HU/Prabhupada 0452 - Krisna Brahma napjában egyszer eljön a Földre

Előző oldal - videó 0451

Következő oldal - videó 0453

Lecture on SB 7.9.5 -- Mayapur, February 25, 1977

Pradyumna: Fordítás: „Amikor az Úr Nṛsiṁha-deva látta, hogy a kisfiú, Prahlāda Mahārāja, arccal a földre borulva fekszik lótuszlábának talpai előtt, bhaktája iránti szeretetében nagy eksztázis ragadta el. Felemelte Prahlādát, s a fejére tette lótuszkezét, mely mindig kész eloszlatni a félelmet minden bhaktájában.”

Prabhupāda:

sva-pāda-mūle patitaṁ tam arbhakaṁ

vilokya devaḥ kṛpayā pariplutaḥ

utthāpya tac-chīrṣṇy adadhāt karāmbujaṁ

kālāhi-vitrasta-dhiyāṁ kṛtābhayam

(SB 7.9.5)

Tehát az Istenség Legfelsőbb Személyisége bhaktájává, vagy Számára kedves személlyé válni nagyon könnyű. Egyáltalán nem nehéz. Itt láthatjuk a példát, Prahlāda Mahārāja, egy ötéves... (szünet) ...bhaktaként csak a Legfelsőbb Urat ismeri és felajánlotta hódolatát Neki. Ez az ő képesítése. Ezt bárki megteheti. Bárki eljöhet ide a templomba és hódolatát ajánlhatja. Hol a nehézség? Egyszerűen azzal a megértéssel kell rendelkezni, hogy „Itt van az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa, vagy Nṛsiṁha-deva, vagy bármelyik kiterjedése. ”

A śāstrában az áll, hogy advaitam acyutam anādim ananta-rūpam (Bs. 5.33). Kṛṣṇa ananta-rūpammal rendelkezik. Ezért minden rūpa Kṛṣṇa eredeti rūpájának a kiterjedése. Az eredeti rūpa Kṛṣṇa. Kṛṣṇas tu bhagavān svayam (SB 1.3.28). És oly sok rūpa van: Rāma, Nṛsiṁha, Varāha, Balarāma, Paraśurāma, Mīna, Tortoise, Nṛsiṁha-deva. Rāmādi-mūrtiṣu kalā-niyamena tiṣṭhan (Bs. 5.39). Ő mindig különféle formákban létezik, nem csak Kṛṣṇa formájában. Minden forma rāmādi-mūrtiṣu. Ugyanaz a példa, amit már annyiszor elmondtunk: ahogyan a nap, a nap hossza, huszonnégy óra, ebből a huszonnégy órából, vagy huszonnégy inkarnációból bármikor jelen van valamelyik. Nem úgy van, hogy mondjuk most nyolc óra van, és a hét óra elmúlt. Nem. A világ másik részén hét óra van. Vagy kilenc. A kilenc óra is jelen van. A tizenkettő szintén. Van egy óránk, amit Gurukṛpa Mahārājától kaptunk. (nevetés) Japánban vette. Nagyon jó óra. Azonnal láthatod, hogy különböző helyeken mennyi az idő, azonnal. Tehát mind létezik. Ezért Kṛṣṇa līlāját nitya-līlānak nevezik, tehát nem az van, hogy az egyik līlā zajlik, a másiknak meg vége, nem. Minden párhuzamosan létezik. Ezért van a rāmādi-mūrtiṣu szó használva. Rāmādi-mūrtiṣu kalā-niyamena tiṣ... Niyamena. Pontosan a megfelelő időben. Épp. mint a nap, teljesen úgy. Korábban nem volt óra, de az árnyékból bárki megtudhatta az időt. Most is megtudhatod, még most is. Gyermekkorunkban az árnyékot megnézve szoktuk mondani, hogy „Most ennyi az idő.” - és pontosan annyi volt. Tehát kalā-niyamena tiṣṭhan.

Nem csak véletlenszerűen - most az árnyék ezen a helyen van. Akkor egy óra van, másnap pedig azon a helyen mutatja az egy órát. Nem. Ugyanazon a helyen, meg fogod látni. Kalā-niyamena tiṣṭhan. Hasonlóan Kṛṣṇa līlāja niyamena tiṣṭhan - pontosan. Megszámlálhatatlan univerzum létezik. Kṛṣṇa itt született. Most Kṛṣṇát Vasudeva elvitte Vṛndāvanába. Ugyanaz a dolog - itt megszületett, majd elment Vṛndāvanába - egy másik univerzumban Kṛṣṇa ismét megszületik. Így zajlik a līlāja. Nincs szünet, sem bármilyen időbeli különbözőség. Pontosan. Épp ahogyan Kṛṣṇa Brahmā napjában egyszer jön el erre a földre. Sok-sok millió év múlva Kṛṣṇa újra meg fog jelenni, ha nem személyesen, akkor a kiterjedése, aṁśena. Caitanya Mahāprabhu idővel pontosan meg fog jelenni. Az Úr Rāmacandra is. Tehát rāmādi mūrtiṣu kalā-niyamena tiṣṭhan (Bs. 5.39). Tehát ez a līlā, Nṛsiṁha-deva, ez is pontosan időben történik.

Sva-pāda-mūle patitaṁ tam arbhakam. Nagyon ártatlan gyermek. Ha egy ártatlan gyerek, mint Prahlāda Mahārāja annyi kegyet kaphat Nṛsiṁha-devától, akinek a megjelenése annyira félelmetes, hogy még Lakṣmī sem tudta megközelíteni... Aśruta. Adṛṣṭa aśruta pūrva. Az Úrnak nem létezett ilyen formája. Még Lakṣmī sem ismerte. De Prahlāda Mahārāja nem félt. Ő tudta, hogy „Itt az én Uram!” Pont, ahogyan az oroszlánkölyök, nem fél az oroszlántól. Ő azonnal az oroszlán fejére ugrik, mert tudja, hogy „Ez az apám! Ez az anyám!” Hasonlóan Prahlāda Mahārāja sem fél, habár Brahmā és mások, mindegyik félisten félt megközelíteni az Urat. Ő egyszerűen egy ártatlan gyerekként jön, és a hódolatát ajánlja. Tam arbhakaṁ vilokya. Tehát Isten nem személytelen. Azonnal megértette, hogy „Ó, itt egy ártatlan gyerek!” Az apja annyira zaklatta, és most a hódolatát ajánlja Nekem.” Vilokya devaḥ kṛpayā pariplutaḥ. Nagyon, azt akarom mondani, hogy elérzékenyült és kegyessé vált. Tehát minden, minden létezik.