HU/SB 3.5.27

Revision as of 08:49, 15 March 2019 by TattvaDarsana (talk | contribs)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


27. VERS

tato ’bhavan mahat-tattvam
avyaktāt kāla-coditāt
vijñānātmātma-deha-sthaṁ
viśvaṁ vyañjaṁs tamo-nudaḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

tataḥ–ezek után; abhavat–létrejött; mahat–legfelsőbb; tattvam–összesség; avyaktāt–a megnyilvánulatlanból; kāla-coditāt–az idő kölcsönhatása révén; vijñāna-ātmā–tiszta jóság; ātma-deha-stham–a testi önvaló helyzetében; viśvam–az univerzumok teljessége; vyañjan–megnyilvánítva; tamaḥ-nudaḥ–a legfelsőbb fény.


FORDÍTÁS

Ezek után az örök idő kölcsönhatásai következtében megnyilvánult az anyag legfőbb összessége, amelyet mahat-tattvának neveznek. Ebbe a mahat-tattvába a tiszta jóság    –    a Legfelsőbb Úr    –    saját testéből elvetette az egyetemes teremtés magvait


MAGYARÁZAT

Idővel a megtermékenyített anyagi energia először az anyagi összetevők teljességeként nyilvánult meg. Mindennek szüksége van egy bizonyos időre ahhoz, hogy megérjen, ezért használja ez a vers a kāla-coditāt szót, aminek jelentése: „az idő hatására”. A mahat-tattva a teljes tudat, mert annak egy része jelen van mindenkiben, mint értelem. A mahat-tattva közvetlen kapcsolatban áll a Legfelsőbb Lény legfelsőbb tudatával, mégis mint anyag jelenik meg. A mahat-tattva, vagyis a tiszta tudat árnyéka minden teremtés táptalaja. Nem más ez, mint tiszta jóság, amelyhez parányi mértékben a szenvedély anyagi kötőereje keveredik, ezért működése e ponton kezdődik el.