HU/Prabhupada 0408 - Az ugra-karma kegyetlen tevékenységeket jelent



Cornerstone Laying -- Bombay, January 23, 1975

Mint amikor az iparágakról beszélgettünk. Az iparágakat úgy említi a Bhagavad-gītā, mint ugra-karma. Ugra-karma kegyetlen tevékenységeket jelent. Azért, hogy életben maradjunk, fenn kell tartanunk magunkat. Āhāra-nidrā-bhaya-mai… Ezek az elsődleges szükségletei ennek az anyagi testnek. Ezért Kṛṣṇa azt mondta: „Mindenki teste gabonaféléken él…” (BG 3.14) Anna gabonát jelent, melyre szükségünk van. Annād bhavanti bhūtāni. Ezt az étkezési gabonát a mezőgazdaság által nagyon könnyen elő tudjuk állítani. Egy másik helyen Kṛṣṇa azt mondja: „A vaisyák természetének megfelelő munka a földművelés, a tehénvédelem és a kereskedés, a sudráké pedig a kétkezi munka és mások szolgálata.” (BG 18.44) Elegendő mennyiségű gabonát elő tudunk állítani a fenntartásunkra, és elegendő mennyiségű földterület van az egész világon. Legalább tizennégyszer körbeutaztam a Földet. Az elmúlt nyolc évben körbeutaztam a világot, jártam a belterületeken is. Láttam, hogy elegendő mennyiségű földterület van, különösen Afrikában, Ausztráliában, Amerikában, és olyan sok gabonát elő tudunk állítani, hogy tízszer ekkora népességet is fenn lehet belőle tartani. Tízszer ekkorát. Nincs hiány élelmiszerből. De a nehézség, hogy ezek mind elhatárolt földterületek. „Ez az én földem.” Valaki azt mondja: „ez Amerika, az én földem”, „Ausztrália, az én földem”, „Afrika, az én földem”, „India, az én földem”. Ez az „én” és az „enyém” felfogás. Janasya moho 'yam ahaṁ mameti (SB 5.5.8). Ezt nevezik illúziónak: Az „én” és az „enyém”. „Ez a test vagyok, és ez az én tulajdonom.” Ezt hívják illúziónak. És ha mi az illúzió e szintjén maradunk, akkor nem vagyunk különbek az állatoknál.

yasyātma-buddhiḥ kuṇape tri-dhātuke
sva-dhīḥ kalatrādiṣu bhauma ijya-dhīḥ
yat-tīrtha-buddhiḥ salile na karhicij
janeṣu abhijñeṣu sa eva go-kharaḥ
(SB 10.84.13)

Go tehenet jelent, és kharaḥ pedig szamarat. Azok, akik testi életfelfogásban élnek: ahaṁ mameti (SB 5.5.8), nem jobbak ezeknél a teheneknél és szamaraknál, az állatoknál. Ez folyik itt. Nem rabolom túlságosan az időtöket, de megpróbállak meggyőzni benneteket, hogy mi a célja ennek a Kṛṣṇa-tudatú mozgalomnak. Ennek a Kṛṣṇa-tudatú mozgalomnak az a célja, hogy megmentse az emberi társadalmat az állati létbe való süllyedéstől, hogy ne váljanak tehenekké és szamarakká. Erről szól a mozgalom. Ők megalapították a saját civilizációjukat… Ahogy azt a Bhagavad-gītā leírja, állati vagy āsurāḥ civilizáció, āsurāḥ civilizáció, amelyre a következő jellemző: pravṛttiṁ ca nivṛttiṁ ca janā na vidur āsurāḥ. Az āsurāḥ, démonikus civilizációban nem tudják milyen módon kell vezetni az életüket, hogy elérjék az élet tökéletességét, pravṛtti és nivṛtti, és mi az, amitől tartózkodniuk kell – kedvező és kedvezőtlen cselekedetek. Az emberi élet… Mindenki tudja: „Ez kedvező számomra, ez kedvezőtlen számomra.” Tehát āsurāḥ janā, azok, akik démonikus személyek, ezt nem tudják, hogy „mi az, ami kedvező számomra és mi az, ami kedvezőtlen számomra.” Pravṛttiṁ nivṛttiṁ ca janā na vidur āsurāḥ, na śaucaṁ nāpi cācāraḥ: „Nincs jelen a tisztaság, sem a helyes viselkedés.” Na satyaṁ teṣu vidya…: „És az igazság sem jellemző az életükre.” Ezek a démonikus jellemzők. Oly sokszor hallottuk már: „āsurāḥ”, „āsurāḥ civilizáció”, „démonikus civilizáció”. Ez a kezdet.

pravṛttiṁ ca nivṛttiṁ ca
janā na vidur āsurāḥ
na śaucaṁ nāpi cācāro
na satyaṁ teṣu...
(BG 16.7)

Satyam, nincs igazmondás. És az első osztályú élet a brāhmaṇikus életet jelenti. Satyaṁ śaucaṁ tapo. A kezdet a satyam. A démonikus életben nincs jelen a satya, az igazmondás, és az emberi társadalom első osztályú személyei a brāhmaṇák, akikre a satyaṁ śaucaṁ tapo, és a titikṣa ārjavaḥ āstikyaṁ jñānaṁ vijñānam jellemző. Ilyen az első osztályú élet.

Tehát a mi Kṛṣṇa-tudatú mozgalmunk célja, hogy ilyen első osztályú embereket neveljen, ilyen példaértékű, első osztályú embereket, akikre a satyaṁ śaucaṁ tapo śamaḥ damaḥ titikṣaḥ jellemző. Ez Isten-tudatos civilizáció. És ez az Isten-tudatos civilizáció India segítségével terjedhet el az egész világon. Ez India különleges kiváltsága. Mert az Indián kívüli országok már majdnem āsuri-janā és ugra-karma. Az iparágak és a többi ugra-karma, mind a nyugati országokból jött. De ily módon az emberek sosem lesznek boldogak. Ez nagyon alaposan ki van fejtve a Bhagavad-gītā tizenhatodik fejezetében. Duṣpūra akaṅkṣa. Az ő vágyaik sosem lesznek kielégítve ezzel az anyagi fejlődéssel, növekedéssel. Ők nem tudják. Elfelejtik. Így mi Bombay-t választottuk. Bombay a legfejlettebb és legjobb város Indiában. Az emberek is nagyon kedvesek. Vallásos beállítottságúak. Nagyon gazdagok. Gyorsan megtanulják a jó dolgokat. Ezért szeretném megnyitni ezt a központot Bombay-ban, hogy elterjedjen ez a Kṛṣṇa-tudatú mozgalom. Habár oly sok nehézség és akadály volt a törekvéseimben, mégis, végső soron ez Kṛṣṇa ügye. Sikerrel fog végződni. Tehát ma… Az alapkő és a sarokkő letételének kialakítása már két évvel ezelőtt megtörtént, de megannyi akadályba ütköztünk a démonikus emberek miatt. Most, valami oknál fogva, megszabadultunk ezektől a nehézségektől. Ezen a szerencsés napon megtörténik a sarokkő letétele, és nagyon örülök, hogy csatlakoztatok hozzánk.