HU/SB 2.1.1
1. VERS
- oṁ namo bhagavate vāsudevāya
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
oṁ—óh, Uram; namaḥ—tiszteletteljes hódolatom Neked; bhagavate—az Istenség Személyiségének; vāsudevāya—az Úr Kṛṣṇának, Vasudeva fiának.
FORDÍTÁS
Óh, Uram, mindent átható Istenség Személyisége, tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Neked!
MAGYARÁZAT
A vāsudevāya szó jelentése: „Kṛṣṇának, Vasudeva fiának”. Kṛṣṇa — Vāsudeva — nevét énekelve szert tehetünk mindarra a jóra, amit az adományozással, a lemondással és a vezekléssel elérhetünk, éppen ezért az oṁ namo bhagavate vāsudevāya mantrát zengve a szerző vagy az elbeszélő, illetve a Śrīmad-Bhāgavatam bármely olvasója felajánlja tiszteletteljes hódolatát a Legfelsőbb Úrnak, Kṛṣṇának, minden öröm tárházának.
A Śrīmad-Bhāgavatam Első Éneke a teremtés elveit írja le, és így az Első Éneknek a „Teremtés” címet adhatjuk. A Második Ének a másodlagos teremtésről, a kozmikus megnyilvánulásról szól. Mivel a különféle bolygórendszereket az Úr univerzális testének részeiként írja le, ez az Ének „A kozmikus megnyilvánulás” címet viseli. Tíz fejezetében a Śrīmad-Bhāgavatam célját és annak különféle jellemzőit mondja el. Az első fejezet a szent név éneklésének dicsőségét írja le, és utal arra a folyamatra, amellyel a kezdő bhakták az Úr univerzális formáján meditálhatnak. Az első versben Śukadeva Gosvāmī válaszol Parīkṣit Mahārāja kérdéseire, aki aziránt érdeklődik, mi az ember kötelessége a halál pillanatában. Parīkṣit Mahārāja örömmel fogadta Śukadeva Gosvāmīt, és büszke volt rá, hogy Arjunának, Kṛṣṇa bensőséges barátjának leszármazottja lehet. Nagyon alázatos és szerény volt, de nem titkolta afölötti örömét, hogy az Úr Kṛṣṇa oly kegyes volt nagyapáihoz, Pāṇḍu fiaihoz, különösen Arjunához, Parīkṣit Mahārāja vér szerinti nagyapjához. Az Úr Kṛṣṇa mindig elégedett volt Parīkṣit Mahārāja családjával, ezért elküldte Śukadeva Gosvāmīt, hogy a királyt, aki a halál küszöbén állt, segítse az önmegvalósítás folyamatában. Parīkṣit Mahārāja gyermekkora óta az Úr Kṛṣṇa bhaktájaként élt, így aztán vonzódása Hozzá természetes volt. Śukadeva Gosvāmī látta odaadását, ezért örömmel hallgatta a kérdéseket, melyeket a király a kötelességeivel kapcsolatban tett föl. Parīkṣit Mahārāja megemlítette, hogy az Úr Kṛṣṇa imádata minden élőlény legfőbb tevékenysége, és Śukadeva Gosvāmī örömmel hallotta a gondolatot. Így szólt: „Kṛṣṇáról kérdeztél, ezért kérdésed a legdicsőbb kérdés.” Következzék most az első vers fordítása.