HU/Prabhupada 0644 - A Krisna-tudatban minden benne van



Lecture on BG 6.1 -- Los Angeles, February 13, 1969

Prabhupāda: Tevékenységek?

Bhakta: Rekreáció. Mi a kikapcsolódás, felfrissülés a Kṛṣṇa-tudatú személy számára?

Prabhupāda: Kikapcsolódás, felfrissülés?

Bhakta: Igen.

Prabhupāda: A táncolás. (nevetés) Gyere, táncolj velünk. Ez nem kikapcsolódás? És amikor elfáradsz, egyél prasādamot. Akarsz ennél több kikapcsolódást? Mi a te válaszod? Ez nem helyes?

Bhakta: Igen. Azt gondolom, nehéz annak, aki olyan helyről jön...

Prabhupāda: Miért nehéz? A táncolás nehéz? Énekelni és táncolni?

Bhakta: Egy bhaktának, aki a templomban él, könnyebb.

Prabhupāda: Ó, de ahogy te jöttél, úgy bárki jöhet. Mindenkit szívesen látunk! Nem számítunk fel semmit ezért a táncért. Ha táncolni mész, akkor azért fizetned kell. De mi nem kérünk semmit. A tanítványok mindössze koldulnak valamit, a fenntartás miatt. De nem kérünk semmilyen díjat. Ha csak jössz, és táncolsz a regenerációdért, az nagyon jó. A Kṛṣṇa-tudatban minden benne van. Zenét akarunk, van zene. Táncolni akarunk, van tánc. Hozhatsz hangszereket, és csatlakozhatsz. Ízletes ételeket osztunk. Tehát gyakorlatilag ez az egyetlen regenerálódási folyamat. (nevetés) Igen. Ha komolyan elgondolkodsz, akkor látni fogod, hogy ebben a rendszerben egyáltalán nincs munka. Csak rekreáció. Su-sukham (BG 9.2). Ez le van írva a Bhagavad-gītāban, a kilencedik fejezetben megtalálod, su-sukham - minden örömteli és boldog. Találj valamit ebben a rendszerben, ami fáradságos lenne. Mondj nekem egy gyakorlati példát, bárki! „Ez a dolog nagyon fárasztó!” Csak mondjátok az ellenérveiteket! Egyszerűen örömteli. Egyszerű regenerálódás. Ez minden. Csak mutass rá, hogy: „Swamiji, ez a dolog nem olyan regeneráló, vagy ez egy boldogtalan rész.” Nem találsz ilyet.

Az emberek akarnak. Ez a természetük, mint ezeknek a gyerekeknek. Amikor látják, hogy a fiúk és a lányok táncolnak, akkor ők is táncolni akarnak. Automatikusan. Ez spontán dolog, ez az élet. És a valódi életünk ilyen a lelki világban. Ott nincs aggodalom. Az emberek csak táncolnak, énekelnek és finomat esznek. Ez minden. Nincsenek gyárak, nincs munka, nincsenek ipari intézmények. Nincs rájuk szükség. Ezek mind mesterséges dolgok. Ānandamayo 'bhyāsāt, (Vedānta-sūtra 1.1.12) mondja a Vedānta. Minden élőlény és Isten is ānandamaya, örömmel és boldogsággal teli, és mi Isten szerves részei vagyunk, ugyanazokkal a tulajdonságokkal. Ānandamayo 'bhyāsāt. Tehát a teljes folyamatunk az, hogy csatlakozzunk a legfelsőbb ānandamayához, Kṛṣṇához, az Ő táncmulatságában. Ez fog minket valóban boldoggá tenni. Itt az anyagi világban mesterséges módon próbálunk meg boldogok lenni. És csak csalódottak leszünk. De ha valóban Kṛṣṇa-tudatú vagy, akkor feléled az eredeti örömteli helyzeted. Ānandamayo 'bhyāsāt. Ezek a Vedānta kifejezései. Mivel a természetünk ānandamaya, az emberek, mindenki ezt próbálja megtalálni. Ezen a La Cienega Avenuen is annyi étterem van, annyi minden és annyi reklámtábla. Miért? Hirdetik magukat, hogy: „Gyere, itt az ānanda, itt van az öröm!” Ők hirdetnek, mi is így csinálunk. „Itt az ānanda!” Tehát mindenki az ānanda, az öröm után kutat. De az örömnek különböző szintjei vannak. Ugyanaz a dolog. Valaki anyagi szemszögből nézve próbál örömöt találni, valaki a gondolkodásból, a filozófiából, a költészetből vagy a művészetből. És másvalaki ezt a transzcendentális szinten keresi. Mindenki örömöt akar találni. Csak ez a dolgunk. Miért dolgozol olyan keményen éjjel-nappal? Mert tudod, hogy éjszaka „Együtt leszek azzal a lánnyal”, vagy „Együtt leszek a feleségemmel, élvezni fogom.” Mindenki mindenféle szenvedést elvállal, csak hogy örömre leljen.

Az öröm a végcél. De nem tudjuk, hogy hol van az öröm. Ez az illúzió. Valódi örömöt transzcendentális formában, Kṛṣṇával kapunk. Kṛṣṇát mindig örömtelinek fogod találni. Olyan sok kép van, nézd meg. És ha csatlakozol, akkor boldog leszel. Ez minden. Láttatok egyetlen képet is, amint Kṛṣṇa valamilyen géppel dolgozik? (Nevetés) Hatalmas géppel? Vagy láttatok egyet is, amin dohányzik? (nevetés) Természetből adódóan az örömöt keressük, értitek? Az örömöt. Tehát ki kell tárnod magad, és örömöt fogsz találni. Csak örömmel teli, ez minden. Ānandamayo 'bhyāsāt (Vedānta-sūtra 1.1.12). Természeténél fogva csak öröm. Nem mesterséges módon.

Ānanda-cinmaya-rasa-pratibhāvitābhiḥ. Megtalálhatod a Brahma-saṁhitāban.

ānanda-cinmaya-rasa-pratibhāvitābhis
tābhir ya eva nija-rūpatayā kalābhiḥ
goloka eva nivasaty akhilātma-bhūto
govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi
(Bs . 5.37)

Ānanda-cinmaya-rasa. A rasa ízt, zamatot jelent. Pont, mint amikor megkóstolsz valami édességet, cukorkát, bármit. Miért? Mert nagyon finom íze van. Tehát mindenki próbál mindenből valamilyen ízhez jutni. Élvezni akarjuk a nemi életet. Van benne valami íz. Ezt nevezik ādinak, íznek. Sokféle íz létezik. A Brahma-saṁhitā leírja: ānanda-cinmaya-rasa. Az ízt, az anyagi ízt, amikor megkóstoljátok, érzitek, de azonnal vége lesz. Azonnal vége. Mondjuk néhány percen belül. Tegyük fel van valamilyen finom édességed. Megkóstolod. „Ó, ez nagyon finom! Vegyünk még egyet!” „Rendben.” „Egy másikat?” „Nem, nem kérek.” - ez jelenti, hogy vége. Értitek? Az anyagi íz véget ér. Nem határtalan. De az igazi íz határtalan. Ha megízleled, akkor nem tudod elfelejteni. Folytatódni fog, és csak növekszik, növekszik. Ānandāmbudhi-vardhanam. Caitanya Mahāprabhu mondta: „Ez az íz csak növekszik.” Habár olyan, mint az óceán, hatalmas, mégis növekszik. Láttátok az óceánt. Vannak határai. A Csendes-óceán hullámzik, de nem növekszik. Ha növekszik, az pusztítást jelent, értitek? De a természet törvénye miatt, Isten utasításának eredményeképp nem lépi túl a határait. A határain belül marad. De Caitanya Mahāprabhu azt mondja, hogy a boldogság óceánja, ennek az íznek az óceánja, a transzcendentális öröm óceánja növekszik. Ānandāmbudhi-vardhanaṁ prati-padaṁ pūrṇāmṛtāsvādanaṁ sarvātma-snapanaṁ paraṁ vijayate śrī-kṛṣṇa-saṅkīrtanam. És meg fogod kapni ezt a Hare Kṛṣṇa éneklése által, az örömenergiád egyre és egyre és egyre csak növekedni fog.