HU/SB 10.13.33
33. VERS
- tad-īkṣaṇotprema-rasāplutāśayā
- jātānurāgā gata-manyavo ’rbhakān
- uduhya dorbhiḥ parirabhya mūrdhani
- ghrāṇair avāpuḥ paramāṁ mudaṁ te
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tat-īkṣaṇa-utprema-rasa-āpluta-āśayāḥ—a fiaik látványától a szülői szeretet érzésébe merült tehépásztorok minden gondolata; jāta-anurāgāḥ—nagy vágyakozást vagy vonzódást éreztek; gata-manyavaḥ—haragjuk elszállt; arbhakān—kisfiaikat; uduhya—felemelve; dorbhiḥ—karjukkal; parirabhya—átölelve; mūrdhani—a fejet; ghrāṇaiḥ—megszagolva; avāpuḥ—elérték; paramām—a legfelsőbb; mudam—örömöt; te—ezek a tehénpásztorok.
FORDÍTÁS
A tehénpásztorok gondolatai ekkor a szülői szeretet érzésébe merültek, melyet fiaik látványa ébresztett fel bennük. Nagy vonzódás kerítette őket hatalmába, ezért dühük teljesen elszállt. Felemelték fiaikat, karjukkal átölelték őket, s fejük illatát beszívva a legnagyobb boldogság élvezetében volt részük.
MAGYARÁZAT
Miután Brahmā elrabolta az eredeti tehénpásztorfiúkat és borjakat, Kṛṣṇa kiterjesztette Magát, hogy fiúkká és borjakká váljon. Így aztán amiatt, hogy a fiúk valójában Kṛṣṇa kiterjedései voltak, a tehénpásztorok különös módon vonzódtak hozzájuk. A hegy tetején a tehénpásztorok először méregbe gurultak, de Kṛṣṇa miatt a fiúk végtelenül vonzóak voltak, s ezért a tehénpásztorok különleges szeretet érezve azonnal lejöttek a hegyről.