HU/SB 8.3.25

Revision as of 08:32, 10 September 2019 by Aditya (talk | contribs) (Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


25. VERS

jijīviṣe nāham ihāmuyā kim
antar bahiś cāvṛtayebha-yonyā
icchāmi kālena na yasya viplavas
tasyātma-lokāvaraṇasya mokṣam


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

jijīviṣe—hosszú életre vágyom; na—nem; aham—én; iha—ebben az életben; amuyā—vagy a következő életben (nem akarok élni azután, hogy megmenekülök ebből a veszélyes helyzetből); kim—mi az értéke; antaḥ—belül; bahiḥ—kívül; ca—és; āvṛtayā—tudatlansággal fedve; ibha-yonyā—ebben az életben, elefántként; icchāmi—vágyom; kālena—az idő hatására; na—nincs; yasya—aminek; viplavaḥ—megsemmisülése; tasya—az; ātma-loka-āvaraṇasya—attól, ami az önmegvalósítást befedi; mokṣam—megszabadulás.


FORDÍTÁS

Nem kívánok tovább élni, ha megmenekültem a krokodil támadásától. Mi haszna egy elefánttestnek, amit belülről és kívülről tudatlanság fed? Egyedül arra vágyom, hogy örökre megszabaduljak a tudatlanság burkától, melyet nem pusztít el az idő befolyása.


MAGYARÁZAT

Ebben az anyagi világban az élőlényeket a tudatlanság sötétsége borítja be. A Védák éppen ezért azt parancsolják, hogy a Legfelsőbb Urat a lelki tanítómesteren keresztül közelítsük meg, akiről a Gautamīya-tantra a következőképpen ír, s így imádkozik Hozzá:

oṁ ajñāna-timirāndhasya
jñānāñjana-śalākayā
cakṣur unmīlitaṁ yena
tasmai śrī-gurave namaḥ

„Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom lelki tanítómesteremnek, aki a tudás fáklyalángjával felnyitotta a tudatlanság sötétségétől elvakult szememet.” Küzdhetünk a létünkért ebben az anyagi világban, ám sohasem lehetünk örök életűek. Meg kell értenünk, hogy ez a létért vívott küzdelem a tudatlanság eredménye, hiszen valójában minden élőlény a Legfelsőbb Úr örök része. Nincs szükség arra, hogy elefántként vagy emberként, amerikaiként vagy indiaiként éljünk: vágyjunk egyedül arra, hogy kiszabaduljunk a születés és halál körforgásából. Tudatlanságunk miatt a természet által felkínált valamennyi életformát boldognak és kellemesnek tekintjük, de az anyagi világban, ebben az alacsony rendű életben    —    az Úr Brahmā életétől kezdve a hangyáéig    —    senki sem lehet igazán boldog. Számtalan tervet készítünk, hogyan élhetnénk boldogan, de az anyagi világban semmilyen boldogság nem vár ránk, bárhogyan is igyekszünk örök időkre berendezkedni ebben az életben vagy egy másikban.