HU/Prabhupada 0053 - Először hallanunk kell

Előző oldal - videó 0052

Következő oldal - videó 0054

Lecture on SB 2.1.5 -- Delhi, November 8, 1973

Mi ugyanúgy prakriti vagyunk. Ugyanúgy Isten energiája vagyunk. Mivel igyekszünk kihasználni az anyagi erőforrásokat, azért van értéke az anyagi dolgoknak. Máskülönben az értéke zérus. A mi dolgunk azonban… Az áll itt, hogy mivel megzavart bennünket az anyag… Nincs semmi dolgunk az anyaggal. Egyetlen dolgunk, hogy kikerüljünk a hatása alól. Ez az igazi feladatunk. Ha te is ezt szeretnéd, itt van rá a megoldás. Mi az? Srótavjah kírtitavjas csa (SB 1.2.14). Hogyan értheted meg a helyzeted hallás nélkül? Amikor megérted Istent, Krisnát és megérted, hogy Isten vagy Krisna része vagy, akkor képes leszel megérteni saját helyzeted: „Ó, mi Isten részei vagyunk.” Krisna a Legfelsőbb Személy, szad-aisvarja-púrna, aki minden fenséggel teljes. Csakúgy, mint amikor egy féleszű fiú csavarog az utcán, és mikor ép ésszel felfogja, hogy az apja milyen gazdag és hatalmas, azt kérdezi magától: „Miért is csavargok az utcán, mint egy bolond? Nincs mit ennem, nincs hol laknom. Házról házra járok és kéregetek.” Aztán tudatára ébred. Ezt hívják brahma-bhúta állapotnak (BG 18.54). „Ó, én nem az anyagtól származom. Lélek vagyok, Isten szerves része. Ó.”

Ez a tudatosság. Ezt a tudatosságot szeretnénk felébreszteni. Az a legjobb szociális juttatás az emberek számára, ha felébred az elveszett tudatosságuk. Ostobán azt gondolják magukról: „Az anyag terméke vagyok, és az anyagi világban kell elintéznem a dolgaimat.” Ez ostobaság. A brahma-bhúta a valódi intelligencia. Aham brahmászmi (Bhág. 4.24.54.). Aham brahmászmi: „Isten szerves része vagyok. Isten a legfelsőbb Brahman. Én ennek a része vagyok.” Ahogy az arany része az aranybányának, legyen csupán kis fülbevaló, akkor is arany. Ugyanígy, a tengervíz minden cseppje minőségileg azonos (sós). Hasonlóképp mi is Isten részei vagyunk, ugyanazokkal a tulajdonságokkal rendelkezünk. Minőségileg egyek vagyunk. Miért vágyunk szeretetre? Mert a szeretet Krisnában is megvan. Mi itt Rádha-Krisnát imádjuk. Tőlük ered a szeretet. Mivel Isten részét képezzük, azért próbálunk mi is szeretni. A férfi szeretni próbál egy nőt, a nő szeretni próbál egy férfit. Ez természetes. Ez nem mesterséges. Viszont eltorzult, mert az anyag befedte. Ez a hiba. Amennyiben kiszabadulunk az anyag fogságából, minőségileg ánandamajó ’bhjászát leszünk (Védánta-szútra 1.1.12.). Olyan vidáman… ahogy Krisna táncol… sehol nem látsz… Láttad a Krisnát ábrázoló képet, amint Krisna küzd Kálija kígyóval. Táncol. Nem fél a kígyótól. Táncol. Krisna úgy táncol a kígyóval, ahogy a rásza-lílában a gópikkal. Azért, mert Ő ánandamajó ’bhjászát. Ő (ánandamaja) mindig boldog. Mindig. Látni fogod, Krisna… Ahogy a Kuruksétrai csatában is. Krisna vidám. Ardzsuna rosszkedvű, mert ő élőlény, de Krisna nem rosszkedvű. Ő vidám. Ilyen Isten természete. Ánandamajó ’bhjászát (Védánta-szútra 1.1.12.). A következő vers a Brahma-szútrából van: „Isten (ánandamaja) mindig vidám, mindig jókedvű.” Így te is mindig vidám lehetsz, ha hazatérsz, vissza Istenhez. Ez a mi dolgunk.

Tehát hogyan juthatunk vissza? Először hallanunk kell (srótavjah). Próbáljuk meghallani, hogy ki Isten, milyen az Ő királysága, mit tesz és hogy Ő milyen vidám. Ezekről a dolgokról kell hallanunk. Sravanam. Majd, amint meggyőződtél a következőről: „Ó, Isten olyan jó.", ezután készséggel terjeszted majd az örömhírt szerte az egész világon. Ez a kírtanam. Ez a kírtanam.