„Az illemszabályok része, hogy mielőtt bármit is mondana, a tanítványnak tiszteletét kell ajánlania a lelki tanítómesternek. Ez úgy történik, hogy a tanítvány felidézi a lelki tanítómester valamilyen tettét. Például így ajánlhatod fel a hódolatodat: namas te sārasvate devam gaura-vāṇī-pracāriṇe. Az a lelki tanítómester tevékenysége, hogy az Úr Caitanya Mahāprabhu üzenetét terjeszti, és Sarasvatī Ṭhākura tanítványa. Namas te sārasvate. Így kell kiejteni: sārasvate, nem sarasvatī. Sarasvatī..., az én lelki tanító mesterem. Az ő tanítványa tehát sārasvate. Sārasvate devam gaura-vāṇī-pracāriṇe. Ezekkel foglalkozik. Mivel foglalkozik a lelki tanítómestered? Csupán az Úr Caitanya üzenetét prédikálja. Ez az dolga.”
|