HU/SB 10.13.34

Revision as of 00:36, 7 September 2020 by Vanibot (talk | contribs) (Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


34. VERS

tataḥ pravayaso gopās
tokāśleṣa-sunirvṛtāḥ
kṛcchrāc chanair apagatās
tad-anusmṛty-udaśravaḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

tataḥ—ezután; pravayasaḥ—idősebb; gopāḥ—tehénpásztorok; toka-āśleṣa-sunirvṛtāḥ—nagy öröm töltötte el őket fiaik megölelésétől; kṛcchrāt—nehezen; śanaiḥ—fokozatosan; apagatāḥ—kibontakoztak az ölelésből, s visszamentek az erdőbe; tat-anusmṛti-uda-śravaḥ—ahogy fiaikra emlékeztek, könnyek hullottak a szemükből.


FORDÍTÁS

Az idősebb tehénpásztorokon mély érzések uralkodtak el, amikor átölelték fiaikat, de aztán lassanként, nehéz szívvel, vonakodva elengedték őket, s visszatértek az erdőbe. Amint azonban visszaemlékeztek fiaikra, szemükből hullani kezdtek a könnyek.


MAGYARÁZAT

Kezdetben a tehénpásztorok mérgesek voltak, hogy a teheneket elcsábították a borjak, de amikor leértek a hegyről, ők maguk is nagy vonzódást éreztek fiaik iránt, s megölelték őket. Ha valaki megöleli a fiát, és megszagolja a fejét, az a szeretet jele.