon át. Az előadásnak igen hamar vége lesz.