HU/SB 9.4.18-20

Revision as of 23:29, 6 September 2020 by Vanibot (talk | contribs) (Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


18-20. VERSEK

sa vai manaḥ kṛṣṇa-padāravindayor
vacāṁsi vaikuṇṭha-guṇānuvarṇane
karau harer mandira-mārjanādiṣu
śrutiṁ cakārācyuta-sat-kathodaye
mukunda-liṅgālaya-darśane dṛśau
tad-bhṛtya-gātra-sparśe ’ṅga-saṅgamam
ghrāṇaṁ ca tat-pāda-saroja-saurabhe
śrīmat-tulasyā rasanāṁ tad-arpite
pādau hareḥ kṣetra-padānusarpaṇe
śiro hṛṣīkeśa-padābhivandane
kāmaṁ ca dāsye na tu kāma-kāmyayā
yathottamaśloka-janāśrayā ratiḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

saḥ—ő (Ambarīṣa Mahārāja); vai—valóban; manaḥ—elméjét; kṛṣṇa-pada-aravindayoḥ—(rögzítette) az Úr Kṛṣṇa két lótuszlábára; vacāṁsi—szavai; vaikuṇṭha-guṇa-anuvarṇane—Kṛṣṇa dicsőségét írták le; karau—két keze; hareḥ mandira-mārjana-ādiṣu—olyan cselekedetekkel, mint Hari, az Istenség Legfelsőbb Személyisége templomának tisztítása; śrutim—a fülét; cakāra—lefoglalta; acyuta—Kṛṣṇáról, aki sohasem esik le; sat-kathā-udaye—transzcendentális elbeszélések hallgatásával; mukunda-liṅga-ālaya-darśane—a mūrtikat, a templomokat és Mukunda szent dhāmáit nézve; dṛśau—két szeme; tat-bhṛtya—Kṛṣṇa szolgáinak; gātra-sparśe—a testét megérintve; aṅga-saṅgamam—a testével való kapcsolat; ghrāṇam ca—és szaglása; tat-pāda—lótuszlábának; saroja—a lótuszvirágnak; saurabhe—az illatát (szagolva); śrīmat-tulasyāḥ—a tulasī leveleknek; rasanām—nyelve; tat-arpite—az Úrnak felajánlott prasādával; pādau—két lába; hareḥ—az Istenség Személyiségének; kṣetra—szent helyek, például a templom vagy Vṛndāvana és Dvārakā; pada-anusarpaṇe—e helyekre zarándokolva; śiraḥ—a fej; hṛṣīkeśa—Kṛṣṇának, az érzékek mesterének; pada-abhivandane—hódolatot ajánlva lótuszlábainak; kāmam ca—és vágyai; dāsye—szolgaként cselekedve; na—nem; tu—valóban; kāma-kāmyayā—az érzékkielégítésre vágyva; yathā—mint; uttamaśloka-jana-āśrayā—ha valaki menedéket keres egy olyan bhaktánál, mint Prahlāda; ratiḥ—ragaszkodás.


FORDÍTÁS

Ambarīṣa Mahārāja elméjében mindig Kṛṣṇa lótuszlábán meditált, szavaival mindig az Úr dicsőségéről beszélt, kezével az Úr templomát tisztította, és fülével azokat a szavakat hallgatta, amelyeket Kṛṣṇa mondott el, vagy amelyek Kṛṣṇáról szóltak. Szemével Kṛṣṇa mūrtiját, Kṛṣṇa templomait és Kṛṣṇa hajlékait nézte, Vṛndāvanát és Mathurāt, tapintásával az Úr bhaktáinak testét érintette, szaglóérzékét arra használta, hogy az Úrnak felajánlott tulasī illatát szívja be, nyelvével pedig az Úr prasādáját ízlelte meg. Lábával szent helyekre és az Úr templomaiba járt, fejével az Úr előtt hajolt meg, s vágyaival az Urat szolgálta a nap huszonnégy óráján keresztül. Soha semmire nem vágyott saját érzékei kielégítése érdekében. Minden érzékével az odaadó szolgálatba merült, az Úrral kapcsolatos különféle tetteket végezve. Ez a módja annak, hogyan növelhetjük ragaszkodásunkat az Úrhoz, és hogyan szabadulhatunk meg teljesen minden anyagi vágytól.


MAGYARÁZAT

A Bhagavad-gītāban (BG 7.1) az Úr azt javasolja: mayy āsakta-manāḥ pārtha yogaṁ yuñjan mad-āśrayaḥ. Ez arra utal, hogy az odaadó szolgálatot egy bhakta vagy közvetlenül az Istenség Legfelsőbb Személyisége vezetése alatt kell végezni. Nem képezhetjük azonban saját magunkat egy lelki tanítómester irányítása nélkül. Śrīla Rūpa Gosvāmī utasításainak megfelelően ezért a bhaktának első dolga elfogadni egy hiteles lelki tanítómestert, aki meg tudja tanítani őt arra, hogyan állítsa különféle érzékeit az Úr transzcendentális szolgálatába. Az Úr a Bhagavad-gītāban (BG 7.1) azt is kijelenti: asaṁśayaṁ samagraṁ māṁ yathā jñāsyasi tac chṛṇu. Más szóval ha valaki teljességében meg akarja érteni az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, követnie kell Kṛṣṇa előírásait, úgy, hogy Ambarīṣa Mahārāja nyomdokaiba lép. Hṛṣīkeṇa hṛṣīkeśa-sevanaṁ bhaktir ucyate, mondják az írások. Bhakti azt jelenti, hogy az érzékeinket az érzékek mestere, Kṛṣṇa    —    akit Hṛṣīkeśának vagy Acyutának neveznek    —    szolgálatába állítjuk. Ezeket a szavakat használják ezek a versek. Acyuta-sat-kathodaye, hṛṣīkeśa-padābhivandane. Az Acyuta és Hṛṣīkeśa szavakat a Bhagavad-gītāban is megtalálhatjuk. A Bhagavad-gītā kṛṣṇa-kathā, melyet közvetlenül Kṛṣṇa mondott el. Ugyanígy kṛṣṇa-kathā a Śrīmad-Bhāgavatam is, mert minden, amiről a Bhāgavatam szól, kapcsolatban áll Kṛṣṇával.