HU/Prabhupada 0466 - A fekete kígyó kevésbé ártalmas, mint az ember-kígyó

Előző oldal - videó 0465

Következő oldal - videó 0467

Original Vaniquotes page in English

Lecture on SB 7.9.8 -- Mayapur, February 28, 1977

A kígyó jellemű ember nagyon veszélyes. Cāṇakya Paṇḍita azt mondta:

sarpaḥ krūraḥ khalaḥ krūraḥ

sarpāt krūrataraḥ khalaḥ

mantrauṣadhi-vaśaḥ sarpaḥ

khalaḥ kena nivāryate

„Kétféle irigy természetű élőlény van. Az egyik a kígyó, a fekete kígyó, a másik pedig az ember, a fekete kígyó tulajdonságaival. Semmi jót nem képes látni. Sarpaḥ krūraḥ. A kígyó irigy. Ha nem követsz el hibát, akkor is megmar. A kígyó ott hever az utcán és ha valaki épp mellette halad el, annyira feldühödik, hogy nyomban megmarja az illetőt. Ilyen a kígyó természete. Ilyenképpen vannak a kígyóhoz hasonló emberek is. Bármilyen ok nélkül támadnak. Ők is kígyók. Ám Cāṇakya Paṇḍita azt mondja, hogy „A fekete kígyó kevésbé ártalmas, mint az ember-kígyó." Miért? „A fekete kígyót ellenőrzésünk alatt tarthatjuk, ha valamilyen mantrát éneklünk vagy valami gyógynövényt adunk neki. Csakhogy az ember-kígyóval ez nem működik. Lehetetlen."

Így... Hiraṇyakaśiput is kígyóként írja le Prahlāda Mahārāja. Amikor Nṛsiṁha-deva nagyon dühös, ahogy később elmondja, modeta sādhur api vṛścika-sarpa-hatyā (SB 7.9.14): „Drága Uram, nagyon dühös voltál apámra. Most, hogy meghalt, nincs több okod, hogy továbbra is dühös légy. Békülj meg. Senki nem bánkódik, amiért megölted apámat, efelől biztos lehetsz. Nincs hát ok aggodalomra. Valamennyi félisten, az Úr Brahmā és a többiek, mind a Te szolgáid. Én is a Te szolgádat szolgálom. Most tehát, hogy az irigy kígyót megölted, mindenki boldog." Ezt a példát hozta arra, hogy modeta sādhur api vṛścika-sarpa-hatyā: egy sādhu, egy szent ember, sohasem szeret elpusztítani semmilyen élőlényt. Nem teszi ez boldoggá őket... Még ha egy apró hangyát ölnek is meg, nem örülnek ennek. „Miért kell elpusztítani egy hangyát?" Nem beszélve a többiekről. Para-duḥkha-duḥkhī. Lehet, hogy csak egy jelentéktelen hangyának tűnik, de a halála időpontjában szenvedett, így a Vaiṣṇava boldogtalan: „Miért kell megölni egy hangyát?" Ez para duḥkha-duhkhi. Ám egy ilyen Vaiṣṇava örül, amikor egy kígyó vagy egy skorpió pusztul el. Modeta sādhur api vṛścika-sarpa-hatya. Mindenki boldog, ha elpusztul egy kígyó vagy egy skorpió, mert nagyon-nagyon veszélyesek. Ok nélkül marnak és pusztulást hoznak.

Itt vannak tehát ezek a kígyószerű emberek, akik irigyek a mozgalmunkra, ellenzik. Ilyen a természetük. Prahlāda Mahārāja-dzsal is szembeszegült az apja, nem beszélve a többiekről. Ezek a dolgok megtörténnek, de nem szabad, hogy csalódottá váljunk, ahogy Prahlāda Mahārāja sem vált sohasem csalódottá, pedig sokféle módon megkínozták. Mérget adtak neki, kígyók közé vetették, ledobták egy hegyről, egy elefánt lába alá vetették. Annyi módon került veszélybe... Ezért Caitanya Mahāprabhu arra utasít bennünket, hogy „Ne váljatok csalódottá! Szelíden tűrjetek!" Tṛṇād api sunīcena taror api sahiṣṇunā (CC Adi 17.31): legyetek türelmesebbek egy fánál. Úgy értem, az ember legyen szelídebb és alázatosabb a fűszálnál. Ezek a dolgok megtörténnek. Ha ebben az életben sikerül megvalósítanunk a Kṛṣṇa-tudatos gondolkodást, még ha egy kis szenvedés árán is, nem baj. Folytassátok a Kṛṣṇa-tudatot! Ne legyetek csalódottak vagy kétségbeesettek, ha valami baj van, akkor sem. Erre buzdít Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāban, āgamāpāyino 'nityās tāṁs titikṣasva bhārata (BG 2.14): „Drága Arjunám, még ha fájdalmat érzel is, ez a testi fájdalom jön és megy. Semmi nem állandó, ne aggódj ezek miatt. Tedd a kötelességedet!" Ez Kṛṣṇa utasítása. Prahlāda Mahārāja a gyakorlati példa erre, és a mi dolgunk az, hogy egy ilyen személy nyomába lépjünk, mint Prahlāda Mahārāja.