Category:HU/660722 - Lecke BG 04.11 - New York

Leckék időrendben, 1966

660722 - Lecke BG 04.11 - New York

660722BG.NY – 1966. július 22.

Prabhupāda: ye yathā māṁ prapadyante tāṁs tathaiva bhajāmy aham mama vartmānuvartante manuṣyāḥ pārtha sarvaśaḥ (BG 4.11) Az Úr Kṛṣṇa azt mondja, hogy "Közvetve vagy közvetlenül, minden ember az Én utamat járja." Az Úr legfelsőbb helyzete abban mutatkozik meg, hogy Ő van a legfelsőbb abszolút helyzetben, és minden más élőlény egytől-egyig alárendelt. A védikus Upaniṣadban egyértelműen kimondják: nityo nityānāṁ cetanaś cetanānām, eko bahūnāṁ vidadhāti kāmān (Kaṭha Upaniṣad 2.2.13). Ez a természet törvénye minden társadalomban, bármely közösségben, bármely országban, még az állatok közösségében is. Ha kimész az erdőbe, ott különböző állattársadalmak élnek – elefánttársadalom, tigristársadalom, szarvastársadalom, sakáltársadalom, farkastársadalom. Még a madarak esetében is tapasztalni fogod, hogy az azonos tollazatú madarak csoportosulnak egymással. Ez a természetes út. Azt fogod tapasztalni, hogy a galambok sereglenek együtt, nem pedig a varjak a galambokkal. A kacsák összesereglenek. Mind hasonlóképpen viselkedik, ez a természetes út, és ott . . . minden csoporton belül van egy vezető. Tehát, a Legfelsőbb Úrat a védikus irodalom a legfelsőbb vezetőnek nevezi. Nityo nityānāṁ cetanaś cetanānām. A nitya azt jelenti, hogy örökkévaló, a nityānām pedig a sok másik örökkévalót jelenti. A sok másik örökkévaló voltaképpen mi magunk vagyunk. Eka, az az egy örökkévaló. . . eko bahūnāṁ vidadhāti kāmān. Kétféle örökkévaló létezik. Mi, élőlények, mi is örökkévalók vagyunk, és a Legfelsőbb Úr, Ő is örökkévaló. Az örökkévalóságot illetően, minőségi természetünket illetően mindketten egyenrangúak vagyunk. Ő örök, mi is örökkévalók vagyunk. Sac-cid-ānanda-vigraha (Bs 5.1). Ő is minden örömmel teljes, és mi is minden örömmel teljesek vagyunk, mert mindannyian ugyanannak a minőségnek vagyunk a parányi szerves részei. De, mégis Ő a vezető. Eko bahūnāṁ vidadhāti kāmān: "Ez az egy tartja fenn az összes többi sokaságot." Mi, az élőlények, mi vaygunk az a sokaság. Helyzetünk szerint tehát, mindig alárendeltek vagyunk. Ez a mi természetes alapvető helyzetünk. Nos, a Legfelsőbb Úr helyzete az irányítás, a mi helyzetünk pedig az alárendeltség. Akkor valójában mi a kötelességünk? Kötelességünk követni a vezetőt. És valójában ezt is tesszük. Nekünk van . . . ahelyett, hogy . . . elfelejtettük, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége a legfelsőbb vezető, de mindennapi tevékenységeinkhez mégis mi magunk hozzuk létre a vezetőt. Elfogadunk néhány vezetőt, és követjük az elveiket. Ugyanúgy, ahogy Johnson elnököt kineveztétek az államotok vezetőjének, országotok elnökének. Állítólag ő a nemzetetek vezetője, és arra kér benneteket, menjetek Vietnámba, és áldozzázok fel az életeteket. Szóval, követitek. Tehát, ez a természet adta helyzet. Még ha nem is fogadjuk el Istent, ha nem fogadjuk el Isten vezetését, más vezetőt kell választanunk. attól az elvtől nem tudunk megszabadulni, hogy élhetünk vezető nélkül is. Ez az alapvető helyzetünk. Szóval a nehézség abban rejlik. . . nehézségünk abban rejlik, hogy a legfelsőbb vezető követése helyett mentális agyalás útján teremtünk anyagi életfelfogásunk alapján valamilyen vezetőt és követjük. Ilyen a mi helyzetünk. Tehát, az Úr Kṛṣṇa azt mondja: ye yathā māṁ prapadyante tāṁs tathaiva bhajamy aham mama vartmānuvartante manuṣyāḥ pārtha sarvaśaḥ (BG 4.11) Az emberek valójában ugyanazt az elvet követik, de a nehézség abban van, hogy ebben az alacsonyabb természetű helyzetünkben olyképp járunk el, ami nem tesz bennünket boldoggá és elégedetté. A nehézség abban van, hogy nem a legfőbb vezetőt követjük. Alapvető helyzetünk szerint vezetőt kell követnünk, de miután félrevezetettek vagyunk azáltal, hogy megtévesztenek bennünket, mert egy nem tökéletes vezetőt követünk, ebből kifolyólag mindig a boldogtalanság állapotában vagyunk, hiába követjük a kiagyalt jellegnek megfelelő vezetést. Ezért a legjobb dolog az lesz, ha megszabadulunk ettől a kiagyalt helyzettől és a legfelsőbb vezetőt követjük. Ez a legmagasabb tökéletesség. Csak próbáld megérteni, hogy nem kerülhetem el azt, hogy kövessem valakinek a vezetését. Ez nem lehetséges. Mondhatja-e valaki, hogy "Elkerülhetjük-e ezt"? Nem. Nem kerülhetjük el. Még ha nem is fogadjuk el Isten irányítását, akkor is el kell fogadnunk néhány más vezetőt. Ez a mi helyzetünk. Nem tudjuk elkerülni. Nos, van egy nagyon szép vers a Śrīmad-Bhāgavatamban. Egy brāhmana, aki családos ember volt, világi ember, mint mi. A brāhmanákról általában úgy tartják, hogy magasan képzettek, és nagyon jártasak a védikus irodalomban. És akkor ez a brāhmana az összes védikus irodalmat elolvasva öntudatára ébredt, "Jóllehet, követem a vezetést, akkor miért nem vagyok boldog? Miért nem vagyok boldog?" . . . ennek a kérdésnek fel kell merülnie az épeszű emberi elmében. Arra kell gondolni, hogy "helyzetemnek és a körülményeimnek megfelelően követem valakinek az irányítását. Ennek ellenére mégsem vagyok boldog. Miért?" Miért választunk egy vezetőt? A vezetőnek olyan vezetőnek kell lennie . . . hogy boldog és sikeres embereket hozzon létre, akik követni fogják őt. Ez a vezetés lényege. De valójában, ha józanul és hideg fejjel gondolkodunk, megérthetjük, hogy bár követjük a vezetést, bármi történjék is, mégsem vagyunk boldogok. Nos, a brāhmana arra a következtetésre jutott, hogy "A soron következő vezetés az én vágyam szerinti vezetés lesz majd." Vágyam szerint választok ki egy vezetőt. Csakúgy, mint a politikai pártokban, ahol sok vezető van, de én a politikai törekvések bizonyos típusait szeretem – valaki szereti a demokratikus politikai irányvonalat; valaki szereti a kongresszus politikai irányvonalát; valaki szereti a kommunista politikai irányvonalat. Szóval, különböző vágyaink vannak. Tehát, gyakorlatilag, ha nagyon aprólékosan tanulmányozzuk, akkor nem a vezetést követjük, hanem sajátos vágyunkat. Egy bizonyos vágy lakozik bennem, és amikor találok valakit, aki megerősíti ezt a bizonyos vágyat, ó, elfogadom őt, azt a vezetőt. Ez az én helyzetem. Ezért én senkinek a vezetését sem követem, hanem a saját vezetésemet követem. Ez a kéj. Azt akarom, hogy . . . akarok csinálni valamit, és ha valaki azt mondja: "Ó, igen, ez nagyon szép", "Ó, te vagy a vezetőm. Ha megerősítesz a vágyamban, akkor te vagy a vezetőm." Ez az anyagi alapú vezetés. De a Legfelsőbb Úr nem ilyen. . . Ő nem ilyen vezető. Nem fogja követni a te vágyadat. A Bhagavad-gītában látni fogod, hogy a Legfelsőbb Úr a tizennyolcadik fejezetben a következőket mondja: sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja ahaṁ tvāṁ sarva-pāpebhyo mokṣayiṣyāmi mā śucaḥ (BG 18.66) Azt mondja: "Kedves Arjunám, mindent elmondtam neked a Bhagavad-gītáról. Nem tudom, hogy megértetted-e az egészet vagy sem, de mivel a barátom vagy, szeretlek téged, te pedig szeretsz Engem, elárulom neked a legbizalmasabb dolgot. És mi volna az? Adj fel mindent és csak Engem kövess. Add fel minden elmebeli kitalációdat és csak válj Kṛṣṇa-tudatossá. "Ó, adjak fel mindent, és egyszerűen kövesselek Téged?" "Igen." "Ó, hogy tehetném? Oly temérdek tudással és annyi ninden dologgal rendelkezem. Hogyan tehetném?" Nem. Azt mondja, mā śucaḥ: "Ne habozz." És annak mi lesz az eredménye? Az eredménye ahaṁ tvāṁ sarva-pāpebhyo mokṣayiṣyāmi (BG 18.6): "Megszabadítalak bűnös tetteid minden visszahatásától." Természetesen tudjátok, a védikus irodalom szerint. . . és nem csak a védikus irodalom szerint. Ez minden szentírás előírása, legyen az a Biblia, a Korán vagy bármely vallási írás, bűnös tetteink miatt szenvedünk. Bûnös tetteink pedig tudatlanságunknak köszönhetõek. Ez az oka. A Bhagavad-gītában ez áll: teṣāṁ satata-yuktānāṁ bhajatāṁ prīti-pūrvakam buddhi-yogaṁ dadāmi taṁ yena mām upayānti te (10.10 BG) Minden olyan személynek, aki odaadóan ragaszkodik Hozzám, és teljes mértékben, szeretettel és hittel Kṛṣṇa-tudatban van, annak azt ígérem, hogy hozzám fog jönni." – Hozzám fog jönni. Hogyan tud nekem ilyet igérni? Ó, īśvaraḥ sarva-bhūtānāṁ hṛd-deśe arjuna tiṣṭhati (BG 18.61): "A Legfelsőbb Úr a maga teljes része által a szívedben található." Īśvaraḥ sarva-bhūtānāṁ hṛd-deśe arjuna tiṣṭhati, hogy mi, az egyéni lélek és a Legfelsőbb Lélek, mindketten a testnek ugyanazon a fáján ülünk. Ez a védikus utasítás. A Véda azt mondja, hogy két madár, mint a barátok, ugyanazon a fán ülnek. Az egyik madár a fa gyümölcsét eszi, a másik madár pedig nem eszi a gyümölcsöt, hanem egyszerűen amannak a madárnak a tevékenységeit figyeli. Ezt a leírást a védikus irodalomban találjuk. A madár, aki nem eszi a fa gyümölcsét, ő a Felsőlélek. És a madár, aki eszi a fa gyümölcsét, ő a lélek, az egyéni lélek. Vagyis, azok mi vagyunk. A testnek ezen a fáján ülünk, és eszünk. Esetünkben ez a test azt jelenti, hogy mindannyiunknak van egy adott teste egy bizonyos típusú szenvedéshez vagy élvezethez. Minden élőlény felelős múltbeli tetteiért, és kap egy testet, akár emberi testet, akár állati testet, amerikai testet, indiai testet vagy afrikai testet. Különféle fajtái vannak. . . többször elismételtem azt a 8.400000 különféle testet. Tehát az élőlény . . . cselekedetei szerint ebben a körben bolyong az élet különböző fajainak körforgásában. De a Legfelsőbb Úr olyan kedves és olyan barátságos, hogy velünk is tart. Tegyük fel, hogy ebben a madárban (fán) ülök. Amint átrepülök a másikhoz . . . Ezen a fán ülök, és amint egy másik fához, a másik madárhoz átrepülök, Ő is követ engem. Ő is követ engem, és újra helyet foglal abban a fában. Ennyire barátságos. Képzeljétek csak el, milyen kedves és milyen barátságos az Úr. Mindig megpróbál visszahívni magához. Megpróbálunk nem együttműködni Vele. Mi megpróbálunk nem együttműködni, Ő pedig megpróbál együttműködni velünk. Ugyanazon az ágon ül velem együtt, tanúskodik, figyel, és vár, egyszerűen csak várja, mikor fordítjuk az arcunkat, mikor fordítom feléje az arcomat. Ennyi az egész. Tehát, a Bhagavad-gītā, Bhagavān, Kṛṣṇa itt azt mondja: ye yathā māṁ prapadyante. Vár, várja, mikor fordítod, mikor fordítom feléje arcomat. Ennyi az egész. Ő vár. Akárcsak . . . képzeled el, mint egy apát és a lázadó gyerekét vagy az őrült gyerekét. Akiknek van. . . persze, ti itt mind fiatal férfiak vagytok. Aki idősebb, annak van tapasztalata. Ha a fiaik pórul járnak, mennyire aggódnak. Mennyire vágyik az apa, hogy újra visszakapja a fiát. Ismét visszakapja. Ez természetes ösztön. És honnan ered ez az ösztön? Ez az ösztön a Legfelsőbbtől származik, mert a Vedānta-sūtrában azt fogod tapasztalni, hogy minden, bármit is találsz ebben az anyagi vagy a lelki világban, az minden a Legfelsőbbtől származik. Janmādy asya yataḥ (SB 1.1.1): "Ő a legfelsőbb forrás, mindennek a forrása." Hasonlóképpen, bármit is tapasztalunk, az atyai vonzalom, házastársi szeretet, barátság vagy úr és szolga viszonya. . . annyi mindennel kapcsolatban állunk ebben az anyagi világban. Mindig tudnunk kell, hogy mindezek az érzések a Legfelsőbbtől származnak. Tehát, az atyai vonzalom, amelyet itt tapasztalunk, vagy a házastársi szeretet, amelyet itt látunk, ez egyszerűen a Legfelsőbb eltorzult tükörképe. Szóval, te csak . . . ha ezt az anyagi kapcsolatot tanulmányozzuk, amely az egyik és a másik élőlény között alakul ki, akkor . . . egy józan tanuló, egy filozófiai gondolkodású diák meg tudja érteni, milyen a kapcsolatunk Istennel. Nem túl nehéz megérteni. Nos, Kṛṣṇa itt azt mondja: ye yathā māṁ prapadyante. Ye yathā māṁ prapadyante. Mindig arra vár: "Mikor fordítja felém az élőlény az arcát?" És ahogy arcunkat Kṛṣṇa vagy a Legfelsőbb Úr felé fordítjuk, Ő azzal arányosan válaszol. Azzal arányosan válaszol. Ez nem bonyolult. Valaki azt mondja: "Láthatjuk Istent?" Igen, láthatod Istent. De mennyire prapatti? Mennyire hódoltál meg Isten előtt? Hódolj meg Istennek. . . mennyi képesítésre tettél szert ahhoz, hogy láthasd Istent? Istent látni nem túl nehéz, de ugyanakkor nagyon nehéz is. Csakúgy, mint ha látni akarnám Johnson elnököt, ha ismeretlen vagyok számára, ó, annyi formalitáson kell átesnem. Írnom kell a titkárának, és a titkár ad valamilyen időpontot vagy éppen nem ad semmilyen időpontot. Oly sok mindent kell elintézni. De ha téged személyesen ismer Johnson elnök, akkor szoros és baráti a kapcsolatod van vele, és amint felhívod: "Mr. Johnson, találkozni akarok Önnel", "Igen, jöjjön." Tehát, a Legfelsőbb Úrral való kapcsolatod a baráti kapcsolatod szorosságától függ. Ha meg tudod teremteni kapcsolatodat a Legfelsőbb Úrral a szeretet jegyében . . . az Úrnak nincs szüksége a mi együttműködésünkre. Ő önmagában teljes. Nem igényli a szolgálatomat, de mégis, ha szereted Őt, akkor Ő viszonozza azt. Tehát, az Úr iránti kölcsönös szeretetünk Istenszeretetünk arányától függ. Az istenszeretet a Kṛṣṇa-tudattal érhető el. Tehát, ye yathā māṁ prapadyante. Arányosan, amilyen mértékben átadom magam a Legfelsőbb Úrnak. . . mindig tudnunk kell, hogy a kapcsolatunk hátterében az áll, hogy alárendeltek vagyunk és Ő a felsőbbrendű. Isten felsőbbrendű. Nem lehetünk egyenlőek Vele. Követnünk kell. Ő a legfelsőbb vezető. Ezért az Úr Kṛṣṇa azt mondja: "Adj fel mindent." Megpróbál vezetni téged. Felkészült arra, hogy mindenben vezessen téged, feltéve, ha készen állsz követni az Ő vezetését. Ez minden. Viszonzás. És ezzel arányosan, ezzel arányosan, amennyire elfogadod az Ő vezetését, Ő kölcsönösen viszonozza. Ye yathā māṁ prapadyante. Amennyire te . . . Szóval, minden tőlem függ. Látom Istent. Ugyanúgy, ahogy én szemtől szemben látlak téged, te is szemtől szemben látsz engem, ugyanúgy szemtől szemben láthatod Kṛṣṇát. Ahogy Arjuna láthatta szemtől szemben. Miért? Mert a kapcsolatuk olyan szép volt, hogy baráti kapcsolat volt közöttük. Tehát, Istent látni nem túl nehéz. Egyszerűen meg kell szereznünk ezt a képesítést. A Brahma-saṁhitā – ez egy másik védikus irodalom – ezt írja: premāñjana-cchurita-bhakti-vilocanena santaḥ sadaiva hṛdayeṣu vilokayanti yaṁ śyāmasundaram acintya-guṇa-svarūpaṁ govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajami (Bs 5.38) Premāñjana-cchurita-bhakti-vilocanena. Most fel kell készítenünk a szemünket arra, hogy lássuk Istent. Ez minden. Mint ahogy itt is látunk valamit, mondjuk egy autót. A laikus látja, és egy másik, a szerelő, aki tudja, hogyan működik az autó, milyen a motorja, milyen a felszereltsége, ő is látja. Tehát, más a laikus látása és más a szakértő látása. A szakértelemmel rendelkező szerelő látja az autót, ki készítette, ki a gyártó és hogyan működik, és sok egyebet láthat. És a laikus, ő csak egy autót lát. Tehát, hasonlóan, mindent látni. . . ahogy mi látjuk a napot, a gyermek is látja a napot, és egy tudós, csillagász is látja a napot. Tehát, a kétféle látás nem azonos. Szóval, Istent látni nem nehéz, de fel kell készítenünk a szemünket erre. És a szemeket hogyan. . . hogyan készítsd elő a szemed, arra vonatkozóan a védikus irodalom azt írja, ha kedvesen bekened a szemgolyóidat a szeretet írjával. Van egy kenőcs. Természetesen, a drogériában nem kapható. (nevetés) Neked kell elkészítened azt a kenőcsöt. Neked kell elkészítened azt a szemkenőcsöt, a szeretet, szeretet kenőcsét. És ha bekened a szeretet ezen kenőcsével a szemed, akkor mindig láthatod Kṛṣṇát. premāñjana-cchurita-bhakti-vilocanena santaḥ sadaiva . . . (Bs 5.38) Sadaiva azt jelenti, hogy mindig. Mindig. Egyetlen pillanatban sem maradsz Kṛṣṇa nélkül. Egyébként szerinted. . . Természetesen, Indiában sok szent ember van, a dzsungelben élnek, elzárkózva az emberi társadalomtól, minden félelem nélkül, anélkül, hogy törődnének az állatokkal, életükkel, élelmezésükkel. Hogy lehet ez? Mivel mindig maga előtt látja Kṛṣṇát, így nem fél. Nincs benne félelem. Élvezi az ottani életet. Sok példa van erre. A mi sorunkban (sampradájénkban) van egy Rūpa Gosvāmī . . . Rūpa Gosvāmī, ő volt a korabeli kormány miniszterelnöke. Ötszáz évvel ezelőtt India Pathan fennhatósága alatt állt, Bengáliában, és élt egy király, akinek a neve Nawab Hussain Shah. Nawab Hussain Shah miniszterelnöke Sākara Mallika volt. Az a Sākara Mallika később az Úr Caitanya nagy bhaktája lett, és a neve Rupa Gosvāmī lett. Tehát, nagyon arisztokrata családból származtak, de mindent feladtak, és Vṛndāvanában éltek, csak száraz kenyeret és bármiféle értelmetlen dolgokat ettek. . . nagyon gazdag emberek voltak, de mégis, hogyan élhettek így? Azt írják róluk, hogy tyaktvā tūrṇam aśeṣa-maṇḍala-pati-śreṇīṁ sadā tuccha-vat: "Minden arisztokratikus társulást feladtak, mint jelentéktelent." És: tyaktvā tūrṇam aśeṣa-maṇḍala-pati-śreṇīṁ sadā tuccha-vat bhūtvā dīna-gaṇeśakau karuṇayā kaupīna-kanthāśritau (Śrī Śrī Ṣaḍ Gosvāmy Aṣṭaka 4) "És felvették a kolduló szerzetesi életetmódot csak azért, hogy kimutassák irgalmasságukat az elesett lelkek irányába." De hogyan tudtak így élni? gopī-bhāva-rasāmṛtābdhi-laharī-kallola-magnau sadā vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau (Śrī Śrī Ṣaḍ Gosvāmy Aṣṭaka 4) "Beleolvadtak Kṛṣṇa szeretetének óceánjába, és nagyon boldogan éltek." Azaz . . . van egy ilyen állapot, amikor megfeledkezel minden anyagi kényelemről. Viszont az anyagi életben nincs kényelem. Ezt csak úgy rámondják. Ez egyszerűen egy téveszme. Azt gondoljuk, hogy kényelmesen elvagyunk. És tegyük fel, hogy jól érezzük magunkat. Meddig élhetsz ebben a kényelemben? Ez korlátozott. Vagy téged hagy el a kényelem, vagy neked kell feladnod a kényelmet. Lehet, hogy a helyzeted szerint. . . A kényelmes helyzet, amelyet a pénzed erejével teremtettél meg, lehet, hogy leáldozik és koldús válik belőled. Tehát a kényelem elhagy. Vagy ha folytatod. . . még ha folytatod is a kényelmes életet, akkor jön a halál, és elhagyod a kényelmet. Feladod. Tehát biztosan történik egy elszakadás. Ezért a brāhmana, akinek elmeséltem a történetét, miután áttanulmányozta ezt a védikus irodalmat, megértette, hogy "hibásan követem a vágyam irányítását. Nem valaki más irányítását követem. Ez hibás. Habár elfogadok valakit vezetőmnek, de valójában olyat fogadok el vezetőmnek, aki a vágyamat támasztja alá. Ezért az általam teremtett vágy a vezetőm”. Így hát azt mondta: kāmādīnāṁ kati na katidhā pālitā durnideśāḥ (CC Madhya 22.16): "Ó, követtem a vágyam irányítását, és szégyellem beismerni. Egyetértek és elfogadom azt, hogy sok ostobaságot követtem el a vágyam vezetése alatt." Kāmādīnāṁ kati na katidhā pālitā durnideśāḥ. Ha az ember kéjes, akkor bármi őrültséget csinálhat. A kéj nagyon erős. Bármilyen őrültségre kéoes. Durnideśāḥ. Durnideśāḥ azt az irányt jelenti, amelyet nem kellett volna követnem, de - úgy értem -, a vágyam nyomása alatt mégis követtem azt, amit nem kellett volna. Tehát, mindössze a saját életét elemezte: "Mindeddig a vágyam irányítását követtem, de az eredmény az lett, hogy a vágyaim kielégítetlenek maradtak." Teṣāṁ na trapā nopaśāntiḥ. A kéjvágy soha nem fog kielégülni. "Soha nem elégül ki a kéjvágyam, és nem is szabadít meg vágyam rabszolgaságától." Így azt mondja: "Kedves Uram, Kṛṣṇa, megértettem, hogy oly régóta követem vágyam irányítását, de az eredmény az, hogy se, a vezető, akit követtem, sem én nem vagyok elégedett." A vezető sem elégedett. . . Mondok egy konkrét példát. Indiában, tudom, Mahatma Gandhi volt a vezető. De tudjátok, hogy az utolsó szakaszban megölték. Ez azt jelenti, hogy a vezető nem tudta kielégíteni a közvéleményt, és hogy a köz sem volt elégedett a vezetővel. Ilyen az anyagi vezetés. Senki sem képes . . . mint ahogy annyi kritikát látunk Johnson elnökkel szemben. A minap láttam az újságban, valami karikatúrát közöltek róla. Szóval ez történik. Senki sem elégedett. Kāmādīnāṁ kati na katidhā pālitā durnideśāḥ (CC Madhya 22.16). Lehet, hogy egész életemben a feleségem irányítását követem. Most, ha azt mondom a feleségemnek: "Drágám, én... a lelki kultúrának fogom szentelni magam. Kérlek, engedj el engem", "Ó, hogy mehetsz el? Oly sok kötelezettséged van. Meg kell tenned ezt, meg azt. Ó...” Tehát, lőttek a nyugdíjazásnak. Kāmādīnāṁ kati na katidhā pālitā durnideśāḥ. Ezért, ha józanabbakká válunk, akkor ahelyett, hogy ezt az anyagi irányítást követnénk, megállapodhatunk abban, hogy Kṛṣṇa irányítását követjük. Csak próbáld meg Kṛṣṇa irányítását követni, és végezz egy kísérletet, hogyan válhatsz boldoggá. Nemrég indítottuk el ezt az egyesületet, a Krisna-tudat Nemzetközi Szervezetét és megpróbáljuk prédikálni a Kṛṣṇa-tudatot. Ha kedvesen eljöttök és éltek ezzel a lehetőséggel, az mindkettőnknek előnyös lesz, hiszen egy küldetéssel jöttünk ide, és ha együttműködtök, akkor hasznotokra fog válni. A Bhagavad-gītā a mérvadó irodalom. A legtöbben közületek ismerik ezt a Bhagavad-gītát. Viszont, általában a Bhagavad-gītát nagyon felületesen olvassák, nem túl kritikusan. Nem értjük Kṛṣṇát, a Bhagavad-gītā szerzőjét, és azt sem értjük, mi a Kṛṣṇa-tudat, jóllehet, a Bhagavad-gītā kimondja. Felületesen olvassuk a Bhagavad-gītāt, nem túl kritikusan, és egyelőre nincs is olyan kiadás. . . természetesen szanszkrit nyelven számos kiadás létezik: Śrīdhara Svāmī szövegmagyarázata, Baladeva Vidyābhūṣaṇa szövegmagyarázata, Viśvanātha Cakravartī szövegmagyarázata, Śrī Rāmānujācārya szövegmagyarázata. Sok nagyszerű tudóst ismerünk. De azokról, akik a nyugati országokban élnek, nincs információnk. Nincsenek információitok ezekről a tudósokról. A hétköznapi emberek, némi tudományos karrierrel, nagyon tanultnak hiszik magukat, ezért véleményt mondanak a Bhagavad-gītáról. Ó, ez nem lehetséges. Ez nem lehetséges. A minap már megvitattuk, hogy a Bhagavad-gītát csak egy Kṛṣṇa-tudatos személy értheti meg, senki más. Bhakto 'si priyo 'si me rahasyaṁ hy etad uttamam (BG 4.3). Nos, itt a lehetőség. Kṛṣṇa azt mondja: ti yathā māṁ prapadyante. Most, arányosan, ha beleegyezel, hogy követed Kṛṣṇa irányítását, arányosan, amennyire követed, annyira leszel tökéletes. Ha egy százalékban követed, akkor egy százalékban leszel tökéletes. Ha huszonöt százalékban követed, akkor huszonöt százalékban leszel tökéletes. És ha száz százalékban követed, akkor száz százalékban leszel tökéletes. Ye yathā māṁ prapadyante tāṁs tathaiva bhajamy aham (BG 4.11). Kṛṣṇa nem avatkozik bele egyéni függetlenségedbe. Minden élőlénynek megvan a függetlensége, parányi, mert lelki atom is egyben. Mindannyian lelki atomok vagyunk. Ez az atomi, lelki atomi erő. . . ahogy el tudod képzelni, egy anyagi atomi erő milyen erős, úgy el tudod képzelni, milyen erős a lelki atomi erő. A modern korban, az atomkorban a tudósok felfedezték az erőt, anyagi atom erejét. De még nem tudják, mekkora a lelki atom ereje. Létezik a lelki atom. Mi vagyunk a lelki atomok. Az atomot a védikus irodalom határozza meg, a lélek formáját, amely valójában mi magunk vagyunk: keśāgra-śata-bhāgasya śatadhā kalpitasya ca (Śvetāśvatara Upaniṣad 5.9). Keśāgra . . . a keśa a hajat jelenti, a hajad végét. Amikor felosztjuk tízezer részre . . . képzeld csak el, hogy annak egyetlen része maga a lelki atom. Olyan kicsi, olyan apró, hogy anyagi szemünkkel nem láthatjuk. Még az anyagi atomot sem látjuk. Amikor hat anyagi atomot egyesítünk, akkor a napsugarak segítségével láthatjuk, hogyan lebegnek a levegőben, amikor az ablak résein keresztül beszivárognak a szobátokba. Láthattok néhány ilyen részecskét. Ez a kis részecske hat atom kombinációjából áll. Ha ezt a részecskét hat felé osztjuk, abból kapjuk meg az atomot. Tehát, még az anyagi atomokat sem láthatod, akkor mit mondhatnánk a lelki atomról. Amikor előttünk van egy halott ember, az orvos, meg minden tudós, mindenki ott van a helyszínen. Hogy miként távozott a lelki atom abből a testből, azt senki sem láthatta. Egyszerűen annyit mondhatnak: "Ó, most elment." Ki ment el? Láttad-e, ki ment el? "Nem." Akkor most mit látsz? – Látom ezt a halott testet. Szóval, egész életeden át ezt a halott testet nézted. Ha testem jelenlegi szerkezetében nem látom még a (lelki) szikrát sem, az anyagi atomot sem, hogyan láthatnánk Istent, a Legfelsőbb Lelket? Tehát, saját magunkat kell alkalmassá tennünk rá. Ezt az alkalmasságot itt határozza meg: ye yathā māṁ prapadyante. Ha megpróbálod átadni magad a Kṛṣṇa-tudatnak. . . csakúgy, mint ahogyan Kṛṣṇa korteskedik Arjuna mellett és azt kéri tőle: sarva-dharman parityajya mām ekaṁ śaraṇam (BG 18.66): "Te csak próbálj meghódolkodni Énelőttem és Én megadok neked minden védelmet." Néhány perccel ezelőtt magyaráztam, hogy Kṛṣṇa együtt ül veled ennek a testnek a fáján. Csak arra vár, hogy önként tekints rá. Ez az. Nem kényszerít semmire. Minden utasítással ellát. Épp úgy, mint ahogy Kṛṣṇa a Bhagavad-gītā minden utasítását átadta Arjunának, de legvégül megkérdezte tőle: "Kedves Arjunám, Én megadtam neked minden utasítást. Vajon megértetted-e? És hogyan fogod követni? Úgy döntöttél, hogy követsz engem?" Csak figyeld. Nem mondja azt: "Kényszerítelek, hogy kövess." Nem. Megkérdezte tőle: "Most, úgy döntöttél, hogy követsz Engem?" És megadja neki a, - úgy mondhatnám -, a teljes függetlenséget – yathecchasi tathā kuru (BG 18.63): "Most minden utasítást megadtam neked. Most csak rajtad múlik. Azt tehetsz, amit csak akarsz." Tehát, a mi helyzetünk mindig ez. Kṛṣṇa, a Legfelsőbb Úr, vagy az Ő jóhiszemű képviselői, akik eljönnek ide, rákényszeríthetnének benneteket arra, hogy térjünk vissza az Istenséghez, de ezt nem teszik. Az ti önkéntes együttműködéseteket akarják. Mindaddig, amíg nem állok készen az önkéntes együttműködésre, ó, szóba sem jöhet a fejlődésem. Tehát, el kell fogadnunk önkéntes együttműködésünket Kṛṣṇával, a Legfelsőbb Úrral, vagy az Ő képviselőjével, aki megjelenik előtted, hogy meggyőzzön: "Kedves uram, kérlek, légy Kṛṣṇa-tudatos. Kérlek, fogadd el a Legfelsőbb Úr irányítását." Most rajtad múlik. Most azt állítja, hogy "Valójában az én irányításomat követik." Mivel szolgák, a vezető követői. Bizonyos anyagilag teremtett vezető szolgái. Szóval, ez azt jelenti, hogy létezik egy hajlam, egy velünk született hajlam, hogy valamilyen vezetőt kövessünk. Ezt nem tudod elkerülni. Ezt nem tudod elkerülni. Mama vartmānuvartante manuṣyāḥ pārtha sarvaśaḥ. Kénytelenek . . . minden embernek ugyanazt az elvet kell követnie. Nem tud kiszállni belőle. Alapvető helyzete, hogy kövessen egy vezetőt. Nem tud kiszállni belőle. Senki sem tud kiszállni belőle. Követnie kell akár A-t, B-t, C-t vagy D-t vagy bárki mást. Neki magának kell kiválasztania. Mondok egy másik példát is. A Manu-saṁhitā, a védikus irodalmunk szerint, a Manu-saṁhitā azt állítja, na striyaṁ svatantratām arhati: „A nőknek nem szabad függetlenséget adni”, vagy „A nők nem függetlenek”. Ez egy igazság, védikus igazság. Amíg egy lány gyerek, addig az apától függ, remélhetőleg. . . legalábbis Indiában ez az elv érvényesül. Amikor a lány felnő, az apa odaadja. . . jótékonyan odaadja egy fiúnak, hogy megvédje, megvédje, oltalmat nyújtson neki. És hasonlóképpen, amikor egy nő felnő, megöregszik, a felnőtt fia, gyereke oltalmazza. Tehát, ilyen a védikus igazság, a nőnek nincs függetlensége. . . mindig védelem alatt áll, akár az apa, akár a férje, akár a felnőtt fia védelme alatt áll. Ez a helyzete. És a nő ilymódon boldoggá válik. Akik nem ezt az elvet követik, azok, szerintem, nem boldogok. Ez a védikus alapelv igazság. Tehát, ahogy a nő vagy a gyerek igényli valakinek a védelmét, úgy természetünkből adódóan mi is valamilyen vezető védelme alatt állunk. De ez a legfelsőbb irányítás a Legfelsőbb Úrban nyugszik. És amikor nem fogadjuk el a Legfelsőbb irányítását, akkor valaki másét kell elfogadnunk, A-B-C-D-t vezetőét, és ők félre fognak vezetni bennünket. Andhā yathāndhair upanīya . . . hogy milyen mértékben vezetnek félre, csak próbáld megérteni. Hogy vezetőink milyen mértékben vezetnek félre bennünket, csak próbáld megérteni. A Bhāgavatamban ez áll: na te viduḥ svārtha-gatiṁ hi viṣṇuṁ durāśayā ye bahir-artha-māninaḥ andhā yathāndhair upanīyamānās te 'pīśa-tantryām uru-dāmni baddhāḥ (SB 7.5.31) "Az anyagi természet által megtévesztett emberek nem tudják, mi az élet végső célja. Az élet végső célja Viṣṇu." Viṣṇu jelentése önmegvalósítás, a legfelsőbb lélek. Miért nem tudnak erről? Nos, durāśayā ye bahir-artha-māninaḥ: "Ezt a külső, megtévesztő természetet fogadták el életük céljaként." Boldogok akarnak lenni ennek az anyagi természetnek a beszabályzásával. Ez a durāśayā. Durāśayā azt jelenti. . . duḥ azt jelenti, hogy a nehéz, a távoli. Ennek a reménye soha nem fog beteljesülni. Azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy végleg elfelejtsék Istent, és azt akarják elérni, hogy "Boldogok leszünk ebben az anyagi világban tudományos ismereteink vagy úgynevezett tudásunk folyamatos kiigazításával." És azok a vezetők, akik ilymódon vezetik őket, vajon milyen vezetők ők? Andhā yathāndhair upanīyamānāḥ (SB 7.5.31). Andha, olyanok, mint egy vak ember. Néha látod, egy vak ember áll az utcaának ezen az oldalán. Megkér valakit: "Kérem, vezessen át a másik oldalra." De ha egy másik vak ember jön: "Rendben, segítek neked", az vajon hogyan fog segíteni neki? Az az ember, aki segítséget vár, hogy átmenjen a másik oldalra, segítséget kér, és jön egy másik vak: "Rendben, segítek." Tehát, ez a segítség arról szól, hogy az utca közepén mindkettőjüket le fogják törölni. Mindkettőjüket. Tehát, hasonlóan, a mi vezetésünk is ilyen. Vezetőink, a természet törvényei szerint belevalók, és azt hirdetik magukról, "én vagyok a vezető". Akárcsak Indiában . . . a néhai miniszterelnök, Shastri, ó, ő volt a vezető. Elment Oroszországba, hogy kompromisszumot kössön Pakisztánnal. De nem tudta, hogy a békeszerződés aláírásának idejében lejár a megbizatása (meg fog halni – ugyanis másnapra elhunyt). Andhā yathāndhair upanīyamānās te 'pīśa-tantryām uru-dāmni baddhāḥ; „Kezük-lábuk összekötve a természet törvényei által, mégis azt állítják, hogy ’én vagyok a vezető’." Tegyük fel, hogy segíteni akarok neked, mint az a vak ember. Kell, hogy legyen szemem. Tegyük fel, hogy a kezeid meg vannak kötve. Ha segíteni akarok neked, akkor a kezeimnek szabadoknak kell lenniük. De ha az én kezeim is meg vannak kötve, hogyan tudok segíteni neked? Ez lehetetlen. Tehát, szabad embernek kell lennem ahhoz, hogy segítsek neked. Kezedet a természet törvényei kötik meg; akkor szabad embernek kell lennem. Szabadnak kell lennem a természet törvényeivel szemben; abban az esetben tudok segíteni neked. Tehát, Kṛṣṇa mentes a természet törvényeitől. Ezért Ő tud segíteni neked. Úgy értem, képes feloldani a kötöttségedet. Tri-guṇamayī. A tri-guṇamayī jelentése guṇa. A guṇa egyben kötelet és a természet kötőerejét is jelenti. Daivī hy eṣā guṇamayī mama māyā duratyayā (BG 7.14). Tehát, mindannyian ennek az anyagi természetnek a szigorú törvényei alatt állunk. Ha szabadulni akarunk, el kell fogadnunk egy irányítót, aki mentes magától az anyagi természettől. Tehát, Kṛṣṇa szabad. Daivī hy eṣā guṇamayī mama māyā duratyayā. Az anyagi természet az Ő irányítása alatt cselekszik. Mayādhyakṣeṇa prakṛtiḥ sūyate sa-carācaram (BG 9.10). Ez a Bhagavad-gītában megtalálható. Az anyagi természet az Ő irányítása alatt cselekszik. Ő nem áll az anyagi természet irányítása alatt. Ezért Ő lehet a mi vezetőnk, és senki más nem lehet a vezető. Szóval, ha tényleg akarod. . . mivel természetünknél fogva követnünk kell bizonyos irányítást, tehát, ha valóban olyan irányítást akarnuk, amely elvezet bennünket az élet tökéletes céljához, akkor Kṛṣṇát kell követnünk. Ez tény. Ha nem követjük, az a mi elhatározásunktól függ. Akárcsak Arjuna. Kṛṣṇa megkérdezte tőle: "Most mit döntöttél? Követni fogsz-e Engem? Ó, azt csinálhatsz, amit csak akarsz. Mindent elmondtam neked." Tehát, Kṛṣṇa mindent elmond nekünk a Bhagavad-gītában. Most rajtunk múlik, hogy elfogadjuk-e az Ő irányítását vagy sem. Ha elfogadjuk az Ő irányítását, akkor megszabadulunk ettől az anyagi rabságtól, és ha nem fogadjuk el, akkor bármit megtehetünk. . . Kṛṣṇa nem avatkozik bele függetlenségünkbe. Ez tény. Nagyon szépen köszönöm. Most, ha van kérdésetek, feltehetitek. (szünet) Van-e valami kétséged Kṛṣṇa legfelsőbb természete felől? Vendég (1): Szeretném megérteni. Prabhupāda: Ugye? Vendég (1): Szeretném megérteni. Prabhupāda: Hát ezért beszélgetünk. Ezért folytatunk eszmecserét. Igen. Kṛṣṇát minden rendíthetetlen, nagymúltú ācārya elfogadja Legfelsőbbnek. Akárcsak Śaṅkarācārya, a rendíthetetlen, nagymúltú tudós. Ő ugyancsak elfogadja Kṛṣṇát: sa bhagavān svayaṁ kṛṣṇaḥ. Ó, elfogadja Kṛṣṇát, mint Legfelsőbb Urat. A Bhagavad-gītához fűzött magyarázatában meg fogod találni. Hasonlóképpen, Śrī Rāmānujācārya is elfogadja. És most, az Úr Caitanya, Ő is ezt a Kṛṣṇa-filozófiát, a Kṛṣṇa-tudatot hirdette. És korábban olyan nagy vezetők is, mint Vyāsadeva, Nārada, és még a jelen pillanatban is India nagy vezetői. . . Indiáról azért beszélek kifejezetten, mert ezt a Bhagavad-gītát először Indiában, india földjén látták. Természetesen, nem Indiának szól; ez mindenkinek szól. Ugyanúgy, ahogy a nap először keleten kel fel, majd jön nyugat felé, de ez nem azt jelenti, hogy keletnek monopóliuma van a nap felett, és nyugatnak meg semmi. Hasonlóképpen, a Bhagavad-gītā napja India földjén kelhetett volna fel, de ez nem jelenti azt, hogy India monopóliuma lenne. Mindenkinek szól. Mindenkinek szól. Tehát ez egy elfogadott tekintély. Tehát, mahājano yena gataḥ sa panthāḥ (CC Madhya 17.186). Nagy személyiségeket kell tehát követnünk. Igen. Vendég (2): Ha Kṛṣṇa a legfelsőbb tudat, akkor bármi, amit teszünk, vagy bárki, akit követünk, miért nem követi a Kṛṣṇa-tudatot vagy cselekszik Kṛṣṇa-tudatban? Prabhupāda: Kṛṣṇa a legfelsőbb tudat. Ez rendben is van. De te nem vagy a legfelsőbb tudat. Követned kell a legfelsőbb tudatot. Vendég (2): De ha Ő a legfelsőbb tudat, akkor minden, amit teszek, az az egyetlen legfelsőbb tudat követése. Semmi más nem létezhet ezen kívül. Prabhupāda: Nem. Nem. Nem. Mi nem a legfelsőbb tudatot követjük. Akkor egy szinten lennénk. Ahogy a ti tudatotok és az én tudatom is különbözik, mivel nem a legfelsőbb tudatot követjük. Ezért a Ti . . . Vendég (2): A legfelsőbb tudatosság a minden, nem de? Prabhupāda: A Legfelsőbb tudat, igen. Legfelsőbb . . . ah Vendég (2): Minden, minden tudatosság. Prabhupāda: A tudatosság ugyanaz, mint a Legfelsőbben, úgy benned, mint bennem. A tudat minősége ugyanaz. De a te tudatod és az én tudatom különbözik. Vendég (2): De ez mind ugyanannak a legfelsőbb tudatnak a része. Prabhupāda: Minőségileg egy, de a jelen pillanatban, mivel az anyaggal vagyunk összekötve, ezért sok különböző tudattal találkozunk. Azt hiszed, hogy a tudatod és az én tudatom azonos? Vendég (2): Igen. Prabhupāda: Ez hogy lehet? Egyetértesz velem? Egyetértek veled? Vendég (2): Ööö . . . nem biztos, hogy egyetértünk. Prabhupāda: Helyes. Nem értünk egyet. Ezért más a ti tudatotok – más az én tudatom. Ha egyetértésre jutunk, akkor ugyanaz. Ha eljutunk az egyetértési pontig, akkor ugyanaz lesz. Vendég (2): Ez azonos, még ha nem is értünk egyet. Prabhupāda: Hogyan? Vendég (2): Ez azonos, még ha nem is értünk egyet... Prabhupāda: Nézeteltérés . . . Vendég (2): . . . mert a nézeteltérés ugyanannak a legfelsőbbnek a része . . . (homályos) Prabhupāda: Akkor te azt akartad mondani, hogy a nézeteltérés és az egyetértés azonosak? Vendég (2): Azt. Prabhupāda: Akkor nem tudlak követni. Vendég (2): Ezt próbálom megérteni. A legfelsőbb tudat a teljes (totális) tudatosság, még ha egyet nem értésről is van szó. Prabhupāda: Legfelsőbb tudat. . . mint ahogy te próbálod megérteni a tudatodat. Te tudatos vagy? Egyetéresz velem? Vendég (2): Igen. Prabhupāda: Tudatában vagy annak, hogy mi megy végbe bennem? (szünet) (vége)