HU/Prabhupada 0137 - Mi az élet célja? Kicsoda Isten?



Lecture on BG 7.4 -- Nairobi, October 31, 1975

HARIKÉSA: Fordítás. „Föld, víz, tűz, levegő, éter, elme, értelem és hamis ego – e nyolc együtt képezi az Én különálló anyagi energiáimat.”

PRABHUPÁDA:

bhúmir ápó ’naló vajuh
kham manó buddhir éva csa
ahankára itíjam mé
bhinna prakritir astadha
(Bg. 7.4.)

Krisna magáról beszél. Isten elmagyarázza az Istenről szóló tudományt. Ez az igazi tudás. Nem lehet Istenről spekulálni. Isten határtalan. Számodra felfoghatatlan. Isten, Krisna először azt mondta: aszamsajam szamagram mám / jatha dnyászjaszi tacs cshrinu (Bg. 7.1.). Szamagram. Szamagra azt jelenti, hogy bármi… vagy azt jelenti, hogy teljes. Tehát bármi legyen is a tudás tárgya, mindennek eredőjeként egyet kapunk. Isten mindennek az eredője. Ezért beszél először Önmagáról. Először is, mert nincs információnk Istenről – de látjuk a hatalmas földet, a hatalmas vizet, az óceánt, a hatalmas eget és a tüzet. Megannyi dolog, anyagi dolgok. Anyagi dolgok, az elme szintén… Az elme szintén anyagi. Aztán az ego. Mindenki azt gondolja: „Valaki vagyok. Én ez vagyok…” Kartáham iti manjaté. Ahamkára-vimúdhátma (Bg. 3.27.). Ez a hamis ego. Ez az ego a hamis ego-t jelenti. És van a tiszta ego. A tiszta ego az aham brahmászmi, és ez a hamis ego: „indiai vagyok”, „amerikai vagyok”, „afrikai vagyok”, „bráhmana vagyok”, „ksatrija vagyok”, „ez vagyok”. Ez a hamis ego, ahankára. Tehát most… Nem csak most, mindig ezek a dolgok vesznek körül minket. Ez a filozófiánk kezdete: „Honnan lett ez a föld? Honnan lett ez a víz? Honnan lett a tűz?” Ez természetes érdeklődés: „Honnan lett az ég? Hogyan lett az a sok millió és millió csillag?” Tehát ezek az értelmes ember kérdései. Ez a filozofikus élet kezdete. Ezért akik gondolkodó emberek, folyamatosan tudakozódnak, hogy megértsék a Legfelsőbb Urat, Krisnát.

Tehát itt van Krisna, aki Önmagáról beszél: „Ilyen vagyok.” De sajnos nem értjük meg Őt, inkább spekulálunk arról, hogy kicsoda Isten. Ez a betegségünk. Krisna magáról beszél. Isten bemutatja Önmagát. Nem fogadjuk el az Ő állítását, inkább tagadjuk vagy fej és láb nélkülinek fogadjuk el Istent és még ki tudja hogyan. Ez a betegségünk. Ezért az előző versben az áll:

manusjánám szahaszrésu
kascsid jatati sziddhajé
jatatám api sziddhánám
kascsin mám vétti tattvatah
(Bg. 7.3.)

Sok millió ember közül ők valóban szeretnék komolyan megérteni: „Mi az élet célja? Kicsoda Isten? Mi az én kapcsolatom…” Senki mást nem érdekel. Csakúgy, mint… Sza éva gó-kharah (Bhág. 10.84.13.). Mindenkit a testi életfelfogás érdekel csakúgy, mint a macskákat és a kutyákat. Ez a helyzet. Nem csak most, mindig. Ez az anyagi lét. De a sok millió ember közül egy (manusjánám szahaszrésu) törekszik a megértésre, hogy életét tökéletessé tegye. És a tökéletességet elértek közül…

A tökéletesség azt jelenti, hogy tisztában van az alapvető helyzetével, miszerint nem azonos az anyagi testével, hanem lélek, Brahman. Ez a tökéletesség, tökéletes tudás, brahma-dnyána.