HU/SB 7.9.27

Revision as of 22:49, 6 September 2020 by Vanibot (talk | contribs) (Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


27. VERS

naiṣā parāvara-matir bhavato nanu syāj
jantor yathātma-suhṛdo jagatas tathāpi
saṁsevayā surataror iva te prasādaḥ
sevānurūpam udayo na parāvaratvam


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

na—nem; eṣā—ez; para-avara—a felsőbbnek vagy az alsóbbnak; matiḥ—ilyen megkülönböztetés; bhavataḥ—Tiéd; nanu—valójában; syāt—lehet; jantoḥ—a közönséges élőlényeknek; yathā—mint; ātma-suhṛdaḥ—annak, aki a barátja; jagataḥ—az egész anyagi világnak; tathāpi—mégis (így megnyilvánul a bensőséges kapcsolat vagy a különbség); saṁsevayā—a bhakta által végzett szolgálat szintje szerint; surataroḥ iva—mint a kívánságteljesítő fának a Vaikuṇṭhalokán (amely a bhakta vágya szerint ad gyümölcsöt); te—Tiéd; prasādaḥ—jó tett vagy áldás; sevā-anurūpam—az Úrnak végzett szolgálat kategóriája szerint; udayaḥ—megnyilvánulás; na—nem; para-avaratvam—megkülönböztetés a magasabb vagy alacsonyabb szintek szerint.


FORDÍTÁS

Uram! A közönséges élőlényekkel ellentétben Te nem teszel különbséget barátok és ellenségek vagy kedvező és kedvezőtlen között, mert Számodra nem létezik a magasabb rendű vagy hitványabb felfogása. Ám áldásaidat mégis szolgálatunk szintje szerint adod, ahogyan a kívánságteljesítő fa is az ember vágya szerint adja gyümölcsét, s nem tesz különbséget alacsonyabb vagy magasabb rendű között.


MAGYARÁZAT

A Bhagavad-gītāban (BG 4.11) az Úr érthetően kijelenti: ye yathā māṁ prapadyante tāṁs tathaiva bhajāmy aham. „Mindenkit aszerint jutalmazok meg, amilyen mértékben átadja magát Nekem.” Ahogy Śrī Caitanya Mahāprabhu mondta, jīvera ‘svarūpa’ haya    —    kṛṣṇera ‘nitya-dāsa’: minden élőlény Kṛṣṇa örök szolgája. Aszerint, hogy az élőlény milyen szolgálatot végez, automatikusan kap áldásokat Kṛṣṇától, aki nem tesz különbséget, s nem gondolja azt, hogy „itt van egy bensőséges társam, itt pedig egy olyan személy, akit nem kedvelek”. Kṛṣṇa mindenkinek azt tanácsolja, hogy hódoljon meg Neki (sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja (BG 18.66)). Kapcsolatunk a Legfelsőbb Úrral, ezzel a meghódolással és az Úrnak végzett szolgálatunkkal egyenesen arányos. Az élőlények szerte a világon maguk választják ki magasabb vagy alacsonyabb szintű helyzetüket. Ha valaki hajlamos arra, hogy követeljen valamit az Úrtól, vágyainak megfelelően részesül áldásokban. Ha a felsőbb bolygórendszerekre, a mennyei bolygókra akar emelkedni, oda juthat, ahová csak akar, s ha egy disznó akar maradni a Földön, az Úr ezt a vágyát is teljesíti. Az egyén helyzetét tehát vágyai határozzák meg; az Úr nem felelős azért, hogy magasabb vagy alacsonyabb szinten élünk. Ezt a Bhagavad-gītāban (BG 9.25) az Úr nagyon alaposan tovább magyarázza:

yānti deva-vratā devān
pitṝn yānti pitṛ-vratāḥ
bhūtāni yānti bhūtejyā
yānti mad-yājino ’pi mām

Vannak, akik a mennyei bolygókra akarnak jutni, vannak, akik a Pitṛlokára vágyakoznak, s vannak, akik a Földön kívánnak maradni, de ha valaki haza szeretne térni Istenhez, oda is eljuthat. A bhakta az Úr kegyéből megkapja azt, amit kíván. Az Úr nem tesz különbséget, s nem gondolja, hogy „ez a személy kedves Számomra, ez pedig nem”, hanem mindenki vágyát teljesíti. A śāstrák ezért kijelentik:

akāmaḥ sarva-kāmo vā
mokṣa-kāma udāra-dhīḥ
tīvreṇa bhakti-yogena
yajeta puruṣaṁ param

„Akár tele van mindenféle anyagi vággyal, akár mentes azoktól, akár a felszabadulásra vágyik, mindenkinek minden eszközzel az Istenség Legfelsőbb Személyiségét kell imádnia, hogy elérje a teljes tökéletességet, ami a Kṛṣṇa-tudatban tetőzik. (SB 2.3.10) Akár bhakta, akár karmī, akár jñānī valaki, helyzetének megfelelően megkaphatja, amit kíván, ha teljesen elmélyed az Úr szolgálatában.