HU/SB 7.7.22: Difference between revisions

(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
 
No edit summary
 
Line 1: Line 1:
[[Category:HU/Srímad-Bhágavatam - 7. ének, 7. fejezet|H22]]
[[Category:HU/Srímad-Bhágavatam - 7. ének, 7. fejezet|H22]]
<div style="float:left">'''[[Hungarian - Srimad-Bhagavatam|Śrīmad-Bhāgavatam]] - [[HU/SB 7|Hetedik Ének]] - [[HU/SB 7.7: Mit tanult Prahlada az anyaméhben?| HETEDIK FEJEZET: Mit tanult Prahlāda az anyaméhben?]]'''</div>
<div style="float:left">'''[[Hungarian - Srimad-Bhagavatam|Śrīmad-Bhāgavatam]] - [[HU/SB 7|Hetedik Ének]] - [[HU/SB 7.7: Mit tanult Prahlada az anyaméhben| HETEDIK FEJEZET: Mit tanult Prahlāda az anyaméhben]]'''</div>
<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 7.7.21| SB 7.7.21]] '''[[HU/SB 7.7.21|SB 7.7.21]] - [[HU/SB 7.7.23|SB 7.7.23]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 7.7.23| SB 7.7.23]]</div>
<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 7.7.21| SB 7.7.21]] '''[[HU/SB 7.7.21|SB 7.7.21]] - [[HU/SB 7.7.23|SB 7.7.23]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 7.7.23| SB 7.7.23]]</div>
<!-- BEGIN VANISOURCE VERSION PAGE LINK-->
<!-- BEGIN VANISOURCE VERSION PAGE LINK-->
Line 53: Line 53:
Az élőlény egy egyén, a test azonban sok anyagi elemből áll. Ezt támasztja alá az a tény, hogy amint az élőlény elhagyja az anyagi elemek e kombinációját, ez a kombináció puszta anyaghalmazzá válik. Az anyag minőségileg egy, a lélek pedig természetét tekintve azonos a Legfelsőbbel. A Legfelsőbb és az egyéni lélek egyaránt egyének, de az egyéni lélek az anyagi energia egyéni kombinációjának az ura, míg a Legfelsőbb Úr a teljes anyagi energia irányítója. Az élőlény saját testének a mestere, és saját tetteinek megfelelően részesül fájdalomban és örömben. Ám annak ellenére, hogy a Legfelsőbb Személy    —    a Paramātmā    —    szintén egy, jelen van valamennyi testben mint egyén.
Az élőlény egy egyén, a test azonban sok anyagi elemből áll. Ezt támasztja alá az a tény, hogy amint az élőlény elhagyja az anyagi elemek e kombinációját, ez a kombináció puszta anyaghalmazzá válik. Az anyag minőségileg egy, a lélek pedig természetét tekintve azonos a Legfelsőbbel. A Legfelsőbb és az egyéni lélek egyaránt egyének, de az egyéni lélek az anyagi energia egyéni kombinációjának az ura, míg a Legfelsőbb Úr a teljes anyagi energia irányítója. Az élőlény saját testének a mestere, és saját tetteinek megfelelően részesül fájdalomban és örömben. Ám annak ellenére, hogy a Legfelsőbb Személy    —    a Paramātmā    —    szintén egy, jelen van valamennyi testben mint egyén.


Az anyagi energiát huszonnégy elem alkotja. A huszonötödik az egyéni lélek, az egyéni test tulajdonosa, és valamennyi fölött az Úr Viṣṇu áll mint Paramātmā, a legfelsőbb irányító. Ő a huszonhatodik elem. Ha valaki megérti ezt a huszonhat elemet, akkor ''adhyātma-vit'' lesz, azaz jártassá válik az anyag és lélek közötti különbség megértésében. A Bhagavad-gītā ([[HU/BG 13.3|BG 13.3]]) kijelenti: ''kṣetra-kṣetrajñayor jñānam'', a valódi jñāna, a valódi tudás nem más, mint a kṣetra (a test felépítése), az egyéni lélek és a Felsőlélek megértése. Ha valaki nem jut el addig a végső megértésig, hogy a Legfelsőbb Urat örök kapcsolat fűzi az egyéni lélekhez, tudása tökéletlen. Ezt erősíti meg a Bhagavad-gītā ( [[HU/GB 7.19|BG 7.19]]):
Az anyagi energiát huszonnégy elem alkotja. A huszonötödik az egyéni lélek, az egyéni test tulajdonosa, és valamennyi fölött az Úr Viṣṇu áll mint Paramātmā, a legfelsőbb irányító. Ő a huszonhatodik elem. Ha valaki megérti ezt a huszonhat elemet, akkor ''adhyātma-vit'' lesz, azaz jártassá válik az anyag és lélek közötti különbség megértésében. A Bhagavad-gītā ([[HU/BG 13.3|BG 13.3]]) kijelenti: ''kṣetra-kṣetrajñayor jñānam'', a valódi jñāna, a valódi tudás nem más, mint a kṣetra (a test felépítése), az egyéni lélek és a Felsőlélek megértése. Ha valaki nem jut el addig a végső megértésig, hogy a Legfelsőbb Urat örök kapcsolat fűzi az egyéni lélekhez, tudása tökéletlen. Ezt erősíti meg a Bhagavad-gītā ([[HU/BG 7.19|BG 7.19]]):


:''bahūnāṁ janmanām ante''
:''bahūnāṁ janmanām ante''

Latest revision as of 11:30, 8 September 2020


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


22. VERS

aṣṭau prakṛtayaḥ proktās
traya eva hi tad-guṇāḥ
vikārāḥ ṣoḍaśācāryaiḥ
pumān ekaḥ samanvayāt


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

aṣṭau—nyolc; prakṛtayaḥ—anyagi energiák; proktāḥ—azt mondják; trayaḥ—három; eva—bizonyára; hi—valójában; tat-guṇāḥ—az anyagi energia kötőerői; vikārāḥ—átalakulások; ṣoḍaśa—tizenhat; ācāryaiḥ—a hiteles tekintélyek által; pumān—az élőlény; ekaḥ—egy; samanvayāt—a kapcsolatból.


FORDÍTÁS

Az Úr nyolc különálló, anyagi energiájában, az anyagi természet három kötőerejében és a tizenhat átalakulásban [a tizenegy érzékben és az öt durva anyagi elemben, például a földben és a vízben] az egyetlen szellemi lélek megfigyelőként létezik. Ezért valamennyi nagy ācārya arra a következtetésre jutott, hogy az egyéni lelket ezek az anyagi elemek feltételekhez kötik.


MAGYARÁZAT

Ahogyan az előző vers elmagyarázta, kṣetreṣu deheṣu tathātma-yogair adhyātma-vid brahma-gatiṁ labheta: „A fejlett lelki szinten álló ember tudja, hogyan létezik a lelki részecske a testben, s így a lelki tudás művelésével tökéletességre tehet szert a lelki életben.” Annak az okos embernek, aki tudja, hogyan találja meg az önvalót a testben, meg kell értenie a nyolc külső energiát, melyet a Bhagavad-gītā (BG 7.4) sorol fel:

bhūmir āpo ’nalo vāyuḥ
khaṁ mano buddhir eva ca
ahaṅkāra itīyaṁ me
bhinnā prakṛtir aṣṭadhā

„Föld, víz, tűz, levegő, éter, elme, értelem és hamis ego    —    e nyolc együtt képezi az Én különálló, anyagi energiámat.” A bhūmi, a föld magában foglalja az érzékelés valamennyi tárgyát    —    a rūpát (a formát), a rasát (az ízt), a gandhát (az illatot), a śabdát (a hangot) és a sparśát (az érintést). A földben benne rejlik a rózsák illata, az édes gyümölcsök íze és minden más, amit csak akarunk. A Śrīmad-Bhāgavatam (SB 1.10.4) kijelenti: sarva-kāma-dughā mahī, a földben (mahī) ott van minden, amire szükségünk van. Az érzékek tárgyai így mind ott vannak a bhūmiban, azaz a földben. A durva anyagi elemek és a finom anyagi elemek (az elme, az értelem és az ahaṅkāra, a hamis ego) alkotják az anyagi energia összességét.

Az anyagi energia összességében található a három anyagi kötőerő vagy minőség. Ezek a kötőerők    —    a sattva-guṇa, a rajo-guṇa és a tamo-guṇa    —    nem a lélekhez, hanem az anyagi energiához tartoznak. A természet e három anyagi kötőerejének kölcsönhatása következtében nyilvánul meg az öt tudásszerző érzék, az öt cselekvő érzék, valamint irányítójuk, az elme. E kötőerők alapján aztán az élőlény lehetőséget kap arra, hogy a tudás, a gondolkodás, az érzés és az akarat különféle fajtáival különböző karmákat hajtson végre. Így kezd el működni a test gépezete.

Mindezt a nagy ācāryák    —    különösen pedig az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa, Devahūti-putra Kapila inkarnációjában    —    a sāṅkhya-yoga alapján már alaposan elemezték. Erre utal ebben a versben az ācāryaiḥ szó. Nem kell követnünk senkit, aki nem hiteles ācārya. Ācāryavān puruṣo veda: az igazságot akkor érthetjük meg teljes mértékben, ha egy kiváló ācāryánál keresünk menedéket.

Az élőlény egy egyén, a test azonban sok anyagi elemből áll. Ezt támasztja alá az a tény, hogy amint az élőlény elhagyja az anyagi elemek e kombinációját, ez a kombináció puszta anyaghalmazzá válik. Az anyag minőségileg egy, a lélek pedig természetét tekintve azonos a Legfelsőbbel. A Legfelsőbb és az egyéni lélek egyaránt egyének, de az egyéni lélek az anyagi energia egyéni kombinációjának az ura, míg a Legfelsőbb Úr a teljes anyagi energia irányítója. Az élőlény saját testének a mestere, és saját tetteinek megfelelően részesül fájdalomban és örömben. Ám annak ellenére, hogy a Legfelsőbb Személy    —    a Paramātmā    —    szintén egy, jelen van valamennyi testben mint egyén.

Az anyagi energiát huszonnégy elem alkotja. A huszonötödik az egyéni lélek, az egyéni test tulajdonosa, és valamennyi fölött az Úr Viṣṇu áll mint Paramātmā, a legfelsőbb irányító. Ő a huszonhatodik elem. Ha valaki megérti ezt a huszonhat elemet, akkor adhyātma-vit lesz, azaz jártassá válik az anyag és lélek közötti különbség megértésében. A Bhagavad-gītā (BG 13.3) kijelenti: kṣetra-kṣetrajñayor jñānam, a valódi jñāna, a valódi tudás nem más, mint a kṣetra (a test felépítése), az egyéni lélek és a Felsőlélek megértése. Ha valaki nem jut el addig a végső megértésig, hogy a Legfelsőbb Urat örök kapcsolat fűzi az egyéni lélekhez, tudása tökéletlen. Ezt erősíti meg a Bhagavad-gītā (BG 7.19):

bahūnāṁ janmanām ante
jñānavān māṁ prapadyate
vāsudevaḥ sarvam iti
sa mahātmā sudurlabhaḥ

„Sok-sok születés és halál után az igazi tudást elsajátító ember átadja magát Nekem, mert tudja, hogy Én vagyok minden ok oka, s Rajtam kívül nem létezik semmi. Az ilyen nagy lélek bizony ritka.” Minden    —    legyen az anyagi vagy lelki    —    Vāsudeva különféle energiáiból áll, akinek az egyéni lélek, a Legfelsőbb Úr lelki része az alárendeltje. E tökéletes tudást megértve az ember meghódol az Istenség Legfelsőbb Személyiségének (vāsudevaḥ sarvam iti sa mahātmā sudurlabhaḥ (BG 7.19).