HU/SB 10.12.15

Revision as of 01:49, 7 September 2020 by Vanibot (talk | contribs) (Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


15. VERS

ete yadā mat-suhṛdos tilāpaḥ
kṛtās tadā naṣṭa-samā vrajaukasaḥ
prāṇe gate varṣmasu kā nu cintā
prajāsavaḥ prāṇa-bhṛto hi ye te


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

ete—Kṛṣṇát és társait, a tehénpásztorfiúkat; yadā—amikor; mat-suhṛdoḥ—bátyámé és nővéremé; tila-āpaḥ kṛtāḥ—ők lesznek a rituális szertartás utolsó felajánlása, a szezám és a víz; tadā—akkor; naṣṭa-samāḥ—élettelenül; vraja-okasaḥ—Vrajabhūmi, Vṛndāvana minden lakója; prāṇe—amikor az életerőt; gate—kivetik a testből; varṣmasu—ami a testet illeti; —mi; nu—valójában; cintā—megfontolás; prajā-asavaḥ—akik ugyanígy szeretik gyermekeiket, ahogy saját életüket; prāṇa-bhṛtaḥ—azok az élőlények; hi—valóban; ye te—Vrajabhūmi minden lakója.


FORDÍTÁS

Aghāsura így töprengett: Ha elérem, hogy Kṛṣṇa és társai legyenek az utolsó szezám- és vízfelajánlás bátyám és nővérem eltávozott lelkének, akkor Vrajabhūmi lakói, akiknek ezek a fiúk jelentik az életüket, maguktól meg fognak halni. Ha nincs élet, nincs szükség a testre sem, ezért amikor a kisfiúk meghalnak, biztos, hogy Vraja lakói is mind elpusztulnak.