HU/SB 1.1.19

Revision as of 22:33, 3 February 2019 by PeterL (talk | contribs) (Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


19. VERS

vayaṁ tu na vitṛpyāma
uttama-śloka-vikrame
yac-chṛṇvatāṁ rasa-jñānāṁ
svādu svādu pade pade


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

vayam—mi; tu—de; na—nem; vitṛpyāmaḥ—pihenni fog; uttama-śloka—az Istenség Személyisége, akit transzcendentális imák dicsőítenek; vikrame—kalandok; yat—amelyik; śṛṇvatām—folytonos hallással; rasa—zamat; jñānām—akik jártasak; svādu—ízlel; svādu—ízes; pade pade—minden lépésnél.


FORDÍTÁS

Sohasem fáradunk bele a himnuszokkal és imákkal dicsőített Istenség Személyisége transzcendentális kedvteléseinek hallgatásába. Akikben kifejlődött a Hozzá fűződő transzcendentális kapcsolat íze, azok minden pillanatban élvezettel hallgatják kedvteléseit.


MAGYARÁZAT

Nagy különbség van a világi történetek    —    legyenek akár kitalált, akár történelmi írások    —    és az Úr transzcendentális kedvteléseinek leírásai között. A világegyetem történelmében találhatunk utalásokat az Úr inkarnációinak kedvteléseire. A Rāmāyaṇa, a Mahābhārata és a Purāṇák a régmúlt idők történelme, amelyet az Úr inkarnációinak kedvteléseivel kapcsolatban jegyeztek le, s ezért örökké frissek maradnak, még többszöri olvasás után is. Az ember élete során újra és újra elolvashatja a Bhagavad-gītāt vagy a Śrīmad-Bhāgavatamot, mindig talál benne új információt. A világi hírek statikusak, míg a transzcendentális hírek dinamikusak, ahogyan a lélek dinamikus, az anyag pedig statikus. Akik kedvet kaptak a transzcendentális téma megértéséhez, sohasem fáradnak bele az ilyen elbeszélések hallgatásába. Az embernek hamar elege lesz az anyagi cselekedetekből, de a transzcendentális, odaadó tettekbe sohasem fárad bele. Az uttama-śloka kifejezés arra az irodalomra utal, amely nem a tudatlanságban gyökerezik. A világi irodalomra a sötétség, azaz a tudatlanság kötőereje hat, míg a transzcendentális irodalom teljesen különbözik ettől. A transzcendentális irodalom a sötétség kötőereje fölött áll, s az olvasás előrehaladtával, valamint a transzcendentális téma megvalósítása által fénye egyre ragyogóbbá válik. A csupán nevükben felszabadultakat sohasem elégíti ki az ahaṁ brahmāsmi szavak ismétlése. Ez az erőltetett Brahman-megvalósítás elcsépeltté válik, s hogy valódi gyönyört ízleljenek meg, a Śrīmad-Bhāgavatam elbeszéléseihez fordulnak. Akik nem ilyen szerencsések, azok az altruizmusnál és a világi filantropizmusnál keresnek menedéket. Ez azt jelenti, hogy a Māyāvādī filozófia világi, míg a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam filozófiája transzcendentális.