HU/SB 1.2.14


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


14. VERS

tasmād ekena manasā
bhagavān sātvatāṁ patiḥ
śrotavyaḥ kīrtitavyaś ca
dhyeyaḥ pūjyaś ca nityadā


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

tasmāt—ezért; ekena—eggyel; manasā—az elme figyelme; bhagavān—az Istenség Személyisége; sātvatām—a bhaktáknak; patiḥ—védelmezője; śrotavyaḥ—hallgatni kell; kīrtitavyaḥ—dicsőíteni kell; ca—és; dhyeyaḥ—emlékezni kell; pūjyaḥ—imádni kell; ca—és; nityadā—állandóan.


FORDÍTÁS

Ezért az embernek tántoríthatatlan figyelemmel állandóan hallania kell az Istenség Személyiségéről, emlékeznie kell Rá, valamint dicsőítenie és imádnia kell Őt, aki a bhakták védelmezője.


MAGYARÁZAT

Ha az élet végső célja az Abszolút Igazság megvalósítása, akkor azt bármi áron el kell érni. Az előbbiekben említett kasztok és életrendek mindegyikében általános tevékenység a négy folyamat, azaz a dicsőítés, a hallás, az emlékezés és az imádat. Senki sem létezhet ezek nélkül az elvek nélkül. Az emberi lény tevékenységeihez hozzátartozik az élet e négy elvének követése. Minden tevékenység    —    különösen a modern társadalomban    —    többé-kevésbé a halláson és a dicsőítésen alapszik. Bárki legyen az, bármilyen társadalmi helyzetben, rövid idő alatt hírnévre tesz szert pusztán azáltal, hogy    —    akár megérdemelten, akár érdemtelenül    —    a napilapokban dicsőítik. Néha a pártok politikai vezetőit újsághirdetésekben is propagálják, s az efféle dicsőítéssel rövid idő alatt a legjelentéktelenebb ember is fontossá válhat. Ez a propaganda azonban, amely érdemtelenül dicsőít egy méltatlan személyt, semmi jót nem hozhat sem a dicsőítettnek, sem a társadalomnak. Egy ideig lehet hatásos, de hosszabb távon nincsen eredménye. Az ilyen tevékenység tehát nem más, mint puszta idővesztegetés. Aki valóban méltó a dicsőítésre, az az Istenség Legfelsőbb Személyisége, minden előttünk megnyilvánuló dolog teremtője. Ezt a tényt már részletesen megvitattuk a Bhāgavatam „janmādy asya” ślokájától kezdve. Hajlamunkat, hogy másokat dicsőítsünk és hallgassunk, a dicsőítés igazi alanya felé, a Legfelsőbb Lény felé kell fordítanunk. Ez az, ami boldogsághoz vezet.