HU/SB 3.5.26
26. VERS
- kāla-vṛttyā tu māyāyāṁ
- guṇa-mayyām adhokṣajaḥ
- puruṣeṇātma-bhūtena
- vīryam ādhatta vīryavān
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kāla–az örök idő; vṛttyā–hatására; tu–de; māyāyām–a külső energiában; guṇa-mayyām–a természet kötőerőiben; adhokṣajaḥ–a Transzcendens; puruṣeṇa–a puruṣa-inkarnáció által; ātma-bhūtena–aki az Úr teljes kiterjedése; vīryam–az élőlények magjai; ādhatta–megtermékenyítette; vīryavān–a Legfelsőbb Élőlény.
FORDÍTÁS
A Legfelsőbb Élőlény transzcendentális puruṣa-inkarnációjának, az Úr teljes kiterjedésének formájában megtermékenyíti a három kötőerőből álló anyagi természetet, így az örök idő hatására megjelennek az élőlények.
MAGYARÁZAT
Minden élőlény azután adhat utódnak életet, hogy az apa megtermékenyíti az anyát magjával, s az élőlény, aki az apa magjában lebeg, felveszi azt a formát, amellyel az anya rendelkezik. Az anyatermészet hasonlóképpen nem képes létrehozni egyetlen élőlényt sem anyagi elemeiből, ha maga az Úr meg nem termékenyíti őt az élőlények magjával. Ez az élőlények születésének rejtélye. Ezt a megtermékenyítő folyamatot az első puruṣa-inkarnáció, Kāraṇārṇavaśāyī Viṣṇu hajtja végre, pusztán azzal, hogy pillantását ráveti az anyagi természetre.
Nem szabad az Istenség Személyisége megtermékenyítő tettét annak alapján értelmeznünk, ahogyan mi gondolkozunk a szexuális életről. A Mindenható Úr a szemével is képes a megtermékenyítésre, ezért nevezik mindenhatónak. Transzcendentális testének minden egyes része el tudja végezni a többi testrész minden feladatát. Ezt a Brahma-saṁhitā (5.32) is megerősíti: aṅgāni yasya sakalendriya-vṛttimanti. A Bhagavad-gītā (BG 14.3) is ugyanezt az elvet támasztja alá: mama yonir mahad-brahma tasmin garbhaṁ dadhāmy aham. Amikor a kozmikus teremtés megnyilvánul, az élőlények közvetlenül az Úrtól erednek, és sohasem az anyagi természet termékei. Ezért aztán nincs olyan anyagi tudomány, amely fejlődése során valaha is képes lenne arra, hogy élőlényeket teremtsen. Ez az anyagi teremtés misztériuma. Az élőlényeknek nincs közük az anyaghoz, így csak akkor lehetnek boldogok, ha az Úrral közös lelki életet élnek. A tévúton járó élőlény, aki megfeledkezett eredeti állapotáról, fölöslegesen azzal tékozolja el az idejét, hogy az anyagi világban keresi a boldogságot. A védikus kultúra egészének az a célja, hogy emlékeztesse az embert erre, ami az élet legfontosabb jellemzője. Az Úr a feltételekhez kötött lelket állítólagos élvezete érdekében megajándékozza egy anyagi testtel, de ha az élőlény nem tér magához és nem ébreszti föl lelki tudatát, az Úr elrendezéséből újra megnyilvánulatlan állapotba kerül, ahogyan a teremtés kezdetén létezett. Az Urat ez a vers vīryavānnak nevezi, ami annyit jelent, hogy Ő a leghatalmasabb élőlény, mert számtalan – időtlen idők óta feltételekhez kötött – élőlénnyel termékenyíti meg az anyagi természetet.