HU/Prabhupada 0787 - Az emberek tévesen úgy értelmezik, hogy a Bhagavad Gíta egy közönséges háborúról és az erőszakról szól

From Vanipedia


Az emberek tévesen úgy értelmezik, hogy a Bhagavad Gíta egy közönséges háborúról és az erőszakról szól
- Prabhupāda 0787


Lecture on BG 1.44 -- London, July 31, 1973

Pradyumna: Fordítás: „Óh, jaj, mily különös, hogy súlyos bűnök elkövetésére készülünk! A királyi gyönyörök élvezetére vágyva saját rokonainkat akarjuk elpusztítani.”

Prabhupāda:

aho bata mahat-pāpaṁ
kartuṁ vyavasitā vayam
yad rājya-sukha-lobhena
hantuṁ svajanam udyatāḥ
(BG 1.44)

Időnként Arjunát vádolják, a Bhagavad-gītāt is vádolják: „Erőszak van benne. Erőszak van benne! A Bhagavad-gītā tele van erőszakkal!” Igen, tele van erőszakkal. Ez a csatatér. De itt, a Vaiṣṇava elgondolkodik... Arjuna belegondolt, hogy ez az ő rājya-sukhája miatt lett így elrendezve. Yad rājya-sukha-lobhena. Lobhena. Arjuna elégedettsége érdekében történt így, hogy majd élvezhesse a királyságot és az ebből származó boldogságot. De valójában ez nem így volt. Kṛṣṇa rendezte így a Saját elégedettsége érdekében, nem pedig azért, hogy Arjuna elégedett legyen. Ez a különbség a hétköznapi munka és az odaadó szolgálat között. Az odaadó szolgálat és a hétköznapi munka szinte azonosnak tűnik. Mint ahogyan ebben a házban élünk. A szomszédok azt gondolhatják, hogy „Lakik ott néhány ember, énekelnek, táncolnak. Mi is táncolunk. Időnként énekelünk is. És eszünk, ők is esznek. Akkor mi a különbség?” Azt gondolhatják, hogy „Mi a különbség az odaadó szolgálat és a közönséges munka között?” Szinte azonosnak tűnnek. Ezért értik félre az emberek a Bhagavad-gītāt, és tévesen úgy gondolják, hogy abban közönséges háborúról és erőszakról van szó. De ez nem így van. Ezt Kṛṣṇa azért rendezte így, hogy beteljesítse a küldetését. A küldetése a paritrāṇāya sādhūnāṁ vināśāya ca duṣkṛtam (BG 4.8) Ez az Ő elégedettsége, s nem Arjuna vagy bárki más elégedettsége érdekében történt így. Ez az Ő terve. Jön, alászáll erre a bolygóra, ebben az univerzumban, csak azért, hogy megalapozza a vallásos élet valódi célját és hogy öljön, azért, hogy legyőzze azokat, akik az élet, az emberi élet valódi céljával ellentétben állnak. Ez az Ő missziója, egy időben két dolog. Paritrāṇāya sādhūnāṁ vināśāya ca duṣkṛtam (BG 4.8).

So svajanam.

aho bata mahat-pāpaṁ
kartuṁ vyavasitā vayam
yad rājya-sukha-lobhena
hantuṁ svajanam udyatāḥ
(BG 1.44)

A svajanam rokont jelent. A rokon tágabb értelemben véve nem csak a testvéremet, a nővéremet, az apámat vagy a nagybácsimat jelenti. Nem. A svajanam az összes élőlényt jelenti. Mivel ha valaki nem Kṛṣṇa-tudatos, akkor a hétköznapi, anyagi tudattal nem tud a svajanam szempontjából gondolkodni. „A rokonaim, az összes élőlény,” nem képes így gondolkodni. Valójában mindenki a svajanam, mivel Isten az apa, és ahogyan Kṛṣṇa mondja, ahaṁ bīja-pradaḥ pitā, Ő a legfelsőbb apa... Nem csak Ő mondja, hanem minden tiszta vallási rendszer is, hogy „Isten az eredeti apa.” Ez az igazság. Ahaṁ sarvasya prabhavo mattaḥ sarvam pravartate (BG 10.8) Minden Tőle származik. Ő a legfelsőbb apa. Ha tehát Kṛṣṇa a legfelsőbb apa, akkor Ő mindenki apja. Sarva-yoniṣu kaunteya (BG 14.4) Minden faj, minden létforma a mi svajanánk, a rokonunk. Ez hogyan lehetséges? Mivel Kṛṣṇa az eredeti apa. Ez a Kṛṣṇa-tudat. Ezért Kṛṣṇa bhaktája egyáltalán nem akar ártani egyetlen élőlénynek sem. Ez a Kṛṣṇa-tudat.