HU/SB 7.10.6

Revision as of 23:00, 6 September 2020 by Vanibot (talk | contribs) (Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


6. VERS

ahaṁ tv akāmas tvad-bhaktas
tvaṁ ca svāmy anapāśrayaḥ
nānyathehāvayor artho
rāja-sevakayor iva


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

aham—ami engem illet; tu—valójában; akāmaḥ—anyagi vágy nélkül; tvat-bhaktaḥ—tökéletesen ragaszkodom Hozzád, érdek nélkül; tvam ca—Te is; svāmī—a valódi mester; anapāśrayaḥ—érdek nélkül (nem érdekből leszel mester); na—nem; anyathā—anélkül hogy mint mester és szolga állnánk kapcsolatban; iha—itt; āvayoḥ—miénk; arthaḥ—bármilyen cél (az Úr a tiszta mester, Prahlāda Mahārāja pedig a tiszta bhakta, akiknek nincsenek anyagi céljaik); rāja—egy királynak; sevakayoḥ—és a szolgának; iva—mint (ahogyan a király behajtja az adókat a szolga érdekében, vagy ahogyan az állampolgárok fizetik az adót a király érdekében).


FORDÍTÁS

Ó, Uram, érdek nélkül szolgállak, s örök mesterem vagy! Nincs szükség arra, hogy bármi mások legyünk, mint mester és szolga. Természetes, hogy a mesterem vagy, és természetes, hogy én a szolgád vagyok. Nincs más kapcsolat közöttünk.


MAGYARÁZAT

Jīvera ‘svarūpa’ haya    —    kṛṣṇera ‘nitya-dāsa’, mondta Śrī Caitanya Mahāprabhu: minden élőlény örökké a Legfelsőbb Úr, Kṛṣṇa szolgája. Az Úr Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāban (BG 5.29) így szól: bhoktāraṁ yajña-tapasāṁ sarva-loka-maheśvaram. „Én vagyok minden bolygó tulajdonosa, és Én vagyok a legfelsőbb élvező.” Ez az Úr természetes helyzete, míg az élőlényé az, hogy meghódol Neki (sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja (BG 18.66)). Ha ez a kapcsolat megmarad, akkor a mestert és a szolgát örökre a valódi boldogság fűzi össze. Sajnos amikor ez az örök kapcsolat megszakad, az élőlény függetlenül akar boldog lenni, s azt gondolja, hogy a mester a parancsai végrehajtója. Ez nem vezet a boldogsághoz. A mesternek sem szabad teljesítenie szolgája vágyait. Ha megteszi, nem igazi mester. Az igazi mester parancsot ad: „Tedd ezt!”, a valódi szolga pedig azonnal engedelmeskedik. Ahol ez a kapcsolat nincs meg a Legfelsőbb Úr és az alárendelt élőlény között, ott nem lehet valódi boldogság. Az élőlény āśraya, örökké alárendelt, az Istenség Legfelsőbb Személyisége pedig viṣaya, a legfelsőbb cél, az élet célja. Az anyagi világ csapdájába esett szerencsétlen emberek nem tudják ezt. Na te viduḥ svārtha-gatiṁ hi viṣṇum (SB 7.5.31): az anyagi energia illúzióba ejti őket, s így az anyagi világban senki sincs tisztában azzal, hogy az élet egyetlen célja, hogy közel kerüljünk az Úr Viṣṇuhoz.

ārādhanānāṁ sarveṣāṁ
viṣṇor ārādhanaṁ param
tasmāt parataraṁ devi
tadīyānāṁ samarcanam

A Padma Purāṇában az Úr Śiva elmagyarázza feleségének, Pārvatīnak, Durgā istennőnek, hogy az élet legfőbb célja elégedetté tenni az Úr Viṣṇut, aki csak akkor válik elégedetté, ha szolgája elégedett. Śrī Caitanya Mahāprabhu ezért azt tanítja: gopī-bhartuḥ pada-kamalayor dāsa-dāsānudāsaḥ. A szolga szolgájává kell válnunk. Prahlāda Mahārāja szintén azért imádkozott az Úr Nṛsiṁhadevához, hogy az Úr szolgájának a szolgája lehessen. Ez az odaadó szolgálat előírt módszere. Amint a bhakta azt akarja, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége teljesítse az ő parancsait, az Úr azonnal visszautasítja, hogy az ilyen érdekből szolgáló bhakta mestere legyen. A Bhagavad-gītāban (BG 4.11) az Úr azt mondja: ye yathā māṁ prapadyante tāṁs tathaiva bhajāmy aham. „Mindenkit aszerint jutalmazok meg, amilyen mértékben átadja magát Nekem.” A materialisták általában anyagi haszonra vágynak. Amíg valaki megmarad ebben a torz helyzetben, nem kapja meg azt az áldást, hogy hazatérhessen, vissza Istenhez.