HU/SB 9.6.7

Revision as of 09:52, 31 October 2019 by Aditya (talk | contribs) (Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


7. VERS

tatheti sa vanaṁ gatvā
mṛgān hatvā kriyārhaṇān
śrānto bubhukṣito vīraḥ
śaśaṁ cādad apasmṛtiḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

tathā—az utasításnak megfelelően; iti—így; saḥ—Vikukṣi; vanam—az erdőbe; gatvā—menvén; mṛgān—állatokat; hatvā—ölve; kriyā-arhaṇān—alkalmasak arra, hogy felajánlják őket a yajñában a śrāddha szertartás során; śrāntaḥ—amikor elfáradt; bubhukṣitaḥ—és éhes volt; vīraḥ—a hős; śaśam—egy nyulat; ca—szintén; ādat—megevett; apasmṛtiḥ—elfelejtve (hogy a hús arra szolgált, hogy felajánlják a śrāddha során).


FORDÍTÁS

Ezután Ikṣvāku fia, Vikukṣi az erdőbe ment, és számtalan olyan állatot elejtett, amelyek alkalmasak voltak arra, hogy felajánlják őket. Amikor azonban elfáradt és megéhezett, megfeledkezett küldetéséről, és megevett egy nyulat a zsákmányból.


MAGYARÁZAT

Nyilvánvaló, hogy a kṣatriyák azért öltek állatokat az erdőben, mert az állatok húsa alkalmas volt arra, hogy felajánlják egy bizonyos fajta yajñában. A śrāddhaként ismert szertartás során az ősatyáknak tett felajánlás szintén egyfajta yajña. E yajña során az erdőben vadászattal szerzett húst lehet felajánlani. Napjainkban, a Kali-yugában azonban tilos az ilyen felajánlás. A Brahma-vaivarta Purāṇát idézve Śrī Caitanya Mahāprabhu azt mondta:

aśvamedhaṁ gavālambhaṁ
sannyāsaṁ pala-paitṛkam
devareṇa sutotpattiṁ
kalau pañca vivarjayet

„Ebben a Kali korban öt tiltott cselekedet van: tilos lovat áldozni, tehenet áldozni, tilos a sannyāsa rendbe lépni, tilos húst ajánlani az ősatyáknak, valamint tilos az embernek gyermeket nemzenie a fivére feleségének.” A pala-paitṛkam szó az ősatyáknak tett húsfelajánlásra utal. Hajdanán megengedett volt az efféle felajánlás, ebben a korban azonban tilos. Ebben a korban, a Kali-yugában mindenki jól ért a vadászathoz, de a legtöbb ember śūdra, és nem kṣatriya. Ám a védikus parancsolatok szerint csakis kṣatriyák vadászhatnak, és a śūdrák úgy ehetnek húst, hogy kecskét vagy más jelentéktelen állatokat ajánlanak fel Kālī istennőnek vagy a hasonló félisteneknek. A húsevés tehát egészében véve nem teljesen tiltott: az emberek egy bizonyos osztálya bizonyos körülményeknek és utasításoknak megfelelően ehet húst, ami azonban a tehén húsát illeti, azt mindenkinek szigorúan tilos ennie. A Bhagavad-gītāban ezért Kṛṣṇa személyesen beszél a go-rakṣyamról, a tehénvédelemről. A húsevők saját helyzetüknek megfelelően és a śāstra útmutatásait követve ehetnek húst, ám tehénhúst sohasem. A teheneknek minden védelmet meg kell adnunk.