HU/SB 10.13.27

Revision as of 00:35, 7 September 2020 by Vanibot (talk | contribs) (Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


27. VERS

ittham ātmātmanātmānaṁ
vatsa-pāla-miṣeṇa saḥ
pālayan vatsapo varṣaṁ
cikrīḍe vana-goṣṭhayoḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

ittham—ily módon; ātmā—a Legfelsőbb Lélek, Kṛṣṇa; ātmanā—saját Maga által; ātmānam—újra Ő Maga; vatsa-pāla-miṣeṇa—a tehénpásztorfiúk és borjak formájával; saḥ—Kṛṣṇa Maga; pālayan—fenntartva; vatsa-paḥ—őrizve a borjakat; varṣam—egy évig szünet nélkül; cikrīḍe—élvezte a kedvteléseket; vana-goṣṭhayoḥ—Vṛndāvanában és az erdőben egyaránt.


FORDÍTÁS

Az Úr Śrī Kṛṣṇa, aki Maga vált a tehénpásztorfiúkká és a borjakká, saját Maga gondoskodott Magáról. Egy esztendőn át hódolt így kedvteléseinek mind Vṛndāvanában, mind az erdőben.


MAGYARÁZAT

Minden Kṛṣṇa volt: a borjak, a tehénpásztorfiúk és az is, aki gondoskodott róluk. Más szóval Kṛṣṇa kiterjesztette Magát a különféle borjakká és tehénpásztorfiúkká, és egy évig zavartalanul élvezte kedvteléseit. Ahogyan a Bhagavad-gītā elmondja, Kṛṣṇa kiterjedése mindenki szívében jelen van Felsőlélekként. Most ahelyett, hogy Felsőlélekként terjedt volna ki, egy évig saját részeként jelent meg, mint borjak és tehénpásztorfiúk.