Category:HU/680506 - Brahmana beavatási előadás - Boston

Leckék időrendben, 1968

Prabhupāda: Nagyon örülünk, hogy O'Connell professzort üdvözölhetjük ezen a kedvező találkozón. És nagyon kellemes lesz, mert a Caitanya filozófia folyamatát tanulmányozza. És ez a szertartás az odaadó szolgálat egyik funkciója. Van egy nagy könyvünk... Azt hiszem, O'Connell professzor megvásárolta magának azt a könyvet, a Hari-bhakti-vilāsát. Beszerezte már azt a könyvet?

O'Connell: Megvan a könyv. Még nem lettem professzor, és még csak meg sem szereztem a diplomámat a... megvan a könyv.

Prabhupāda: Jól van. Nos, a Hari-bhakti-vilāsát Sanātana Gosvāmī írta Gopāla Bhaṭṭa Gosvāmī nevében. Mivel Gopāla Bhaṭṭa Gosvāmī nagyon fiatal fiú volt, Rūpa Gosvāmī és Sanātana Gosvāmī pedig nagyon idősek. Mivel azonban mind a hat Gosvāmī történetesen az Úr Caitanya közvetlen tanítványa volt, Gopāla Bhaṭṭa Gosvāmīt, bár nagyon fiatal volt, Sanātana Gosvāmī öccseként kezelték. Nos, ezt a könyvet valójában Sanātana Gosvāmī írta, de Gopāla Bhaṭṭa Gosvāmīnak dedikálták, vagyis neki ajánlották fel.

Ebben a könyvben a vaiṣṇavák szabályai és előírásai kerülnek leírásra – a brahmacārīké, vagyis a tanulóké; a gṛhastáké, vagyis a családosoké; a vānaprastháké, vagyis a visszavonult férfiaké; és a sannyāsīké, vagyis a lemondott rendben élőké. Leírják, hogyan kell élnie a gṛhasthának, hogyan kell élnie a brahmacārīnak, hogyan kell élnie a vānaprasthának, hogyan kell élnie a sannyāsīnak. Mindezt... vaiṣṇava smṛtinek hívják. Śruti és smṛti. Śruti a védikus irodalmat jelenti, amelyet hagyományosan, ősidők óta, pusztán hiteles forrásokból hallgatva lehetett elsajátítani. Pont úgy, mint ahogy a Śrīmad-Bhāgavatam első énekének első versében áll: tene brahma hṛdā ādi-kavaye (SB 1.1.1). A védikus irodalom eredeti tekintélye az Úr Brahmā, akit az Úr Kṛṣṇa tanított a védikus tudásra. És ő volt az, aki a védikus tudást átadta a világnak. Szóval, ő volt az első teremtmény, élőlény a teremtést követően. Ezért senki sem avathatta be Őt, mivel ő volt az egyedüli élőlény abban az időben. Így maga az Úr avatta be.

Hogyan avatta be? Hṛdā, a szíven keresztül. Mivel Ő mindenki szívében ott lakozik. Īśvaraḥ sarva-bhūtānāṁ hṛd-deśe 'rjuna tiṣṭhati (BG 18.61). Ő... az Úr mindenki szívében ott lakozik. Így avatta be. Tene brahma hṛdā. A hṛdā jelentése „a szíven keresztül”. A Bhagavad-gītā is megerősíti, miszerint buddhi-yogaṁ dadāmi tam: „Én tanítom, buddhi-yogam, az intelligencia elvét, vagyis a bhakti-yogát.” Kicsodát? Teṣāṁ satata-yuktānāṁ bhajatāṁ prīti-pūrvakam (BG 10.10): Aki szeretettel és ragaszkodással végzi az odaadó szolgálatot, azt tanítja. Nem mindenkit. Samo 'haṁ sarva-bhūteṣu (BG 9.29). Isten mindenkivel egyenlő.

Ez tény. Ami az evést, alvást, párzást, a négy alapelvet illeti, Isten mindenkinek megadja. Ahogy a kormányzat még a börtönélet folyamán is gondoskodik a fenntartásról, az ellátásról. Ez nem túl fontos dolog a kormányzat számára. De az oktatási vagy más magasabb szintű kulturális intézmények nem valók mindenkinek. Hasonlóképpen, bár Isten mindenkivel egyenlő, főképpen a bhaktákkal van elfoglalva. Ye tu bhajanti māṁ prītyā teṣu te mayi (BG 9.29).

Ő különösen azok felé hajlik, akik odaadó szolgálatot végeznek Neki. És nekik belülről ad utasításokat. Teṣāṁ satata-yuktānām (BG 10.10). A satata jelentése mindig. Aki huszonnégy órán át Kṛṣṇa-tudatban él, annak belülről ad utasításokat, mivel az a bhakta képesített rá. Másoknak is ad utasításokat, de azok nem engedelmeskednek az utasításoknak.

Pont úgy, ahogy egy ember készen áll valamilyen bűnös cselekedet elkövetésére. Azon gondolkodik: „Vajon megtegyem?” Belülről: „Nem, ne tedd meg.” Ismét azt mondja: „Miért ne? Hadd tegyem meg.” Ezért, amikor ragaszkodik hozzá, ó, akkor Isten azt mondja: „Jól van, tedd meg. Tedd meg.” Tehát, az a mondás, hogy „Semmi sem történhet Isten jóváhagyása nélkül”, az tény. Senki sem tehet semmit... akkor a kérdés az, hogy miért cselekszik bűnösen az ember? Akkor miért hagyja jóvá Isten a bűnös cselekedetet? Igen. Amikor valaki ragaszkodik ahhoz, hogy „Megteszem”, „Jól van, tedd meg. És viseld a következményeit.”

Szóval, a Vaiṣṇava smṛti szerint ez a megtisztulási folyamat: az ādāu gurvāśrayaṁ tato sad-dharma-pṛcchāt sādhu mārgāṇugamanam (Bhakti-rasāmṛta-sindhu 1.1.74). Az elején el kell fogadni egy lelki tanítómestert, egy hiteles lelki tanítómestert. És ki a hiteles lelki tanítómester? Ezt számos védikus szentírás ugyancsak leírja. Az Upaniṣadban ez áll: śrotriyaṁ brahma-niṣṭham (MU 1.2.12): Aki a tanítványi láncolatból szállt alá, és ennek a hitelesített láncolatnak az eredményeként teljesen és szilárdan meggyőződött a Brahmanban. A Brahman, Paramātmā, Bhagavān, ugyanaz. Brahma-niṣṭham. Transzcendentális helyzetben van. Ezek a dolgok adottak.

És a Śrīmad-Bhāgavatamban az is le van írva, hogy kinek van szüksége lelki tanítómesterre. Így szól: tasmād guruṁ prapadyeta (SB 11.3.21). Az ember...hódoljon meg a lelki tanítómesternek. Ki tegye ezt? Jijñāsuḥ. Az, aki kíváncsi. Mi a helyzet a kíváncsisággal? Jijñā... śreya uttam. Az élet legmagasabb tökéletességének a foka. Ha valaki fogékony arra, hogy mi a transzcendentális élet, mi a lelki élet, mi az élet tökéletessége, ha valaki fogékony erre a témára, akkor számára szükséges egy hiteles lelki tanítómesterhez fordulni.

Egy lelki tanítómester elfogadása nem hobbiból történik: "Mivel mindenki elfogad valamilyen lelki tanítómestert, hadd legyen nekem is egy lelki tanítómesterem, anélkül, hogy követném az utasításokat, anélkül, hogy követném az elveket." A lelki tanítómester ilyesfajta elfogadása nem szükséges. Az olyannak nem kell elfogadnia egy lelki tanítómestert, aki nem kíváncsi a transzcendentális témákra. Jijñāsuḥ śreya uttam (HU/SB 11.3.21|SB 11.3.21]]).

Az Uttamam jelentése... ut jelentése felülkerekedett, a tamam pedig a sötétséget jelenti. Ez az anyagi világ sötétség. És aki felülkerekedett a sötétség régióján, és eljutott a fény övezetébe... jyotir gamaḥ tamasa mā, „Ne maradj ebben a sötétségben. Menj a fényre.” Ezt hívják uttamamnak. Uttamamnak. Udgata tamaṁ yasmād. Szóval, a kérdazés, a jijñāsuḥ, a kíváncsiság a transzcendentális anyaggal van kapcsolatban. Sok mindenről lehet kérdezni. Śrotavyādīni rājan (SB 2.1.2) megtalálható a Śrīmad-Bhāgavatamban. Sokféle téma van a kutatásra és a meghallgatásra. Ám akit a transzcendentális téma érdekel, a ramante yoginaḥ anante (CC Madhya 9.29), a korlátlan, végtelen téma, annak lelki tanítómesterre van szüksége. Nem mindenkinek. Tasmād guruṁ prapadyeta jijñāsuḥ śreya uttamam (SB 11.3.21). És ki a lelki tanítómester? Ezt is kimondja. Śābde pare ca niṣṇātam. Śābde a védikus śrutit, a śrutit jelenti. Ezt hívják śābda-brahmának. Aki mind a śrutit, mind a smṛtit elsajátította. Śruti a Védákat jelenti, a smṛti pedig a védikus tudásból származó könyveket. Ezt hívják smṛtinek. És Śrī Rūpa Gosvāmī azt mondja a Bhakti-rasāmṛta-sindhu című művében, hogy śruti smṛti...

śruti-smṛti-purāṇAdi-

pāñcarātriki-vidhiṁ vinā

aikāntikī harer bhaktir

utpātāyaiva kalpate

(Brs. 1.2.101)

Ha valaki nagy bhaktának adja ki magát, de nem követi a śruti, a smṛti, a purāṇa és a Nārada Pañcarātra alapelveit, valamint azok szabályait és előírásait, úgy a nagy bhaktaként való bemutatkozása egyszerűen zavaró.

A Hari-bhakti-vilāsa és az Úr Caitanya vonalában a Gosvāmīk útmutatása szerint, ha valaki nem követi a Védák alapelveit, a smṛti alapelveit vagy azok következményeit, a védikus irodalom alapelveit... a Bhagavad-gītāt smṛtinek, a Śrīmad-Bhāgavatamot pedig Mahā-purāṇának is nevezik. Szóval, a śruti, a smṛti, a purāṇādi és a pāñcarātriki-vidhim, a Nārada Pañcarātra. Ha valaki nem követi ezen szentírások szabályait és előírásait, és Kṛṣṇa bhaktájának adja ki magát, aikāntikī harer bhaktiḥ – a harer az Urat jelenti; bhakti, odaadó szolgálat –, akkor zavarja a társadalmat.

Tehát az általános szabály az, hogy ha valaki kíváncsi... ahogyan mi is követjük ezt a Kṛṣṇa-tudat Társaságában, mindenkit arra kérünk, hogy jöjjön el. Nem kényszerítünk senkit arra, hogy ilyen és ilyen képzettséggel üljön itt vagy halljon. Nem.

Minden beavatott diák tudja, hogy nem kényszerítünk rá semmit, mint például: „Ilyennek és ilyennek kell lenned”, „Ilyen és ilyen képzettségűnek kell lenned”, „Hindunak kell lenned”, „Brāhmaṇának kell lenned”, „Fehérnek vagy feketének kell lenned…”. Nincsenek ilyen korlátozások. Bárki jöhet. Ez egyetemes. A Hare Kṛṣṇa éneklésére mindenkit szívesen látunk. Énekeld a Hare Kṛṣṇát. Ennyi az egész. És hallgass meg valamit a Bhagavad-gītāból.

Ezt az elvet követve, amennyiben valaki egy kicsit jobban érdeklődik, úgy felajánlja: "Swāmījī, beavatást kérek." Szóval, ha látom, hogy az a fiú vagy az a lány őszinte és követi, akkor azt mondjuk: "Kövesd ezt a négy elvet." Melyek azok? Niṣiddhācāra. Ezek az Úr Caitanya utasításai, miszerint nincs tiltott szexuális élet, nincs mámorító szerek használata, nincsenek, úgy értem, nem vegetáriánus ételek és nincs szerencsejáték. Ez a négy elv az. Szóval, beleegyeznek, és beavatást kapnak a Hare Kṛṣṇa éneklésére a gyöngyökön, legalább napi tizenhat kör erejéig.

Ha valaki szigorúan követi a szabályokat és előírásokat... és a következő beavatás ez a dvijatvaṁ. A dvijatvaṁ kétszerszületettet jelent. Az ember kétszerszületetté válik azonnal, amint egy lelki tanítómesterhez fordul, de a szent zsinórt annak szimbólumaként ajánlják fel, hogy van lelki tanítómestere. Amikor van valami, ami hatalmas, annak van valami fokozata is. Szóval, ezt a szent zsinórt egy év után ajánlják fel.

Aki szigorúan követte a szabályokat és előírásokat, és legalább tizenhat kört énekelte a Hare Kṛṣṇa mantrát, annak megadatott a második esély. A harmadik esély a lemondás felajánlása. Ha teljesen az Úr szolgálatában akar lenni, akkor arra való a sannyāsa. A minap arról beszélgettünk, hogy anāśritaḥ karma-phalaṁ kāryaṁ karma karoti yaḥ, sa sannyāsī (BG 6.1). Természetesen ezek a hivatalos szabályozó elvek. Az igazi élet belül zajlik – mennyire őszinte az ember az Úr szolgálatában.

A hinduk szigorú osztálya szerint ezt a szent zsinór szertartást csak egy brāhmaṇa családban született személynek szabad felajánlani. Talán mindezeket tanulmányoztátok is, amíg Indiában éltetek. Ám a Śrīmad-Bhāgavatam azt mondja, hogy nem. Szó sincs születési előjogról, hogy mivel valaki brāhmaṇa családban születik, ezért lehet brāhmaṇa. Természetesen a védikus szabályozás úgy szól, hogy ha valaki nem brāhmaṇa apától születik, akkor nem kaphat beavatást a védikus előírás szerint.

Viszont brāhmaṇa családban születni, az mára feledésbe merült. Mert a brāhmaṇa családban korábban – nemcsak a brāhmaṇa családban, hanem a kṣatriya és a vaiśya családban is – volt egy garbhādhāna szertartás. A garbhādhāna szertartás azt jelenti, hogy amikor az apa gyermeket nemz, akkor egy ilyen szertartás folyik. Ez nem titkos szertartás. Nyílt titok, hogy „Ma szexuális életet fog élni a feleségével, hogy egy szép gyermeket nemzzen.” Ez nem szexuális élvezet, hanem egy szép gyermek nemzése. Ilyenkor tartanak egy szertartás, amit garbhādhāna szertartásnak, terhességi szertartásnak neveznek.

Jelenleg ezt a szertartást nem folytatják le. Még a merev családokban is feladták már. És a śāstra utasítása úgy szól, hogy amint valaki feladja ezt a szertartást, a garbhādhāna szertartást, azonnal a śūdra szintjére esik vissza. Az egész család többé nem az, ami volt. Mivel ki tudja, kitől születik ez a gyermek? Senki sem tudja, hogy egy brāhmaṇa fia-e, egy śūdra fia-e, egy gazember fia-e vagy egy paṇḍita fia-e. Mivel olyan sok a szabadság (az ismeretlen tényező).

Ezért kalau śūdra-sambhava. Ezért az általános állásfoglalás az, hogy ebben a korban mindenkit született śūdrának kell elfogadni. Viszont ezt az elvet maradéktalanul elfogadjuk. Születéséből kifolyólag mindenki śūdra. Janmanā jāyate śūdraḥ. Mindenki śūdrának születik. Nos? Saṁskārād bhaved dvijaḥ. A dvijaḥ ezt a saṁskārát jelenti. Ez a saṁskāra... a tudás, a viselkedés, a szabályok és előírások fokozatos művelésével válik valaki dvijaḥ-vá. A dvijaḥ kétszer születettet jelent. Az első születés az apa és az anya által történik, a második születés a lelki tanítómester és a védikus tudás által. A második születés azt jelenti, hogy az anya a védikus tudás, az apa pedig a lelki tanítómester.

Sanātana Gosvāmī azt mondja, mivel ezt a szabályt az úgynevezett merev brāhmaṇáknak tulajdonította, akik azt állítják: " Brāhmaṇa családban való születés hiányában az ember nem válhat brāhmaṇává." Viszont a Bhagavad-gītā nem ezt mondja. A Bhagavad-gītā azt mondja: cātur-varṇyaṁ mayā sṛṣṭaṁ guṇa-karma-vibhāgaśaḥ (BG 4.13). „A kaszt négy alapelvét – brāhmaṇa, kṣatriya, vaiśya, śūdra – én teremtettem ezt a felosztást.” Nos, ez Isten műve. Senki sem szüntetheti meg.

Ez a felosztás mindenhol jelen van. Nemcsak Indiában vagy a hindu társadalomban, vagy... nem. Mindenhol. Guṇa-karma-vibhāgaśaḥ: a minőség és a munka osztályozása alapján. Itt is ugyanez a helyzet. És a Śrīmad-Bhāgavata is megerősíti ezt Nārada Muni által, amikor a társadalmi felosztás négy alapelvéről azt mondja: yasya hi yal lakṣaṇaṁ syād varṇābhivyañjakam (SB 7.11.35). Az osztályozás a tulajdonságok szerint adott, ki a brāhmaṇa, ki a kṣatriya, ki a vaiśya. Mivel az osztályozás a tulajdonságok alapján készült. A Bhagavad-gītāban megtalálhatók a brāhmaṇa, a vaiśya és a śūdra tulajdonságai.

Nos, a Bhāgavatam is megerősíti azt, hogy yasya hi yal lakṣaṇaṁ syāt. Az egyén saját ismérvei alapján válik brāhmaṇává, kṣatriyává, vaiśyává vagy śūdrává. Ha a tulajdonsága más egyebet is tartalmaz, úgy annak az osztályozásnak alapján kell őt besorolni. Tegyük fel, hogy valaki śūdra családban vagy annál alacsonyabb rangú családban születik, ám ha a tulajdonságai pont olyanok, mint egy brāhmaṇáé, akkor brāhmaṇaként kell őt elfogadni. Ez a Bhāgavatam...

Nos, a Kṛṣṇa-tudat folyamata a brāhmaṇa, a vaiṣṇava képzésének a folyamata. A vaiṣṇava meghaladja a brāhmaṇa szintjét. Brahma jānātī iti brāhmaṇaḥ. Aki megvalósította a Brahmant, azt brāhmaṇának nevezik. A Brahman megvalósítás után következik a Paramātmā, végül pedig a Bhagavān megvalósítása.

És aki eljut Bhagavān, az Istenség Személyiségének, Viṣṇu megértésének szintjére, azt nevezik vaiṣṇavának. A vaiṣṇava azt jelenti, hogy egyben brāhmaṇa is. Mivel a Bhagavad-gītāban ez áll:

brahma-bhūtaḥ prasannātmā

na śocati na kāṅkṣati

samaḥ sarveṣu bhūteṣu

mad-bhaktiṁ labhate parām

(BG 18.54)

Az odaadó szolgálat akkor kezdődik, amikor az ember már megvalósította a Brahmant. Ugyanis kinek végezzünk odaadó szolgálatot? Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, Bhagavānnak. És Bhagavān az Abszolút Igazság végső szava.

vadanti tat tattva-vidas

tattvaṁ yaj jñānam advayam

brahmeti paramātmeti

bhagavān iti śabdyate

(SB 1.2.11)

Az Abszolút Igazság három szakaszban valósul meg: az első a személytelen Brahman megvalósítása, majd a helyhez kötött Paramātmā megvalósítása, végül pedig az Istenség Legfelsőbb Személyiségének megvalósítása. Ezt a Bhagavad-gītā is megerősíti:

bahūnāṁ janmanām ante

jñānavān māṁ prapadyate

vāsudevaḥ sarvam iti

sa mahātmā su-durlabhaḥ

(BG 7.19)

Aki elfogadta, hogy Vāsudeva, az Istenség Legfelsőbb Személyisége maga Kṛṣṇa – Kṛṣṇa Vāsudeva –, sa mahātmā, az a legnagyobb lélek. A Bhāgavatam pedig megerősíti:

vāsudeve bhagavati

bhakti-yogaḥ-prayojitaḥ

anayaty āśu vairāgyaṁ

ñānaṁ ca yad ahaitukam

(SB 1.2.7)

Ha valaki transzcendentális szerető szolgálatot végez Vāsudevának, akkor automatikusan eléri a Brahman-megvalósítás szintjét.

Szóval, ez a szertartás pontosan a vaiṣṇava smṛti szigorú alapelvei szerint történik. És ma... és Sanātana Gosvāmī megerősíti ezt, hogy a yathā kāñcanatāṁ yāti kāṁsyaṁ rasa-vidhānataḥ (Hari-bhakti-vilāsa 2.12). Vegyi eljárás segítségével a harangfémet arannyá lehet változtatni. Ez alkímia, a harangfémet, ha megfelelően kezelik higannyal, akkor arannyá válhat. Régen az emberek ismerték ezt. Szóval, példaként említik, hogy a harangfémet, egy alapfémet kémiai eljárással arannyá lehet alakítani, hasonlóképpen, yathā... (szünet) (vége)