HU/Prabhupada 0011 - Kṛṣṇát az elmében is lehet imádni
Lecture on BG 4.28 -- Bombay, April 17, 1974
Van az Odaadás Nektárjában egy történet… Nem kitalált, igaz történet Ebben az áll, hogy volt egyszer egy bráhmana, aki nagy bhakta volt. Nagyon szép imádatot, arcsanát akart felajánlani a templomban. De nem volt pénze. Egy napon azt hallotta egy Bhágavatam leckén, hogy Krisnát lehet elmében is imádni. Megragadta a lehetőséget, hiszen régóta azon gondolkozott hogyan imádja Krisnát nagy pompával, de nem volt rá pénze. Amikor megtudta, hogy Krisnát az elmében is lehet imádni, megfürdött a Gódávari folyóban és leült egy fa alá, majd gondolatban csodálatos szinhászanát, trónt képzelt el, amit drágakövek borítottak, és a trónon ott ült a múrti. A múrtit megfürdette a Gangesz, a Jamuna, a Gódávari, a Narmada és a Kávéri vizével. Ezután szépen felöltöztette, majd virágfüzért ajánlott neki, és paramánnát, édes rizst főzött nagy odaadással. Ellenőrizni akarta, hogy nem túl forró-e az étel. A paramánnát ugyanis hidegen eszik, nem forrón. Bedugta az ujját a paramánnába, de az megégette. Ekkor megszakadt a meditációja, mert fizikailag nem volt ott semmi. Mindent gondolatban tett, mégis megégett az ujja. Ezen aztán nagyon meglepődött. Ugyanekkor Nárájana elmosolyodott Vaikunthán. Laksmi Dévi megkérdezte: „Miért mosolyogsz?” „Az egyik bhaktám így imád. Küldj el érte, hogy hozzák rögtön Vaikunthára.” A bhakti-jóga annyira szép, még ha semmid sincs, amit felajánlhatnál a múrti gazdag imádatára, gondolatban megteheted. Ez is lehetséges.