HU/Prabhupada 0574 - Nem ölheted meg a testet következmények nélkül



Lecture on BG 2.19 -- London, August 25, 1973

„A lélek számára nincs sem születés, sem halál. Nem is keletkezett, és sosem fog a léte megszűnni. Megszületetlen, örök, mindig létező, halhatatlan és ősi. Nem pusztul el, ha a testet meg is ölik.”

Tehát Kṛṣṇa különböző módokon próbál meggyőzni minket arról, hogy a lélek halhatatlan. Különböző érvekkel. Ya enaṁ vetti hantāram (BG 2.19). Amikor harc folyik, ha valakit meg is ölnek vagy... Kṛṣṇa azt mondja, ha valaki azt gondolja, hogy „Ez az ember megölte a másikat,” vagy „Ez az ember meg tudja ölni a másikat,” akkor a tudása nem tökéletes. Senki nem öl meg senkit. Lehet, hogy erre a hentesek azt mondják: „Akkor miért panaszkodtok, hogy mi ölünk?” Megölik a testet, ám nem ölhetnél, ha van egy olyan parancs, hogy „Ne ölj!” Ez azt jelenti, a testet még akkor sem ölheted meg, ha nincs emiatt megtorlás. Nem ölhetsz. Habár a lelket nem ölték meg, a test el lett pusztítva, és szankció nélkül nem ölheted meg a testet. Ez bűntett. Például, egy ember lakik valahol. Valahogyan, illegális módon, elzavarod a lakásából. Az ember elmegy és valahol máshol keres menedéket. Ez tény. De mivel te üldözted el a jogos helyzetéből, bűnöző vagy. Nem mondhatod, hogy „Rendben, én elüldöztem, de kapott helyet máshol.” Nem. Rendben van, kapott, de neked nincs jogod elüldözni őt. Jogosan lakott abban a lakásban, és mivel erőszakkal elüldözted őt, te bűnöző vagy, akit meg kell büntetni.

Ezzel az érvvel a mészárosok, az állatokat legyilkolók vagy bármilyen más gyilkos nem képes vitába szállni. „Itt a Bhagavad-gītā azt mondja, hogy a lelket sosem lehet megölni. na hanyate hanyamāne śarīre (BG 2.20), még a test elpusztításával sem. Akkor miért panaszkodtok, hogy ölünk?” Ez tehát az indok, hogy még a testet sem ölheted meg. Nincs megengedve. Bűntett lenne. Ubhau tau na vijānīto nāyaṁ hanti na hanyate. Tehát senki nem öl meg senki mást, és senkit nem ölhet meg valaki más. Ez egy dolog. Majd újra, más hangsúllyal azt mondja Kṛṣṇa, hogy: na jāyate, az élőlény sosem születik meg. A születés csak a test születése, a halál csak a test halála. Az élőlény, a lelki szikra, Kṛṣṇa szerves része, és ahogyan Kṛṣṇa nem születik és nem hal meg... Ajo 'pi sann avyayātmā. A Negyedik fejezetben találjátok meg ezt. Ajo 'pi. Kṛṣṇa aja. Aja azt jelenti, aki sosem születik. Mi Kṛṣṇa szerves részei vagyunk, ezért Hozzá hasonlóan mi sem születünk meg soha. A születés és a halál csak a testre vonatkoznak, de mivel a testtel azonosítom magam, és amikor a test megszületik vagy meghal, akkor örömöt és fájdalmat érzünk. Öröm természetesen nincs. A születés és a halál nagyon fájdalmas, mert... Ezt már elmagyaráztuk. A lélek tudata árad szét az egész testben. Ezért érzünk fájdalmat és örömöt a testünkkel kapcsolatban. Kṛṣṇa már korábban elmondta, hogy az ilyesféle fájdalom és öröm, mātrā-sparśās tu kaunteya (BG 2.14), csak a bőrt érinti, nem szabad miatta túlzottan aggódni. Tāṁs titikṣasva bhārata. Ha így értjük meg a helyzetünket, az önmegvalósítással kapcsolatban, hogy miben különbözünk a testtől... Valójában ez a meditáció. Ha nagyon komolyan gondolkodunk magunkról és a testről, az az önmegvalósítás. Az önmegvalósítás azt jelent, hogy nem ez a test vagyok, és ahaṁ brahmāsmi, lélek vagyok. Ez az önmegvalósítás.