HU/SB 6.17.10

Revision as of 21:12, 6 September 2020 by Vanibot (talk | contribs) (Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


10. VERS

ity atad-vīrya-viduṣi
bruvāṇe bahv-aśobhanam
ruṣāha devī dhṛṣṭāya
nirjitātmābhimānine


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

iti—így; a-tat-vīrya-viduṣi—amikor Citraketu, aki nem ismerte az Úr Śiva hatalmát; bruvāṇe—beszélt; bahu-aśobhanam—ami nem felel meg az etikettnek (bírálni a hatalmas Úr Śivát); ruṣā—dühösen; āha—mondta; devī—Pārvatī istennő; dhṛṣṭāya—Citraketunak, aki meglehetősen szégyentelen volt; nirjita-ātma—mint aki uralkodik az érzékei fölött; abhimānine—gondolta magáról.


FORDÍTÁS

Citraketu nem ismerte az Úr Śiva és Pārvatī hatalmát, s így durván megszólta őket. Szavai a legkevésbé sem voltak kellemesek, ezért Pārvatī istennő dühösen így szólt Citraketuhoz, aki érzékei szabályozásában különbnek tartotta magát az Úr Śivánál:


MAGYARÁZAT

Citraketu nem akarta megsérteni az Úr Śivát, ám nem lett volna szabad megbírálnia őt még akkor sem, ha az Úr Śiva esetleg eltért a társadalmi szokásoktól. Tejīyasāṁ na doṣāya, mondják: aki nagyon hatalmas, azt feddhetetlennek kell tekinteni. Nem szabad például hibát keresni a napban, noha elpárologtatja a vizeletet az utca kövéről. A leghatalmasabbat nem kritizálhatja meg egy közönséges ember, de még egy nagy személyiség sem. Citraketunak tudnia kellett volna, hogy az Úr Śivát nem szabad megszólnia még akkor sem, ha így ül. A bajt az okozta, hogy mivel Citraketu az Úr Viṣṇu, Saṅkarṣaṇa nagy bhaktája lett, egy kicsit büszke volt arra, hogy elnyerte az Úr Saṅkarṣaṇa kegyét, és ezért azt gondolta, hogy most már bárkit megbírálhat, még az Úr Śivát is. Az ilyenfajta büszkeséget a bhaktában sohasem szabad eltűrni. Egy vaiṣṇavának mindig nagyon szerénynek és alázatosnak kell maradnia, és tisztelnie kell másokat.

tṛṇād api sunīcena
taror api sahiṣṇunā
amāninā mānadena
kīrtanīyaḥ sadā hariḥ

„Énekeljük az Úr szent nevét alázatos elmével, tekintsük magunkat kevesebbnek az utcán heverő szalmaszálnál, legyünk türelmesebbek, mint egy fa, és minden hamis tekintélyérzettől mentesen álljunk készen arra, hogy minden tiszteletet megadjunk másoknak. Ilyen elmeállapotban mindig képesek leszünk énekelni az Úr szent nevét.” Egy vaiṣṇava ne akarja lebecsülni mások helyzetét. Jobb, ha alázatos és szerény marad, és énekeli a Hare Kṛṣṇa mantrát. A nirjitātmābhimānine szó arra utal, hogy Citraketu úgy vélte, hogy jobban tud uralkodni az érzékein, mint az Úr Śiva, noha ez nem volt igaz. Mindezek miatt Pārvatī anya egy kissé mérges lett rá.