HU/Prabhupada 0832 - A tisztaság fél istenség



Lecture on SB 3.25.16 -- Bombay, November 16, 1974

Az a folyamat, hogy megtisztítjuk az elmét minden szennyes dologtól. Az elme a barát; az elme mindenki ellensége. Ha megtisztítottuk, a barátunk, de ha szennyes... Ugyanúgy, ha nem tartod magad tisztán, akkor beszennyeződsz, beteg leszel. És ha tisztán tartod magad, akkor nem kapod el a betegséget. Tegyél róla, maradj... A védikus kultúra szerint naponta háromszor kell tisztálkodnunk, tri-sandhyā. Reggel, kora reggel, majd délben, és este ismét. Akik szorosan követik a brahminikus szabályokat és előírásokat... A vaiṣṇavák is. Vaiṣṇava azt jelenti, hogy már brāhmaṇa. Tehát kövesse a szabályokat és... Satyaṁ śamo damas titikṣā ārjavaṁ jñānaṁ vijñānam āstikyam... (BG 18.42).

Tehát a tisztaság fél istenség. Tehát... Valójában az anyagi feltételekhez kötött életünk azt jelenti, hogy az elme szennyezett, csupa tisztátalanság, szennyes dologgal. Ez a betegségünk. Amikor az alacsonyabb kötőerők hatása alatt vagyunk, a tamo-guṇában és rajo-guṇában, ezek a szennyes dolgok nagyon szembeötlőek. Ezért fel kell emelnünk magunkat a tamo-guṇa és rajo-guṇa szintjéről a sattva-guṇa szintjére. Adott a folyamat, amivel meg lehet tisztítani az elmét: śṛṇvatāṁ sva-kathāḥ kṛṣṇaḥ puṇya-śravaṇa-kīrtanaḥ (SB 1.2.17)). Kṛṣṇa-kathāt kell hallgatnunk. Kṛṣṇa mindenki szívében ott van, és amikor látja, hogy egy feltételekhez kötött lélek... Mert az egyéni lélek Kṛṣṇa szerves része, Kṛṣṇa azt akarja, hogy "Ez az egyéni lélek, gazember, annyira ragaszkodik az anyagi élvezetekhez, ami rabságot okoz, a születést, halált, öregséget és betegséget, és annyira ostoba, hogy meg se fordul a fejében: "Miért vagyok kitéve az ismétlődő születésnek, halálnak, öregségnek és betegségnek?" "Ennyire ostoba lett. Mūḍha. Így írják le: Mūḍha, azaz szamár. Szamár... A szamár sem tudja, miért kell olyan hatalmas terheket cipelnie, a mosodás sok ruháját. Miért? Semmit sem nyer vele. Egyik ruha sem az övé. A mosodás ad neki egy kis füvet, ami egyébként mindenhol megtalálható. Hacsak... De a szamár azt gondolja: "Ezt a fűcsomót a mosodás adta. Ezért cipelnem kell a nehéz terhet, bár egy szál ruha sem az enyém."

Ezt hívják karmīnak. A karmīk, ezek a nagy-nagy karmīk, nagy multimilliomosok... olyanok, mint a szamár, mert keményen dolgoznak. Nem csak a nagyok, a kicsik is. Éjjel-nappal. De beérik két, három, legfeljebb négy cāpāṭival. Der nagyon keményen dolgozik. Ehhez a három-négy cāpāṭihoz még a legszegényebb ember is könnyen hozzájuthat, akkor miért dolgozik olyan keményen? Mert így gondolkozik: "Felelős vagyok egy ilyen nagy család fenntartásáért." Ugyanígy, egy vezető, az emberek vezetője, egy politikus, ő is így gondolkodik. "Nélkülem a haza összes polgára meghalna. Akkor hát éjjel-nappal dolgozom. Mindaddig, amíg meg nem halok, vagy valaki meg nem öl. Nagyon keményen kell dolgoznom". Ezeket hívják szennyes dolgoknak. Ahaṁ mameti (SB 5.5.8). Ahaṁ mameti. Ahaṁ mamābhimānotthaiḥ (SB 3.25.16). Ezek a szennyes dolgok... Akár egyéni, társadalmi, politikai, közösségi, nemzeti szinten. Szóval. Ez a két dolog, ahaṁ mameti (SB 5.5.8), nagyon szembetűnő. "Ez a családom. Ez a hazám. Ez és ez a közösségem. Ilyen és ilyen kötelességem van." De nem tudja, hogy mindezek hamis megjelölések. Ez hívják tudatlanságnak. Caitanya Mahāprabhu azzal kezdi a tanítását, hogy jīvera svarūpa haya nitya-kṛṣṇa-dāsa (CC Madhya 20.108-109). A valódi helyzetünk, hogy Kṛṣṇa örök szolgái vagyunk. Ez a valódi helyzetünk. Mégis azt gondolja: "Ennek a családnak a szolgája vagyok. Ennek a nemzetnek a szolgája vagyok. Ennek a közösségnek a szolgája vagyok..." Megannyi. Ahaṁ mameti (SB 5.5.8). A tudatlanság miatt van, a tamo-guṇa kötőereje miatt. Tamo-guṇa.