HU/SB 7.7.33: Difference between revisions
(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit) |
No edit summary |
||
| Line 1: | Line 1: | ||
[[Category:HU/Srímad-Bhágavatam - 7. ének, 7. fejezet|H33]] | [[Category:HU/Srímad-Bhágavatam - 7. ének, 7. fejezet|H33]] | ||
<div style="float:left">'''[[Hungarian - Srimad-Bhagavatam|Śrīmad-Bhāgavatam]] - [[HU/SB 7|Hetedik Ének]] - [[HU/SB 7.7: Mit tanult Prahlada az anyaméhben | <div style="float:left">'''[[Hungarian - Srimad-Bhagavatam|Śrīmad-Bhāgavatam]] - [[HU/SB 7|Hetedik Ének]] - [[HU/SB 7.7: Mit tanult Prahlada az anyaméhben| HETEDIK FEJEZET: Mit tanult Prahlāda az anyaméhben]]'''</div> | ||
<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 7.7.32| SB 7.7.32]] '''[[HU/SB 7.7.32|SB 7.7.32]] - [[HU/SB 7.7.34|SB 7.7.34]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 7.7.34| SB 7.7.34]]</div> | <div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 7.7.32| SB 7.7.32]] '''[[HU/SB 7.7.32|SB 7.7.32]] - [[HU/SB 7.7.34|SB 7.7.34]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 7.7.34| SB 7.7.34]]</div> | ||
<!-- BEGIN VANISOURCE VERSION PAGE LINK--> | <!-- BEGIN VANISOURCE VERSION PAGE LINK--> | ||
| Line 38: | Line 38: | ||
<div class="purport"> | <div class="purport"> | ||
Ahogy a harmincadik és a harmincegyedik vers említette, első kötelességünk az, hogy egy lelki tanítómesterhez, az Istenség Legfelsőbb Személyisége képviselőjéhez forduljunk, és elkezdjük szolgálni őt. Prahlāda Mahārāja azt javasolta, hogy a gyerekeknek egészen életük kezdetétől (''kaumāra ācaret prājñaḥ''), amikor a guru-kulában élnek, azt kell tanulniuk, hogy hogyan szolgálják a lelki tanítómestert. ''Brahmacārī guru-kule vasan dānto guror hitam'' ([[HU/SB 7.12.1|SB 7.12.1]]). Ez a lelki élet kezdete. ''Guru-pādāśrayaḥ, sādhu-vartmānuvartanam, sad-dharma-pṛcchā''. A guru és a śāstrák utasításait követve a tanítvány eljut az odaadó szolgálat szintjére, és nem ragaszkodik többé javaihoz. Mindenét felajánlja a lelki tanítómesternek, a gurunak, aki a śravaṇaṁ kīrtanaṁ viṣṇoḥ végzésében foglalja őt le. A tanítvány szigorúan követi mesterét, s így megtanul uralkodni az érzékein. Ezután tiszta értelmét használva fokozatosan kifejlődik benne a szeretet az Istenség Legfelsőbb Személyisége iránt, ahogyan ezt Śrīla Rūpa Gosvāmī is megerősíti (''ādau śraddhā tataḥ sādhu-saṅgaḥ''). Az ember élete így tökéletessé válik, és Kṛṣṇa iránti ragaszkodása valóban megmutatkozik. Ezen a szinten a bhāvát és az anubhāvát tapasztalva eksztázisban van. Erről beszél a következő vers. | Ahogy a harmincadik és a harmincegyedik vers említette, első kötelességünk az, hogy egy lelki tanítómesterhez, az Istenség Legfelsőbb Személyisége képviselőjéhez forduljunk, és elkezdjük szolgálni őt. Prahlāda Mahārāja azt javasolta, hogy a gyerekeknek egészen életük kezdetétől (''kaumāra ācaret prājñaḥ''), amikor a guru-kulában élnek, azt kell tanulniuk, hogy hogyan szolgálják a lelki tanítómestert. ''Brahmacārī guru-kule vasan dānto guror hitam'' ([[HU/SB 7.12.1|SB 7.12.1]]). Ez a lelki élet kezdete. ''Guru-pādāśrayaḥ, sādhu-vartmānuvartanam, sad-dharma-pṛcchā''. A guru és a śāstrák utasításait követve a tanítvány eljut az odaadó szolgálat szintjére, és nem ragaszkodik többé javaihoz. Mindenét felajánlja a lelki tanítómesternek, a gurunak, aki a śravaṇaṁ kīrtanaṁ viṣṇoḥ ([[HU/SB 7.5.23-24|SB 7.5.23]]) végzésében foglalja őt le. A tanítvány szigorúan követi mesterét, s így megtanul uralkodni az érzékein. Ezután tiszta értelmét használva fokozatosan kifejlődik benne a szeretet az Istenség Legfelsőbb Személyisége iránt, ahogyan ezt Śrīla Rūpa Gosvāmī is megerősíti (''ādau śraddhā tataḥ sādhu-saṅgaḥ''). Az ember élete így tökéletessé válik, és Kṛṣṇa iránti ragaszkodása valóban megmutatkozik. Ezen a szinten a bhāvát és az anubhāvát tapasztalva eksztázisban van. Erről beszél a következő vers. | ||
</div> | </div> | ||
Latest revision as of 11:36, 8 September 2020
33. VERS
- evaṁ nirjita-ṣaḍ-vargaiḥ
- kriyate bhaktir īśvare
- vāsudeve bhagavati
- yayā saṁlabhyate ratiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
evam—így; nirjita—legyőzött; ṣaṭ-vargaiḥ—az érzékek hat szimptómája által (kéjes vágyak, düh, mohóság, illúzió, őrület és irigység); kriyate—végzett; bhaktiḥ—odaadó szolgálat; īśvare—a legfelsőbb irányítónak; vāsudeve—az Úr Vāsudevának; bhagavati—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; yayā—ami által; saṁlabhyate—elért; ratiḥ—ragaszkodás.
FORDÍTÁS
E cselekedetek segítségével [ahogyan korábban említettük] az ember képes megsemmisíteni az ellenségek, azaz a kéj, a düh, a mohóság, az illúzió, az őrület és az irigység hatását, és ebben az állapotban szolgálni tudja az Urat. Ily módon kétségtelenül felemelkedik az Istenség Legfelsőbb Személyiségének végzett szerető szolgálat síkjára.
MAGYARÁZAT
Ahogy a harmincadik és a harmincegyedik vers említette, első kötelességünk az, hogy egy lelki tanítómesterhez, az Istenség Legfelsőbb Személyisége képviselőjéhez forduljunk, és elkezdjük szolgálni őt. Prahlāda Mahārāja azt javasolta, hogy a gyerekeknek egészen életük kezdetétől (kaumāra ācaret prājñaḥ), amikor a guru-kulában élnek, azt kell tanulniuk, hogy hogyan szolgálják a lelki tanítómestert. Brahmacārī guru-kule vasan dānto guror hitam (SB 7.12.1). Ez a lelki élet kezdete. Guru-pādāśrayaḥ, sādhu-vartmānuvartanam, sad-dharma-pṛcchā. A guru és a śāstrák utasításait követve a tanítvány eljut az odaadó szolgálat szintjére, és nem ragaszkodik többé javaihoz. Mindenét felajánlja a lelki tanítómesternek, a gurunak, aki a śravaṇaṁ kīrtanaṁ viṣṇoḥ (SB 7.5.23) végzésében foglalja őt le. A tanítvány szigorúan követi mesterét, s így megtanul uralkodni az érzékein. Ezután tiszta értelmét használva fokozatosan kifejlődik benne a szeretet az Istenség Legfelsőbb Személyisége iránt, ahogyan ezt Śrīla Rūpa Gosvāmī is megerősíti (ādau śraddhā tataḥ sādhu-saṅgaḥ). Az ember élete így tökéletessé válik, és Kṛṣṇa iránti ragaszkodása valóban megmutatkozik. Ezen a szinten a bhāvát és az anubhāvát tapasztalva eksztázisban van. Erről beszél a következő vers.