HU/Prabhupada 0467 - Mivel Krisna Lótuszlábánál vettem menedéket, biztonságban vagyok

Előző oldal - videó 0466

Következő oldal - videó 0468

Lecture on SB 7.9.8 -- Mayapur, February 28, 1977

Prabhupāda: Prahlāda Mahārāja, aki egy emelkedett, hiteles személy, oly nagyon alázatos, ezt mondta: kiṁ toṣṭum arhati sa me harir ugra-jāteḥ. „Nagyon kegyetlen családban születtem. Biztosan örököltem apám tulajdonságait, a családomét, a démonikus családomét. És ők, mint például az Úr Brahmā és a többi félisten, nem tudták elégedetté tenni az Urat. Mit kellene tennem?” Egy vaiṣṇava így gondolkodik. A vaiṣṇava, Prahlāda Mahārāja, bár transzcendentális, nitya-siddha, mégis a családjával azonosítja magát. Éppúgy, mint Haridāsa Ṭhākura. Haridāsa Ṭhākura sosem lépett be a Jagannātha templomba. Ugyanaz történt ötszáz évvel ezelőtt, a hindukat kivéve senki nem léphetett be a Jagannātha templomba. Még mindig ez a hagyomány. De Haridāsa Ṭhākura sosem lépett be erőszakkal. Azt gondolta magáról: „Alacsony rangú személy vagyok, egy alacsony rangú családban születtem. Miért zavarjam meg a pūjārīkat vagy a többieket, akik közvetlenül az Úr Jagannātha szolgálatával vannak elfoglalva? Nem, nem.” Sanātana Gosvāmī még a templomkapu közelébe se ment. Azt gondolta magáról: „Ha a pūjārīk velem érintkeznek, tisztátalanok lesznek. Jobb, ha nem megyek.” De Jagannātha maga ment el naponta, hogy lássa őt. Ilyen egy bhakta helyzete. Egy bhakta nagyon alázatos, de, hogy igazolja a bahkták különleges értékét, az Úr mindig vigyáz rájuk. „Óh, Kunti fia, hirdesd bátran: az Én hívem nem vész el soha!” (BG 9.31)

Mindig függenünk kell Kṛṣṇa szavain. Bármilyen körülmények között, bármilyen veszélyes helyzetben, Kṛṣṇa… Avaśya rakṣibe kṛṣṇa viśvāsa pālana (Śaraṇāgati). Ez a meghódolás. A meghódolás azt jelenti… Az embernek teljes hite legyen Kṛṣṇában: hogy: „Az odaadó szolgálat végzése közben sok veszéllyel találkozhatunk, de, mert Kṛṣṇa Lótuszlábánál vettem menedéket, biztonságban vagyok.” Ilyen Kṛṣṇába vetett hittel kell rendelkeznünk.

samāśritā ye pada-pallava-plavaṁ

mahat-padaṁ puṇya-yaśo murāreḥ

bhavāmbudhir vatsa-padaṁ paraṁ padaṁ

padaṁ padaṁ yad vipadāṁ na teṣām

(SB 10.14.58).

Padaṁ padaṁ yad vipadāṁ na teṣām. Vipadam azt jelenti: „veszélyes helyzet.” Padaṁ padam, minden lépés ebben az anyagi világban – na teṣām, de nem a bhakták számára. Padaṁ padaṁ yad vipadāṁ na teṣām. Ez a Śrīmad-Bhāgavatam. Ami még irodalmi szempontból is nagyon emelkedett. Tehát Prahlāda Mahārāja… Csakúgy, mint Kavirāja Gosvāmī. Ő írta a Caitanya-caritāmṛtát, és magát úgy mutatta be:

purīṣera kīṭa haite muñi se laghiṣṭha

jagāi mādhāi haite muñi se pāpiṣṭha

mora nāma yei laya tāra puṇya kṣaya.

(CC Adi 5.205)

A Caitanya-caritāmṛta szerzője magát úgy mutatja be: „Jelentéktelenebb vagyok az ürülékben lévő féregnél.” Purīṣera kīṭa haite muñi se laghiṣṭha. És a Caitanya-līlāban, Jagāi és Mādhāi, a két fivér, akik állítólag a legbűnösebbek voltak. De még ők is felszabadultak. Kavirāja Gosvāmī azt mondta: „Bűnösebb vagyok, mint Jagāi és Mādhāi.”

jagāi madhāi haite muñi se pāpiṣṭha

mora nāma yei laya tāra puṇya kṣaya

„Annyira elesett vagyok, hogy ha valaki kimondja a nevem, legyen bármilyen jámbor tette is, az elveszik.” Ily módon mutatja be magát. Sanātana Gosvāmī pedig úgy mutatja be magát: nīca jāti nīca karma nīca saṅga… Nem mesterkéltek. Egy vaiṣṇava valóban így gondolkodik. Ilyen egy vaiṣṇava. Sosem büszke… És, hogy mondjak ellenpéldát is: „Ó, én rendelkezem ezzel. Rendelkezem azzal. Ki az, aki egyenlő velem? Olyan gazdag vagyok. Ilyen vagyok, olyan vagyok.” Ez a különbség.

Tehát, nekünk meg kell tanulnunk, hogy: tṛṇād api sunīcena taror api sahiṣṇunā, és Prahlāda Mahārāja lábnyomait kell követnünk. Akkor biztosan elfogad minket az Úr Nṛsiṁha-deva, az Úr Kṛṣṇa, ez egészen biztos.

Nagyon szépen köszönöm!

Bhakták: Jaya Prabhupāda!