HU/SB 10.4.22

Revision as of 09:03, 25 December 2019 by Aditya (talk | contribs) (Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


22. VERS

yāvad dhato ’smi hantāsmī-
ty ātmānaṁ manyate ’sva-dṛk
tāvat tad-abhimāny ajño
bādhya-bādhakatām iyāt


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

yāvat—amíg; hataḥ asmi—most megölnek (mások); hantā asmi—én vagyok a gyilkosa (másoknak); iti—így; ātmānam—saját önvalót; manyate—tekinti; a-sva-dṛk—aki nem látta magát (a testi életfelfogás sötétsége következtében); tāvat—addig; tat-abhimānī—meggyilkoltnak vagy gyilkosnak tekintve magát; ajñaḥ—egy ostoba ember; bādhya-bādhakatām—az a világi dolog, hogy valaki egy bizonyos felelősség végrehajtására kényszerül; iyāt—folytatódik.


FORDÍTÁS

Testi életfelfogásban az ember nem tesz szert önmegvalósításra, s így sötétségben marad, azt gondolva, hogy „engem megölnek” vagy „megöltem ellenségeimet”. Amíg egy ostoba ember ekképpen az önvalót gyilkosnak vagy elpusztíthatónak hiszi, továbbra is felelős marad azért, hogy eleget tegyen anyagi kötelezettségeinek, s ezért a boldogság és szenvedés formájában visszahatásokban van része.


MAGYARÁZAT

Az Úr kegyéből Kaṁsa őszintén megbánta, hogy fölöslegesen olyan vaiṣṇavákat kínzott, mint Devakī és Vasudeva, s ezzel a tudás transzcendentális síkjára emelkedett. Kaṁsa így szólt: „A tudás szintjén állok, hiszen megértem, hogy egyáltalán nem én vagyok fiaitok gyilkosa, ezért nem vagyok felelős a halálukért. Amíg azt hittem, hogy fiatok meg fog ölni, tudatlanságban voltam, most azonban megszabadultam ettől a tudatlanságtól, melyet a testi életfelfogás okozott.” A Bhagavad-gītā (BG 18.17) kijelenti:

yasya nāhaṅkṛto bhāvo
buddhir yasya na lipyate
hatvāpi sa imā́ lokān
na hanti na nibadhyate

„Akit nem a hamis ego ösztönöz, és értelme mentes az anyagi kötelékektől, az nem gyilkos, még ha embereket is öl e világban, s tettei nem kötik le.” Ezen axiomatikus igazság alapján Kaṁsa azt bizonygatta, hogy nem felelős azért, hogy megölte Devakī és Vasudeva fiait. „Kérlek, próbáljatok meg megbocsátani ezekért a hamis, külsődleges tettekért, és békéljetek meg e tudás birtokában!”    —    mondta.