HU/SB 3.25.12

Revision as of 08:06, 8 March 2019 by Aditya (talk | contribs) (Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


12. VERS

maitreya uvāca
iti sva-mātur niravadyam īpsitaṁ
niśamya puṁsām apavarga-vardhanam
dhiyābhinandyātmavatāṁ satāṁ gatir
babhāṣa īṣat-smita-śobhitānanaḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

maitreyaḥ uvāca—Maitreya mondta; iti—így; sva-mātuḥ—anyjának; niravadyam—szennyezetlen; īpsitam—vágy; niśamya—miután hallotta; puṁsām—embereknek; apavarga—a testi lét megszüntetése; vardhanam—növelve; dhiyā—elmében; abhinandya—megköszönve; ātma-vatām—az önmegvalósítás érdekli; satām—a transzcendentalistáknak; gatiḥ—az út; babhāṣe—elmagyarázta; īṣat—halványan; smita—mosolyog; śobhita—gyönyörű; ānanaḥ—arca.


FORDÍTÁS

Maitreya így szólt: Miután meghallgatta anyja tiszta vágyát, aki transzcendentális megvalósításra akart szert tenni, az Úr Magában megköszönte neki kérdéseit, s mosolygó arccal beszélni kezdett az útról, melyet a transzcendentalisták követnek, akiket érdekel az önmegvalósítás.


MAGYARÁZAT

Devahūti bevallotta, hogy az anyagi börtön rabja, s elmondta vágyát, hogy ki akar innen szabadulni. Az Úr Kapilához intézett kérdései nagyon érdekesek azok számára, akik valóban megpróbálnak megszabadulni az anyagi kötelékektől, s el akarnak jutni az emberi élet tökéletes szintjére. Ha valakit nem érdekel a lelki élet, aki nem akarja megismerni eredeti helyzetét, s emellett nem érzi kellemetlennek az anyagi létet, az nem használja ki az emberi létforma nyújtotta lehetőséget. Aki nem törődik az élet transzcendentális szükségleteivel, s állati módon pusztán az alvással, az evéssel, a védekezéssel és a párzással foglalkozik, az elvesztegeti az életét. Az Úr Kapila nagyon elégedett volt anyja kérdéseivel, mert a válaszok rájuk felkeltik a vágyat az emberben arra, hogy kiszabaduljon az anyagi, feltételekhez kötött létből. Az ilyen kérdéseket apavarga-vardhanamnak nevezik. Satnak, azaz bhaktáknak azokat hívják, akiket valóban a lelki tudás érdekel. Satāṁ prasaṅgāt. Sat azt jelenti: „ami örökké létezik”, asat pedig azt: „ami nem örök”. Ha valaki nem áll a lelki szinten, akkor nem sat, hanem asat. Aki asat, az olyan síkon áll, ami meg fog szűnni, ellenben bárki, aki elérte a lelki szintet, örökké létezik. Mint szellemi lélek, mindenki örökké létezik, az asat azonban az anyagi világban keresett menedéket, s ezért aggodalmak gyötrik. Az anyag élvezetének hamis elképzelése jellemezte szellemi lélek természetellenes helyzete    —    asat-grāhān    —    az oka, hogy a lélek asat. Valójában a szellemi lélek nem asat. Amint az ember tisztán látja ezt a tényt, s elkezdi a Kṛṣṇa-tudat folyamatát, sattá válik. A satāṁ gatiḥ, az örökkévalóság útja azokat érdekli, akik a felszabadulást keresik. Az Úr Kapila erről az útról kezdett beszélni.